Bizonytalan foglalkoztatási formák, egyik napról a másikra elveszíteni az állásunkat, munkahelyi kizsákmányolás. Ezek jellemzik a munkaerőpiac egy részét. Ez a neoliberalizmus számára a könnyebb út. A helyes út ugyanakkor a minőségi munkahelyeket, a munkavállalók partneri viszonyát jelenti. Milyen a minőségi munka egy szakszervezeti kutatási program alapján.
Mi az a nélkülözhetetlen munka, és kik képviselik a nélkülözhetetlen dolgozókat? Milyen nemzetközi példák és ambíciók vannak a szakszervezeti munkában? Beszámoló a Nők Egymásért Mozgalom nemzetközi nőnapi kerekasztaláról.
Mi vagyunk a nők, akik nélkülözhetetlen munkát végeznek a világjárvány idején és akik nélkülözhetetlenek a pandémiából való felépüléshez is. Nélkülözhetetlen munkát végzünk, és mégis borzasztó körülmények között találjuk magunkat. Munkánk mégis alulfizetett és alulértékelt.
Az energia több a fizika nyelvén leírható jelenségnél: ezen keresztül érthetjük meg, hogyan fonódik össze a fosszilis energiahordozóktól való függésünk a munkával való megszállottságunkkal. Az energia társadalmi jelentésének és jelentőségének feltérképezése segíthet kitörni a kapitalizmus elnyomása alól.
A válság nem csak a munkahelyeket teszi tönkre, hanem azt a biztonságtudatot is, amit jelentettek. Növekszik a munkanélküliségtől való félelem, növekszik az (ön)kizsákmányolás lehetősége. Ezért a teljes foglalkoztatás elérésig a válság alatt garantált munkahelyekre van szükség.
David Graeber amerikai társadalomtudós a Yale és a Goldsmiths professzora volt, de széleskörűen részt vett a kapitalizmussal szemben kritikus társadalmi mozgalmakban is. A Rolling Stone magazin szerint ő találta ki az Occupy Wall Street „mi vagyunk a 99%” szlogenjét.
Ahogyan a munkásság, úgy a kizsákmányolás is atomizálódik. Ennek mértéke pedig – többek között – azért lehet egyre nagyobb, mert az egyes munkás nem élvezi, vagy csak egyre kevésbé sorstársai védelmét. Szalai Erzsébet írása a mai magyar társadalom szerkezetéről.
A felsőbb osztályok tagjai a tőke, a tudás és a kapcsolati tőke birtokában kizsákmányolják az alsóbb osztályok tömegeit. Pedig létezik olyan erő, amely képes ezt az erőfölényt ellensúlyozni. Milyen közös szakszervezeti projektek hiányoznak ma ahhoz, hogy az együttműködés ereje újra érvényesüljön?
Byung-Chul Han szerint a késő modern kapitalizmus nem a fegyelmezésre épül, hanem a munka fogalmának elasztikussá tételével újabb és újabb munkák elvégzésére ösztönöz. Az egyén nem fellázad sokasodó feladatai ellen, hanem büszkén vállalja azokat, sőt hangoztatja, hogy mi mindenre képes. Hogyan lett az „úr” a saját „szolgájává”?
A mostani válság rámutat arra, hogy mennyire instabil és igazságtalan a munkaerőpiacunk. Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben felerősödtek azok a hangok, amelyek a feltétel nélküli alapjövedelem valamely formájában látják a megoldásokat. Köves Alexandra Gébert Judittal, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusával beszélget erről.