Az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung Budapest az őszi szezonban közbeszélgetés-sorozatot indított a magyarországi egyenlőtlenségekről: azok osztály-, nemi, etnikai, földrajzi, digitális vonatkozásairól. A második rendezvény október 13-án a nemek közötti egyenlőtlenségekkel foglalkozott.
Thomas Piketty francia közgazdász 2013-as A Tőke a huszonegyedik században című könyvével vált világszerte ismertté. Ennek az volt a jelentősége, hogy visszahozta a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek kérdését a közgazdasági főáramba,. Most “Tőke és ideológia” címmel új kötettel jelentkezett.
Az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung Budapest az őszi szezonban közbeszélgetés-sorozatot indított a magyarországi egyenlőtlenségekről: azok osztály-, nemi, etnikai, földrajzi, digitális vonatkozásairól. Az első rendezvény szeptember 22-én az osztályegyenlőtlenségekkel foglalkozott.
Hogyan képzeljük el a magyar társadalom osztályszerkezetét? Terhes babapiskótaként? Piramisként vagy körteként? Az összetett és elvont jelenségek megértését megkönnyíti, ha már ismert dolgokhoz hasonlítjuk. A metaforák egy határig mozgósítják a képzelőerőt.
Az Új Egyenlőség podcast adásában Kiss Ambrus és Éber Márk szerkesztők beszélgettek a magyar társadalom belső helyzetéről. Az adás apropója az Éber Márk Áron által írt és a Napvilág Kiadónál nemrég megjelent, A csepp című könyv volt.
A mai magyar társadalom minden valószínűség szerint két legégetőbb kérdése, hogy jobb társadalmat csináltunk-e a rendszerváltás után, illetve hogy hogyan jutottunk el Orbán Viktor egyeduralmáig? Éber Márk Áron friss könyve mindkét kérdés megválaszolásához nélkülözhetetlen adalékokkal szolgál.
A rendszerváltással új típusú szegénység alakult ki, de egyenlőtlenség a Kádár-rendszerben is létezett, kutatása pedig számos politikai nehézségbe ütközött. Bizonyos előnyei mellett a kádári időszak működésmódját nem lehet, és nem is lenne érdemes visszaállítani, még ha a mai helyzet sok tekintetben rosszabb is az akkorinál.
Indiában Kerala államban a legmagasabb az írni és olvasni tudók száma. Itt nem a GDP mutató szerint határozzák meg a gazdasági jólétet. Ez az állam olyan szociálpolitikai rendszert működtet, amely az oktatáson és az egészségügyön keresztül javítja az emberek életszínvonalát.
„Ami igazán nehéz, az nem az új elképzelések befogadása, hanem a régiektől való megszabadulás.” − mondja Bregman. Könyve népszerűségében nem csak a tömegek fokozódó elégedetlenségét és kritikára való nyitását láthatjuk, hanem annak a jelentőségét is, ahogyan megtalál egy szemléletformáló hangvételt.
Az állami újraelosztás nagysága önmagában nem magyarázza meg sem a gazdasági növekedés, sem a társadalmi igazságosság mértékét. Az egyes modelleket elsősorban nem gazdasági teljesítményük, hanem társadalmi hatásaik különböztetik meg egymástól. Hogyan értékelhető a „magyar modell” és hol változtathatnának rajta a szociáldemokraták?