„Közmunkarendszer: így nem mehet tovább” címmel írt cikket Kiss Ambrus, amelyben kifejti, hogy a közmunkaprogramból fakadó egyenlőtlenségek felszámolásához elkerülhetetlen a közfoglalkoztatottak bérének emelése. Az Új Egyenlőség szerkesztője most élőszóban foglalja össze a közmunkaprogram legfontosabb jellemzőit és problémáit.
A brit EU-tagságról rendeztett referendumról a tudósítások egy része azt emelte ki, hogy a Brexit érdekében folytatott félrevezető kampány miatt a polgárok jelentős tömegei nem voltak képesek felmérni, hogy az unióból való távozással mennyit veszíthet az ország. Nem téved, aki úgy érzi, hogy más is van a népszavazás nem várt végeredménye mögött.
Giovanni Arrighi (A fejlődés illúziója) szerint ha hosszabb, négy-öt évtizedes időszakokat vizsgálunk, a tartós felemelkedés és a tartós lecsúszás egyaránt meglehetősen ritkának bizonyul a világgazdaság egészét tekintve. Minden, amit tehetünk, hogy reálisan felmérjük helyzetünk, és keressük egy igazságosabb és egyenlőbb társadalom kialakulásának esélyeit.
Magyarországon a létminimum értéke (2015) 88 016 forint, a nettó minimálbér (2015) 68 775 forint és a nettó közmunkabér (2015) 51 847 forint. A legutolsó adat olyan kevéske pénzről szól, amely az emberek orrát éppen csak a felszín felett tartja. Feljebb lehet-e emelkedni innen?
Pogátsa Zoltán közgazdász arról beszél, hogy Magyarországon akkor lett volna gazdasági csoda, ha az egymást követő magyar kormányok a 90-es évektől kezdődően befektettek volna a humán tőke képződésbe, létrejött volna egy magas tudású társadalom (szakmai-, együttműködési- nyelv- és IT-tudással). Ez ugyanis a kulcsa a versenyképességnek a globális gazdaságban.
A 2015-ös brit parlamenti választás váratlanul nagy arányú konzervatív győzelme elkerülhetetlenné tette az uniós tagságról tartott népszavazást, amely egy évvel később korunk egyik legnagyobb politikai földrengését, a Brexitet idézte elő. A brit választás kimenetelét és az odáig vezető utat Bíró-Nagy András elemezte Friderikusz Sándor műsorában.
Az ismert közgazdász amellett érvel, hogy a skandináv modell nagyon jó, és mindenhol alkalmazható. A foglalkoztatási ráta, ifjúsági munkanélküliségi ráta, a bérek, a korrupciós ráta, a versenyképesség, a sajtószabadság indexe mind azt mutatja, hogy ez a modell képes mindenféle szempontból a legnagyobb jólétet előállítani.
Az Új Egyenlőség társadalomelméleti magazin, így céljait is ennek megfelelően fogalmazza meg. Nem a napi történések kommentálását, hanem a mélyebb összefüggések, átfogóbb problémák elemzését és megvitatását tartja elsődleges feladatának. Ezt a lap szerkesztőbizottságának tagjai külön-külön is kifejtik.
Bíró Nagy András (Kaposvár, 1982) politológus, az európai integráció elméleti és gyakorlati problematikájának szakértője, számottevő brüsszeli tapasztalatokkal. Cikkeiben, tanulmányaiban az európai baloldal helyzetét vizsgálja, széleskörű nemzetközi tényanyagra alapozva. Illúziók nélkül tárja fel azokat a szociológiai és politikai dilemmákat, amelyekkel napjainkban a szociáldemokrácia szembesülni kénytelen.
Éber Márk Áron (Baja, 1981) társadalomelméleti kutató, szociológus. Széles összefüggésrendszerben vizsgálja a társadalmi fejlődés kérdéseit. A kelet-közép-európai régió lemaradásának okaihoz, illetve felzárkózási kényszeréhez társadalomkritikai szemlélettel közelít, elmélyült szakirodalom alapján, továbbá összehasonlító módszertannal. Érdeklődési körébe tartozik a társadalmi struktúrák, a társadalmi rétegződés problematikája is.