Valóban osztálytársadalom a magyar társadalom? Honnan tudható, hogy olyan erős itthon az osztályszerkezet hatása? E kérdések tapasztalati úton csak társadalmi struktúra- és mobilitásvizsgálatok alapján válaszolhatók meg. Az alábbiakban egy rövid osztálydefiníció után az idevágó empirikus kutatások eredményeit összegzem.
Magyarországon a baloldali rendszerkritikai értelmiség körében egyre többen vetik fel az intézményes szálak szorosabbá fonásának, esetleg vadonatúj politikai szervezet létrehozásának szükségességét. Így különösen aktuálissá vált Fáber Ágoston Pierre Bourdieu: Elmélet és politika című monográfiája.
Az emberiség felének fizikai adottságait, igényeit figyelmen kívül hagyják az egészségügytől a szociálpolitikán át a hétköznapi tárgyak tervezéséig. Az adathiány a nők egészségügyi, testi és lelki épségét veszélyezteti világszerte – és ezen a digitalizáció sem változtat. A probléma rendszerszintű.
A pozitív pszichológia ma az egyik legnépszerűbb pszichológiai mozgalom: pszichológusok, trénerek, coachok, tanácsadók és önsegítő könyvek végtelen sora vesz részt a pozitív gondolatokat előhívó technikák népszerűsítésében. Csakhogy ez legalább annyi új problémát hoz létre, mint amennyit megold.
Pierre Bourdieu a 20. század utolsó harmadának legnagyobb hatású szociológusa volt. Fáber Ágoston róla szóló könyve melegen ajánlott minden szociológusnak, önmaga beágyazottságára reflektálni kívánó társadalomtudósnak és társadalmi felelősségérzettől áthatott értelmiséginek.
Szalai Erzsébet szociológus 70. születésnapja alkalmából tanítványai és kollégái konferenciát szerveztek. A videón e konferencia vágatlan felvétele látható.
Pierre Bourdieu tőkeelméletének központjában az a felismerés áll, hogy a tőke nem csak gazdasági természetű lehet. Segítségével olyan cselekedetek is megragadhatóvá válnak, amelyek gazdasági értelemben pazarlónak vagy irracionálisnak tűnnek. A különböző tőkefajták egymásra átválthatók, az átváltás azonban gyakran költséges, és olykor nehézségekbe ütközik.
Évek óta foglalkoztat a gondolat, milyen lesz majd, ha Hankiss nem lesz már. Fogunk-e majd tudni úgy írni róla, hogy az pontosan kifejezze, miért volt ő „a” Hankiss. De nem lehetett ezt végiggondolni addig, amíg élt, hiszen addig tulajdonképpen neki akartam mondani valamit. Róla csak akkor lehet írni, ha már nem lehet többet vitatkozni vele, nem lehet akarni meggyőzni semmiről.