A Policy Solutions új kutatása azt vizsgálta, hogy a magyarok miként látják a járványt és a nyomában járó válságot a negyedik hullámban, különösen az elmúlt fél évet jellemző nyitási tapasztalatok ismeretében. Igyekeztek a járvány különböző hullámai közötti társadalmi változásokat is feltárni. Így a tanulmány képet ad a járványügyi intézkedések támogatottságának változásáról, a magyarok gazdasági helyzetértékeléséről, az Orbán-kormány válságkezelésének megítéléséről, de az összeesküvés-elméletek elterjedtségéről is az elmúlt fél évben.

Bíró-Nagy András

A Policy Solutions missziójának tekinti, hogy rendszeresen átfogó és tényszerű képet adjon a magyar társadalomban zajló fő folyamatokról. Ennek jegyében indítottuk el 2021 elején a koronavírus-járvány társadalmi hatásairól szóló kutatási sorozatunkat, melynek első eredményeit a járvány harmadik hullámában, 2021 tavaszán hoztuk nyilvánosságra. A „Koronavírus és válságkezelés. A magyarok tapasztalatai egy év után” című kiadványunk megjelenése óta eltelt fél évben a magyarok részesei voltak egy gyorsan induló, később lelassuló oltási kampánynak, a járványügyi intézkedések alóli nyitásnak, majd a nyár végén kezdődő és az ősz folyamán erősödő negyedik hullám mindenki számára világossá tehette, hogy a járványnak még nincs vége.

A Policy Solutions új kutatásának – mely a tavaszi kiadványunkhoz hasonlóan a Friedrich-Ebert-Stiftung támogatásával készült – célja annak vizsgálata volt, hogy a magyarok miként látják a járványt és a nyomában járó válságot a negyedik hullámban, különösen az elmúlt fél évet jellemző nyitási tapasztalatok fényében. Tanulmányunkban számos kérdésben alkalmaztunk időbeli összehasonlító megközelítést, annak érdekében, hogy a járvány különböző hullámai közötti társadalmi változásokat feltárjuk. Így arról is képet kaphatunk, hogy miként alakult a járványügyi intézkedések támogatottsága, a magyarok gazdasági helyzetértékelése, az Orbán-kormány válságkezelésének megítélése vagy az összeesküvés-elméletek elterjedtsége az elmúlt fél évben. Számos új szempontot is vizsgáltunk ugyanakkor: ilyen a társas kapcsolatok alakulása a nyitás után, a világjárvány maradandó lelki nyomainak felmérése, a harmadik oltáshoz és az oltási kötelezettséghez való hozzáállás, vagy az oltásszkeptikusok motivációinak elemzése. Az elemzés megalapozásához 2021. szeptember 13-20. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A koronavírus-járvány negyedik hullámában, személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta.

A magyarok többsége elutasítja a kötelező Covid-védőoltást

Kutatásunkban a járványügyi intézkedésekkel kapcsolatosan először a kötelező COVID-19 oltás koncepciójával kapcsolatos véleményeket mértük fel. Tíz megkérdezettből hatan (61%) ellenzik a kötelező oltás bevezetését. A magyarok alig több mint harmada (35%) támogatna egy ilyen rendelkezést. A kötelező oltás támogatottsága terén az összes politikai csoportban abszolút többségben vannak az ötletet elutasítók. A támogatók és elutasítók aránya a kormánypártiak körében 44% vs. 52%, az ellenzéki összefogás támogatói között 37% vs. 59%. A nagy politikai tömbökön kívülállók körében teljesen elsöprő a kötelező oltás elutasítottsága (a támogatók-ellenzők aránya a pártnélküliek körében 18% vs. 80%).

Nagyon markáns különbségek mutatkoznak a kérdésben az oltottak és az oltatlanok között. Azok körében, akik már beoltatták magukat, 45% támogatná az oltások kötelezővé tételét, és 51% ellenezné. Az oltatlanok körében viszont masszív ellenállás fogadná az ilyen törekvéseket: 89% ellenzi az oltások kötelezővé tételét, és csak 11% támogatná.

Az általános oltási kötelezettséggel szinte azonos a megítélése annak, hogy a munkáltatók megkövetelhessék a dolgozóik COVID-19 vakcinával való átoltottságát. A magyarok nagy többsége (58%) ezt a fajta oltási kötelezettséget is elutasítja, és csak kevesen (38%) támogatnának egy ilyen intézkedést. Ezen a téren is hatalmas szakadék tátong az oltottak és az oltatlanok hozzáállása között. Míg az oltottak körében lényegében ugyanannyian támogatják (47%), hogy a munkáltató elvárhassa a munkavállalók beoltását, mint ahányan ellenzik (48%), az oltatlanok körében mindössze 15% ért ezzel egyet, és 83%-uk elutasítja az ötletet.

Mindkét kérdésnél az oltási kötelezettség támogatottsága magasabb a nők, a 60 év felettiek, illetve a magasabb iskolai végzettségűek körében.

A magyarok nem csak az oltási kötelezettséggel, de egy pozitív oltást ösztönző intézkedéssel szemben is szkeptikusak. Ez derül ki kutatásunk azon kérdéséből, amelyben azt mértük fel, hogy támogatnák-e az emberek szlovák mintára a vakcinalottó hazai bevezetését. Habár Szlovákiában a korai tapasztalatok alapján népszerű és sikeres volt az intézkedés, Magyarországon kétszer annyian elleneznék (62%), mint támogatnák (30%) a vakcinalottó bevezetését. Az oltatlanokat ez az intézkedés sem hatná meg: mindössze 13%-uk tartja jó ötletnek a vakcinalottót, míg az oltottak körében ez az arány 37%.

A harmadik hullámhoz képest visszaesett a higiéniai védőintézkedések támogatottsága

Arról is megkérdeztük a kutatásunk résztvevőit, hogy mennyire támogatnák kötelező higiéniai intézkedések újbóli elrendelését a világjárvány után is, például influenzaszezonban. Ezt a kérdéscsomagot a 2021. márciusi „Koronavírus és válságkezelés” című tanulmányunkban is feltettük, így össze tudjuk hasonlítani, hogy miként változott meg a magyarok véleménye a világjárvány magyarországi harmadik hulláma és a negyedik hullám kezdete között.

2021 őszén továbbra is az a legnépszerűbb higiéniai intézkedés, hogy az üzletek számára legyen kötelező kézfertőtlenítő pontokat kihelyezni. Ugyanakkor fél év alatt 10 százalékponttal csökkent azoknak az aránya, akik ezt jó ötletnek tartják. Márciusban még tízből heten, míg szeptemberben már csak tízből hatan tartották ezt jó ötletnek.

Még ennél is jobban, 13 százalékponttal csökkent a kötelező maszkviselés újbóli bevezetésével szimpatizálók aránya. A Covid 4. hullámában többségben vannak azok, akik szerint a pandémia után már nem lenne szükség kötelező maszkviselésre sem a tömegközlekedésen (45% vs. 53%), sem az üzletekben (41% vs. 57%). Ez azért is szembetűnő, mert a harmadik hullám elején még a jövőbeli kötelező maszkviselés támogatói voltak többségben (tömegközlekedésen: 58% vs. 40%; üzletekben: 54% vs. 44%).

A válaszok alapján megállapítható tehát, hogy a magyarok nagyjából fele belátja a tömeges társadalmi gyakorlattá vált kézfertőtlenítés és maszkviselés koronavírustól független hasznosságát. Ugyanakkor láthatóan csökkent azoknak a száma, akik szerint érdemes lenne ezeket időszakosan újra kötelezővé tenni más betegségek megfékezésének céljából. Vagyis egyfajta „kollektív felejtést” figyelhetünk meg a járványügyi intézkedések terén. Valószínűleg ez részben tulajdonítható annak, hogy az emberek belefáradtak a folyamatos „készenléti állapotba”, elővigyázatosságba és tudatosan maguk mögött akarják hagyni a járvány élményét, így akár annak a tanulságait is. Másfelől ez onnan is eredhet, hogy a tömeges oltási kampány után megnőtt az emberek általános egészségügyi biztonságérzete. Egy konzisztens életkori mintát is felfedezhetünk: a 60 év felettiek körében magasabb a támogatottsága az összes higiéniai intézkedés későbbi bevezetésének.

A magyarok negyedének lelki nehézséget jelentett a járvány másfél éve

A kutatásunkban azt is vizsgáltuk, hogy mennyire hagyott a világjárvány maradandó lelki nyomokat a magyarokban. A válaszadók közel háromnegyedének (73%) nem okozott problémát a visszatérés a lezárások nélküli életbe, míg a megkérdezettek több mint negyedének (27%) ez nem ment könnyen. Pontosan fele-fele arányban voltak azok, akik minél hamarabb be akarták pótolni az elmaradt élményeket, és azok, akik ezzel nem azonosultak. A járvány időszaka tízből négy válaszadót döbbentett arra rá, hogy többet szeretne otthon lenni, a többségre azonban ez nem igaz (tízből hat válaszadó).

Összességében, a kutatásunk alapján a magyarok többségének nem okozott lelki nehézséget az elmúlt év feldolgozása, ugyanakkor van egy számottevő kisebbség, akit traumatizált a járvány.

Sokan vannak, akik a hosszú elzártság után feszengenek nagyobb társaságban (29%), illetve azok is, akik úgy érzik, hogy lelki segítségre lenne szükségük (28%).

Kimagaslóan magas volt Budapesten azoknak az aránya, akik komolyan elszoktak a nagyobb társaságoktól: tízből négy fővárosira ez jellemző. A kisvárosokban 30%, a falvakban 25%, a megyeszékhelyeken pedig csak 22% érezte azt, hogy feszeng, ha sok emberrel találkozik a hosszú elzártság után. Az idősebb csoportok felé haladva egyre csökken azoknak az aránya, akik minél hamarabb be szeretnék pótolni azokat az eseményeket, amiket a világjárvány elvett tőlük. A 40 év alatti korcsoportok abszolút többsége érez így (58-60%), míg az idősebb csoportoknak csak a kisebbségére jellemző ez az érzés (42-48%).

Egyedül Budapesten vannak többségében azok, akik a járvány alatt rájöttek, hogy több időt szeretnének otthon tölteni: a fővárosiak 62 százaléka élte ezt át. A kisvárosokban 39%, a falvakban 33%, a megyeszékhelyeken 31% vágyik több otthoni időre a karantén után is. A járvány okozta maradandó lelki sérülések tekintetében is a lakóhelyi mintázat a leginkább látványos. A budapestiek 45 százaléka úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége, hogy feldolgozza az elmúlt időszakot. A kisebb településeken nagyjából fele ekkora arányban válaszoltak hasonlóan. A kisvárosokban 27%, a falvakban 24%, a megyeszékhelyeken 19% mondta, hogy szüksége lenne lelki támogatásra.

A negyedik hullámban kevésbé pesszimista a magyarok gazdasági hangulata, mint a harmadik hullámban

A tavaszi kutatásunkhoz hasonlóan szeptemberben is külön kérdésblokkban mértük fel, hogy miként érintette a magyarokat a világjárvány következtében kialakult gazdasági válság. Fél év alatt megfeleződött azoknak az aránya, akik visszaesésről számoltak be: márciusban még 39%, szeptemberben már csak 20% számolt be anyagi helyzetének romlásáról. A javulást tapasztalók aránya ugyanakkor változatlan, továbbra is csak a válaszok 2 százalékát teszi ki. Jelentősen többen voltak viszont szeptemberben, akik nem tapasztaltak változást (78%), mint fél évvel korábban (59%). A kormánypárti válaszadók jelentősen kisebb arányban számoltak be háztartásuk anyagi helyzetének romlásáról (15%), mint az ellenzéki szavazók (24%). A kormánypártiaknál nagyobb, az ellenzékieknél kisebb arányban tapasztaltak visszaesést a pártnélküliek (19%).

Egy árnyalatnyival pozitívabban értékelik az emberek az anyagi helyzetüket, ha a viszonyítási pont az elmúlt fél év, nem pedig a járvány kitörése. 17 százalék mondta, hogy romlott a gazdasági helyzete és 79 százalék nem tapasztalt változást. A tavaszi nyitás utáni konszolidáció korlátait mutatja, hogy csupán a válaszadók 4 százaléka tapasztalt javulást – annak ellenére, hogy a viszonyítási alap a válság legsúlyosabb időszaka, vagyis lett volna honnan javulnia a helyzetértékelésnek.

A következő 1 évben további gazdasági nehézségekre már csak nagyon kevesen számítanak

A retrospektív értékelésen túl a magyarok jövőbeli várakozásait is felmértük a személyes anyagi helyzet változásának tekintetében. A válaszadók közel negyede volt optimista (24%), ennél jóval kevesebben voltak borúlátóak, további visszaesést már csak nagyon kevesen várnak (6%). Tízből hat megkérdezett nem számít a személyes anyagi helyzetének változására (62%). Az elmúlt időszak értékelésével szemben a jövőbeli várakozások terén már jóval kisebb volt a különbség a kormánypárti és ellenzéki szavazók között. Mindkét csoportban a válaszadók negyede volt optimista (27% és 25%). Az optimista pártnélküliek ugyanakkor jelentősen kevesebben voltak a másik két csoporthoz képest (18%). Budapesten a legmagasabb az optimista válaszadók aránya (33%), ezt a kisvárosok követik (26%), a falvakban és megyeszékhelyeken azonos arányban derűlátóak az emberek (19%-19%). Az összes csoportban abszolút többségben vannak a semleges várakozású emberek (54-65%). A fővárosban nagyon kevés pesszimista válaszadó van (2%), a városokban valamivel több (6-7%), míg a falvakban minden tizedik válaszadó borúlátó volt a következő év kilátásait tekintve (10%).

Továbbra is közepes az Orbán-kormány válságkezelésének megítélése

A magyarok 2021. szeptemberben átlagosan közepes osztályzattal értékelték  a kormány egészségügyi intézkedéseit (3,2 pont), ami 0,2 pontos javulás a márciusban adott válaszokhoz képest (akkor 3,0 volt az átlag).

Ez azt jelenti, hogy a világviszonylatban is kiugróan magas magyar halálozási adatok sem rontották az Orbán-kormány egészségügyi válságkezelésének megítélését.

Mint ismert, a harmadik hullám során szabadult el leginkább a járvány Magyarországon: 2021 márciusának elején 15 ezer halálos áldozata volt a járványnak, ami a tavasz során megduplázódott.

Továbbra is a politikai álláspont determinálja az emberek helyzetértékelését. A fideszesek jó (4,1-es) átlagértéket adtak a kormánynak, az ellenzékiek elégségest (2,4 pontot), míg a pártnélküliek közepest (3,1 pontot). A 60 év felettiek értékelték a legjobbnak az egészségügyi válságkezelést: 3,4-es osztályzatot adtak átlagosan.

A magyarok átlagosan a gazdasági válságkezelést is közepesre értékelték (3 pont), a kormány megítélése ebben a tekintetben is kismértékben javult tavasz óta (0,2 ponttal). A márciusi kutatásban bemutatott mintát figyeltük meg szeptemberben is, vagyis az egészségügyi válságkezelést a magyarok átlagosan egy árnyalatnyival jobbnak értékelték, mint a gazdasági válságkezelést. Ennél a kérdésnél is jelentős szakadék látszik a politikai csoportok között: a kormánypártiak átlagosan jónak (4 pont), az ellenzékiek elégségesnek (2,2 pont), a pártnélküliek közepesnek (2,8 pont) értékelték a gazdasági válságkezelést.

Külön kérdésben vizsgáltuk azt is, hogy a magyarok szerint eleget tett-e a kormány a munkahelyek és a jövedelmek védelmének érdekében. A válaszadók abszolút többsége (55%) hiányosnak tartotta a kormány munkavédelmi és szociális intézkedéseit. Tízből négy válaszadó (38%) gondolja azt, hogy eleget tett a kormány. Márciushoz képest mindössze 4 százalékponttal nőtt a kormánnyal elégedettek és ugyanennyivel csökkent az elégedetlenek aránya ebben a kérdésben.

A politikai hovatartozás ebben a kérdésben is jelentősen befolyásolja a kormány értékelését. A kormánypártiak körében tízből heten gondolták úgy, hogy a kormánynak megfelelőek voltak a munkavédelmi és szociális intézkedései. Ugyanakkor a fideszesek negyede úgy gondolta (24%), hogy nem tett eleget a kormány a munkahelyek és a jövedelmek védelméért. A pártnélkülieknek több mint a fele (56%) volt elégedetlen, és harmaduk (32%) volt elégedett a kormánnyal a kérdésben. Az ellenzékieknek azonban csak a 12 százaléka gondolta elegendőnek a kormány válságkezelését, 83 százalék hiányosnak tartotta azt.

Magyarország problématérképe 2021 őszén: élen a megélhetési kérdések, a lista végén a migráció, az LMBTQ ügyek és a klímaváltozás

2021 őszén is felmértük, milyen társadalmi ügyek foglalkoztatják a leginkább a magyarokat. A szeptemberi felmérésünkben új elemként a „túl sok a homoszexuális propaganda” kijelentést is betettük a felsorolt társadalmi ügyek közé. Ez a válaszlehetőség a korábbi kutatásainkban nem szerepelt, ugyanakkor ezzel meg tudtuk vizsgálni, hogy a kormány LMBTQ+ közösségek ellen folytatott negatív kampánya mekkora hatással volt a magyar társadalom problémaérzékelésére.

A magyarok problémalistájának első három eleme a koronavírus harmadik hulláma óta változatlan. 2021 őszén is a megélhetés magas költségeinek problémája van az első helyen (47 százalékos említési arány). Ezt második helyen az alacsony fizetések (46%), harmadik helyen pedig az egészségügyi ellátás alacsony színvonala követik (38%).

A korábbi évek trendjébe illeszkedik, hogy kiemelt jelentőségű problémának tekintik a magyarok az egészségügy helyzetét. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a koronavírus-járvány másfél éve után az emberek többségének helyzetértékelését elsősorban a megélhetési válság határozza meg.

Fontos változás, hogy a korrupció a márciusi lista hatodik helyéről szeptemberben a negyedik helyre ugrott előre. Ennek magyarázata lehet, hogy az ellenzéki előválasztási kampány időszakában a korábbiaknál is intenzívebbé váltak a kormánnyal kapcsolatos kritikák a hazai közbeszédben, így a korrupciós ügyek is: a pártok és miniszterelnök-jelöltek egyenesen versenyezni kezdtek abban, hogy „ki fogja jobban elszámoltatni a Fideszt”. A túl magas lakásárak problémája szintén feljebb került: a márciusi tizedik helyről szeptemberben a hetedik helyre ugrott előre (17%). A lakhatási nehézségek növekvő említési aránya mögött vélhetően a valós piaci trendek állnak: a KSH adatai alapján a lakásárak elmúlt időszakban stagnáló trendje újra növekedésbe kezdett fordulni.

A Fidesz évekig tartó, intenzív migráció-ellenes kampányának kifulladását jelzi, hogy a bevándorlást csak a magyarok tizede sorolta az ország fő problémái közé, és ezzel a listán csak a 13. helyen áll (10%). A Fidesz szexuális kisebbségeket veszélyként beállító kommunikációjának korlátait mutatja, hogy a „homoszexuális propagandát” még a migrációnál is kevesebben említették (8%). Hasonló volt a környezeti és klímaválság megnevezési aránya (7%), ez a téma hat helyet csúszott hátra az elmúlt fél évben. Összességében elmondható, hogy a koronavírus negyedik hullámában az embereket nem a politikai kommunikáció által napirenden tartott veszélyek és ellenségképek foglalkoztatják – a világvége helyett a hónap vége lebeg a magyarok szeme előtt.

A kormánypárti, ellenzéki és pártnélküli válaszadók csoportjában is a megélhetés magas költségei, az alacsony fizetések és az egészségügyi ellátás alacsony színvonala a három leggyakrabban említett probléma. A három probléma sorrendjében mutatkozik némi különbség csupán. A kormánypárti és a pártnélküli válaszadóknál a megélhetés költségei, míg az ellenzékieknél az alacsony fizetések vezetik a listát.

Vannak azonban meghatározó különbségek a politikai csoportok között. Míg az ellenzékiek közel fele említette a korrupciót (48%), a pártnélküliek már csak az ötöde (21%), a kormánypártiaknak pedig csupán a tizede (11%) nevezte meg ezt a problémát.  A demokrácia helyzete szintén sokkal jobban aggasztja az ellenzékieket (14%) és pártnélkülieket (12%), de a kormánypártiak körében ez volt a legkisebb arányban említett téma (5%).

A migrációt a fideszesek nevezték meg gyakrabban az ország fő problémái között (17%), az ellenzékiek és pártnélküliek körében azonban a lista legvégén volt a bevándorlás (4% és 3%). A „homoszexuális propaganda” a kormánypártiak számára sokkal fontosabb téma volt, de így is csak 10. a kormánypártiak listáján (12%). A pártnélküliek fele ekkora arányban nevezték ezt meg (6%), az ellenzékiek körében pedig ez volt a legkevésbé említett téma (3%). A többi csoporthoz képest a pártnélküliek az oktatás alacsony színvonalának kérdését emelték ki nagyobb arányban: a körükben 14% nevezte meg ezt a problémát, míg az ellenzékieknél 9%, a fideszeseknél 7% volt ennek az említési aránya.

Az oltásszkeptikusok az oltás hosszú távú mellékhatásaitól félnek a leginkább

Külön kérdésblokkban vizsgáltuk a magyarok koronavírus elleni védőoltásokhoz kapcsolódó attitűdjeit. A válaszadók negyede mondta, hogy nem oltatta be magát (24%). A megkérdezettek 72 százaléka mondta azt, hogy felvette valamelyik vakcinát. A kutatásunk időpontjában a hivatalos statisztikák szerint a felnőtt lakosság 69 százaléka vett fel legalább egy koronavírus védőoltást, tehát az általunk mért átoltottsági arány mindössze 3 százalékponttal tért el a hivatalos kormányzati adatoktól.

Azoktól a válaszadóktól, akik nem vették fel az oltást, külön megkérdeztük, hogy mi áll a döntésük mögött. A válaszadók több indokot is kiválaszthattak, illetve a felsorolt válaszokban nem szereplő, egyéb okot is megnevezhettek. A leggyakrabban azt említették az oltatlan válaszadók, hogy félnek az oltás hosszú távú mellékhatásaitól (55%). A megkérdezettek közel harmada az oltás hatékonyságában kételkedik (30%). Minden ötödik megkérdezett nevezte meg az oltás rövidtávú mellékhatásait (19%). Valamelyest kevesebben indokolták a döntésüket azzal, hogy nem félnek a koronavírus megbetegedéstől (16%). Az oltás felvételének megtagadása mögött álló egyéb okokat 8% említett.

Mindössze az oltottak harmada tervezi felvenni a harmadik oltást

Az első körös oltáson már túlesett válaszadóktól megkérdeztük, hogy tervezik-e a harmadik oltás felvételét (az egy dózisú Janssen oltást kapott válaszadók a második oltás felvételét). A válaszadók mindössze 32 százaléka tervez élni a harmadik oltás lehetőségével vagy már vette is fel a harmadik oltást. Az átoltott magyarok több mint fele (54%) nem tervezi, hogy beadassa magának az emlékeztető vakcinát. A megkérdezettek 14 százaléka érdemben nem válaszolt, vélhetően még nem döntött a kérdésben.

A harmadik oltással kapcsolatos tervek egyértelmű életkori mintát mutatnak. Az idősebb korcsoportok felé haladva jelentősen csökken az ismétlőoltást megtagadók aránya. Míg a 30 év alattiak 68 százaléka nem tervezi felvenni az újabb oltást, addig a 60 év felettieknek csak a 42 százalékára igaz ez. A legfiatalabbak csupán 13 százaléka tervezi és 2 százaléka vette már fel az újabb oltást, ezzel szemben a legidősebbek 31 százaléka tervezi azt és 14 százaléka már túl is esett rajta.

Nőtt a vírustagadók és az összeesküvés-elméletekben hívők száma

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos összeesküvés-elméletek magyarországi elterjedtségét is vizsgáltuk. Ugyanezekről a teóriákról a járvány harmadik hullámának elején is kérdeztük az embereket.

Az egyes elméletek elfogadottsága szerint felállított sorrend nem változott fél év alatt, de minden általunk vizsgált elméletben többen hittek ősszel, mint tavasszal.

Szeptemberben is azt az állítást fogadták el a legtöbben, miszerint „a koronavírust szándékosan szabadította Kína a világra, hogy átvegye a világ vezető hatalmának szerepét”. Minden tizedik megkérdezett teljes mértékben elfogadja ezt az elméletet, 28% pedig hajlik arra, hogy higgyen ebben. A válaszadók kis többsége (52%) inkább vagy teljes mértékben elutasítja a Kína-elméletet. Fél év alatt 3 százalékponttal nőtt az elmélet elfogadóinak száma.

A lista második helyén a következő elmélet áll: „a gyógyszercégek fejlesztették ki és engedték szabadjára a koronavírust, hogy utána könnyebben eladhassák a gyógyszereiket és az oltásaikat.” A magyarok harmada elfogadja az elméletet (33%), de ennél jóval többen elutasítják ezt a feltételezést (57%). Tavasz óta 2 százalékponttal nőtt az elméletet elfogadók száma.

A harmadik legnépszerűbb összeesküvés-elmélet szerint „a koronavírus vakcina meddőséget okozhat, az oltás titkolt célja a népességszabályozás”. A többség inkább vagy egyáltalán nem hisz ebben (58%), csupán a magyarok negyede fogadja el ezt az elméletet (25%). Fontos azonban hozzátenni, hogy a harmadik hullám óta jelentősen (9 százalékponttal) megnőtt a népesség-szabályozásról szóló elmélet elfogadóinak száma. Ez a növekvő trend, és a válaszmegtagadók magas száma is azt mutatja, hogy sokaknak komoly félelme a vakcinák termékenységre gyakorolt esetleges negatív hatása.

Az általunk vizsgált állítások közül a második legkevésbé elterjedt elmélet az, hogy „a koronavírus nem is létezik, csak egy kitaláció”. A válaszadóknak a 2%-a volt biztos ebben, további 19% pedig valamivel kevésbé magabiztos vírustagadó volt. A nagy többség (72%) inkább vagy határozottan elutasítja ezt az elméletet. Az időbeli összehasonlítás ugyanakkor aggasztó trendet mutat. A harmadik hullám kezdete óta 9 százalékponttal megnőtt (közel megduplázódott) a vírustagadók száma: márciusban még csak 1 százalék volt teljesen biztos abban, hogy a vírus kitaláció, és 11 százalék volt kevésbé határozott vírustagadó.

A legkevésbé elterjedt elmélet továbbra is az, miszerint „a koronavírus védőoltással titokban egy microchipet ültethetnek az emberek testébe”. Szeptemberben 17% hajlott az elmélet elfogadására, és 2% volt biztos a chip-teóriában. Az elutasítottsági arány ennél a kérdésnél is magas (72%). Fél év alatt 4 százalékponttal nőtt az elméletet részben vagy egészében elfogadók aránya.

Címfotó: Pixabay.com

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.