A koronavírus-járvány és ebből fakadó válság alapvető nyomokat hagyott a magyar társadalmon. Az Új Egyenlőség podcast adásában Bíró-Nagy András és Kiss Ambrus beszélgetett a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung közös kutatásáról, melynek címe „Koronavírus és válságkezelés. A magyarok tapasztalatai egy év után”.

A lakosság 83 százaléka szerint veszélyes a vírus az emberek egészségére. 15 százalékuk ugyanakkor elutasítja ezt a gondolatot. A lakosság majd háromnegyede félti családtagjai egészségét, és 74 százalék fél a hosszú távú szövődményektől. De ezek „csak” az egészségügyi következmények. A kutatás mélyebbre ásott, és a beszélgetés ezekre is kereste a válaszokat.

Bíró-Nagy András elmondta, hogy az adatok jól mutatják, mennyire csak magára és szűk családra számíthat a magyar társadalom, ha baj van. Kisebbségben voltak azok, akik az államtól kaptak segítséget, még a munkáltatóktól érkezett „támogatás” is nagyobb arányú volt.

Ezzel együtt a családdal való erősebb köteléket más kötelékek elengedése követte. A válaszadók 14 százalékának csökkent a kapcsolata a munkatársaival, és 19 százalékuk elhidegült a baráti társaságától. Kérdéses, hogy ez mennyire visszafordítható folyamat, vagy éppen folytatódik-e a társadalom individualizálása.

Ez azért is érdekes, mert miközben a család erős várnak tűnik, éppen ez a vár jelenti a veszélyeket is. A válság bizonytalanságot szül, ami növelheti a belső feszültségeket. A párkapcsolati erőszak fokozódását már több civil szervezet is jelezte, és a kutatásból is kiderülnek ennek a veszélyei. A problémának kettős eredője van: a bezártság és összezártság érzése, valamint az anyagi bizonytalanság. A válaszadók 10 százaléka már most is úgy érzi, hogy korlátozták szabadságában, és 66 százalékuk kifejezetten tart ettől.

A másik gond az anyagi kiszolgáltatottság. Majdnem 40 nyilatkozta azt, hogy anyagi kár érte a válság alatt, azaz csökkent a jövedelme. Ehhez társul a mindennapok bizonytalansága, vagyis a munkahely elvesztésétől való félelem. Egyelőre a gazdasági, társadalmi válság az adatok alapján inkább a nagyvárosokban jelent meg. Kérdés, hogy ez a folyamat mennyire áll meg ezen a szinten, vagy terjed szét más településtípusok között. Most is kimutatható egy elem, amely a diplomások privilégiumának látszik, éspedig a nagyobb fokú védelem a válság ellen (nagyobb arányú segítség a munkáltatótól, home office igénybevétele). Azaz ez a válság is hordozza azokat a jeleket, amelyek hagyományosan más válságokhoz köthetők, ez pedig a társadalmi egyenlőtlenségek további növekedésére gyakorolt hatás.

A beszélgetés végén Bíró-Nagy András mint a kutatási program vezetője arra is vállalkozott, hogy előretekintsen a válság kirobbanásának kétéves évfordulójára.

Címfotó: Pavel Bogolepov – Népszava

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.