Hogyan képzeljük el a magyar társadalom osztályszerkezetét? Terhes babapiskótaként? Piramisként vagy körteként? Az összetett és elvont jelenségek megértését megkönnyíti, ha már ismert dolgokhoz hasonlítjuk. A metaforák egy határig mozgósítják a képzelőerőt.
A mai magyar társadalom minden valószínűség szerint két legégetőbb kérdése, hogy jobb társadalmat csináltunk-e a rendszerváltás után, illetve hogy hogyan jutottunk el Orbán Viktor egyeduralmáig? Éber Márk Áron friss könyve mindkét kérdés megválaszolásához nélkülözhetetlen adalékokkal szolgál.
Mark Fisher személyes hangvételű írása egyszerre áll ki az osztályalapú társadalomelemzés és politizálás mellett, és bírálja az identitáspolitika angolszász egyetemi világban megjelent, torz formáit. Ez utóbbit nevezi „vámpírkastélynak”. Két részben közölt írásában e vámpírkastélyból kereste a kiutat.
Mark Fisher személyes hangvételű írása egyszerre áll ki az osztályalapú társadalomelemzés és politizálás mellett, és bírálja az identitáspolitika angolszász egyetemi világban megjelent, torz formáit. Ez utóbbit „vámpírkastélynak” nevezi. Két részben közölt írásában e vámpírkastélyból kereste a kiutat.
A kapitalizmus legkövetkezetesebb, legrendszerűbb kritikusa Marx volt. Mégis, ahogy az 1929-es nagy gazdasági világválság után, úgy 2009 után sem a baloldali világértelmezések és politikai áramlatok nyertek teret, hanem a radikális jobboldal. Miért van ez így?
Aki mélyebben meg akarja érteni a mai magyar társadalom osztályszerkezetét, egyenlőtlenségeit és a magyar állam erre gyakorolt hatását, feltétlenül olvassa el Vastagh Zoltán Társadalmi struktúra és állami redisztribúció című könyvét, amelyet e helyt Éber Márk Áron ismertet.