Miért egyéni tulajdonságokkal magyarázzuk tapasztalatainkat? Miért nem osztálytapasztalatként értelmezzük? Ha valóban osztálytársadalomban élünk, akkor ezt miért nem érzékeljük? Miért olyan nehéz felismerni a mindennapokban az osztályhelyzet életünkre gyakorolt hatását? Mik ennek a történeti okai?
Valóban osztálytársadalom a magyar társadalom? Honnan tudható, hogy olyan erős itthon az osztályszerkezet hatása? E kérdések tapasztalati úton csak társadalmi struktúra- és mobilitásvizsgálatok alapján válaszolhatók meg. Az alábbiakban egy rövid osztálydefiníció után az idevágó empirikus kutatások eredményeit összegzem.
Ahogyan a munkásság, úgy a kizsákmányolás is atomizálódik. Ennek mértéke pedig – többek között – azért lehet egyre nagyobb, mert az egyes munkás nem élvezi, vagy csak egyre kevésbé sorstársai védelmét. Szalai Erzsébet írása a mai magyar társadalom szerkezetéről.
A felsőbb osztályok tagjai a tőke, a tudás és a kapcsolati tőke birtokában kizsákmányolják az alsóbb osztályok tömegeit. Pedig létezik olyan erő, amely képes ezt az erőfölényt ellensúlyozni. Milyen közös szakszervezeti projektek hiányoznak ma ahhoz, hogy az együttműködés ereje újra érvényesüljön?
Recenzió Éber Márk Áron A csepp – A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete című könyvéről (Budapest: Napvilág Kiadó, 2020) Egy olyan országban, ahol az értelmiség még 30 évvel a rendszerváltás után is a Nyugathoz való felzárkózás délibábját kergeti, nagy szükség van az olyan kijózanító elemzésekre, mint A csepp. Könyvajánló mindenkinek, aki […]
Figyelmen kívül hagyhatjuk-e a kapitalista termelés önellentmondásait és osztályszerkezetét? Ha korunk társadalmát és annak működését meg akarjuk érteni, a legmélyebbre hatoló gyökereket kell feltárnunk. Újra elő kell vennünk Marx osztályelméletét és megvizsgálnunk tőke és munka örök harcát.
A neoliberális tanokat az államszocializmus piaci reformja mellett elkötelezett közgazdászok és értelmiségiek dolgozták ki, majd terjesztették el itthon. Felemelkedésük elválaszthatatlan a hatvanas évek óta formálódó új, értelmiségi-átmeneti osztálytól.
Hogyan képzeljük el a magyar társadalom osztályszerkezetét? Terhes babapiskótaként? Piramisként vagy körteként? Az összetett és elvont jelenségek megértését megkönnyíti, ha már ismert dolgokhoz hasonlítjuk. A metaforák egy határig mozgósítják a képzelőerőt.
A mai magyar társadalom minden valószínűség szerint két legégetőbb kérdése, hogy jobb társadalmat csináltunk-e a rendszerváltás után, illetve hogy hogyan jutottunk el Orbán Viktor egyeduralmáig? Éber Márk Áron friss könyve mindkét kérdés megválaszolásához nélkülözhetetlen adalékokkal szolgál.
Mark Fisher személyes hangvételű írása egyszerre áll ki az osztályalapú társadalomelemzés és politizálás mellett, és bírálja az identitáspolitika angolszász egyetemi világban megjelent, torz formáit. Ez utóbbit nevezi „vámpírkastélynak”. Két részben közölt írásában e vámpírkastélyból kereste a kiutat.