Az elmúlt egy évben a koronavírus-járvány elemi erővel alakította át az emberek életét, és a szorongások egy új szintjét ültette el a magyar társadalomban is. Az élet azonban nemcsak a járványról szól még most sem.

Bíró-Nagy András

E cikkben folytatom azt az átfogó elemzését a magyar társadalomnak, amelyet a 2021 áprilisában megjelent „Koronavírus és válságkezelés” című tanulmányunkban elkezdtünk, azonban jelentősen tágabb fókusszal. Túllépve a járvánnyal és a válságkezeléssel kapcsolatos közvetlen tapasztalatokon, a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatása arra volt kíváncsi, hogy milyen aggodalmak határozzák meg a magyarok gondolkodását, ha a személyes jövőjükről, Magyarország hosszú távú kilátásairól és a világ előtt álló legfontosabb kihívásokról van szó. Magyarország aktuális problématérképének felvázolása mellett arra is törekedtünk, hogy a magyarok jövőképét tíz éves távlatban is megismerjük. Az elemzés megalapozásához 2021. március 2-11. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta.

Tíz éves távlatban inkább optimisták a magyarok

Kutatásunkban először azt kérdeztük meg, hogy milyenek a magyarok általános hosszú távú várakozásai a személyes életük, az ország és az Európai Unió jövőjével kapcsolatosan. Mindhárom kérdésnél relatív többségben voltak az optimista válaszadók (38%-44% között), a pesszimista jövőkép nagyjából a magyarok harmadára jellemző (32%-36% között), ugyanakkor a megkérdezettek 22-26 százaléka nem tudott válaszolni a kérdésre. Tíz éves távlatban, Magyarország jövőjével kapcsolatosan 44% gondolja úgy, hogy a helyzet javulni fog, a személyes várakozások ehhez nagyon hasonlóak (42%), és az EU jövőjével kapcsolatosan is közel tízből négyen (38%) vélik úgy, hogy a következő tíz év pozitív változásokat hoz majd.

A fiatalok, a képzettebbek és a kormánypártiak az átlagnál optimistábban látják a jövőt

Az életkori csoportok szerint az idősebbek felé haladva trendszerűen csökken a személyes jövőjükkel kapcsolatosan bizakodó válaszadók aránya. Míg a 30 év alattiak több mint fele (53%) pozitívan tekint a jövőjére, a negyvenes-ötvenes korosztályokban ez az arány már csak 43%, a 60 év felettieknek pedig kevesebb, mint a harmada vélekedik hasonlóan (31%).

Az iskolázottsági bontás is szembetűnő mintázatot mutat. A válaszadók abszolút többsége optimista a személyes hosszú távú jövőjét illetően az érettségizettek (50%) és diplomások csoportjában (55%). A magasabb végzettségűekhez képest a legfeljebb alapfokú és szakmunkás végzettségűek között kb. 20 százalékponttal alacsonyabb volt az optimisták aránya (34% és 30%) és kis többségben voltak mindkét csoportban a pesszimista válaszadók (38% és 37%).  Az alacsonyabb végzettségi csoportokban jóval magasabb a Magyarország helyzetének romlására számító válaszadók aránya is. A legfeljebb alapfokú végzettségűek között fele-fele arányban pesszimisták és optimisták az emberek (36% vs. 38%), a szakmunkás végzettségűek között többségben vannak a pesszimisták (42% vs. 32%). Ezzel szemben nagy többségben derűlátóak az ország hosszú távú jövőjét illetően az emberek mind az érettségizettek (31% vs. 50%), mind a diplomások körében (26% vs. 56%).

A politikai hovatartozás egyértelműen hatással van arra, hogy ki mennyire látja pozitívan a saját személyes lehetőségeit. A kormánypárti válaszadók között jóval többen vannak (59%) azon válaszadók, akik a személyes helyzetük javulására számítanak, mint az ellenzékiek között (35%), és a bizonytalan válaszadók a legpesszimistábbak saját személyes helyzetük alakulását illetően (30%).

Akit rosszul érintett a koronaválság, a hosszú távú jövőjét is negatívabban látja

Többváltozós elemzés alapján a koronaválság alatti gazdasági tapasztalatok és a jövőbeli várakozások között is szignifikáns kapcsolatot találtunk. Az elmúlt egy évben a személyes anyagi helyzetük romlásáról, illetve javulásáról beszámoló válaszadókat azokhoz hasonlítottuk, akik azt mondták, hogy nem változott az anyagi helyzetük. A személyes jövőjükkel kapcsolatosan tíz éves távlatban is 11 százalékponttal nagyobb eséllyel pesszimisták azok, akik azt mondták, hogy romlott az anyagi helyzetük. Ugyanakkor 21 százalékponttal kisebb eséllyel pesszimista azon nagyon kevés válaszadó, akik az anyagi helyzetük javulásáról számoltak be az elmúlt egy évben.

A legidősebbekre jellemzőbb a személyes jövőjükkel kapcsolatos pesszimizmus (25 százalékponttal nagyobb az esélyük erre, mint a legfiatalabbaknak). A legidősebbek szintén hajlamosabbak borúlátónak lenni Magyarország és az EU helyzetével kapcsolatosan is, bár itt már kisebb a különbség az esélyek között (14 és 18 százalékpont).

A legfőbb személyes aggodalmak: szeretteink féltése, megbetegedés, kiszolgáltatottság, anyagi bizonytalanság 

Kutatásunk következő blokkjában azt mértük fel, hogy milyen személyes jellegű félelmei vannak a magyaroknak. A résztvevőknek 12 különböző állítást olvastunk fel és arra kértük őket, hogy mondják el, ezek mennyire ébresztenek bennük félelmet. A válaszokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett megadniuk, ahol az 1 azt jelenti, hogy az adott állítás egyáltalán nem okoz félelmet, míg az 5-ös azt, hogy nagyon erős félelmet ébreszt.

A leginkább elterjedt személyes félelem a magyar társadalomban az, hogy a szeretteinknek baja esik: ez a válaszadók közel kétharmadának (63%) erős félelme. Ezt a komolyabb megbetegedéstől, kórházba kerüléstől való félelem követi (50%). A személyes félelmek között a harmadik helyen a kiszolgáltatottságtól való félelem áll, 48% tart ettől. Alig marad el ettől a legelterjedtebb gazdasági jellegű félelem, vagyis annak a veszélye, hogy anyagi bizonytalanság miatt nem fogja tudni az egyén befizetni a számláit (47%).

A négy leggyakrabban említett félelem után egy törés mutatkozik. A felgyorsuló világtól már csak a válaszadók 39 százaléka, a bevándorlástól 31%, az eladósodástól 30%, tart. A válaszadók közel negyede számára okoz szorongást az, hogy kivándorol valamely családtagja, illetve az, hogy erőszakos támadás áldozatává válik (24%-24%). A lista végén a hajléktalanná válástól való félelem, a párkapcsolat felbomlása vagy sikertelen párkeresés, illetve az iskolai vagy munkahelyi diszkrimináció állnak (18%-19% tart ezektől).

Az alacsonyabb végzettségűek és az idősebbek jobban félnek a megbetegedéstől

A megbetegedéstől való félelem látványos életkori mintázatot mutat. A 30 év alattiak körében csak 37% félelme a kórházba kerülés lehetősége, a középső korosztályokban sorrendben 40%, 47% és 50% ez az arány, míg a legidősebbek között ennél is magasabb, 69%. A korcsoportok közül a 60 év felettiek mondták azt is kimagasló arányban (68%), hogy félelmet ébreszt bennük a gondolat, hogy a szeretteiknek baja esik. A fiatalabb korcsoportokban valamivel kisebb, de így is mindenütt magas, 58%-61% között volt a félelmükről vallók aránya a kérdésben.

Az iskolázottsági csoportok között az alacsonyabb végzettségűek felé haladva trendszerűen növekszik a megbetegedés lehetőségétől félelmet érző válaszadók aránya. A legalább középfokú végzettségű válaszadói csoportokban az emberek kevesebb, mint fele számolt be erről a félelméről (44%-49%). Ezzel szemben a legfeljebb alapfokú végzettségűek között 10-ből 6 válaszadónak erősebb vagy gyengébb félelme volt a komoly megbetegedés.

Az ellenzéki, a bizonytalan és a fiatalabb szavazók körében erősebbek az anyagi félelmek

A politikai csoportok közötti különbségek különösen látványosak az anyagi bizonytalansághoz kötődő aggodalmak esetén. A kormánypártiak csupán 37 százalékának volt olyan félelme, hogy nem tudja fizetni a számláit. Az ellenzéki és bizonytalan válaszadók több mint felére volt ugyanez elmondható (53% és 50%). Ezek a különbségek a demográfiai és anyagi helyzetértékelés hatását kiszűrve is szignifikánsak voltak, vagyis vélhetően nem valamiféle összetételi hatás áll a mintázat mögött.

Az életkori bontás azt mutatja, hogy leginkább a 40 év alatti korcsoportok számára félelmetes az anyagi bizonytalanság veszélye (50%-51%), de a középkorúak ettől alig maradnak el, 45 és 48 százaléknak ez gyengébb vagy erősebb félelme. A 60 év felettiekre a legkevésbé jellemző ez a félelemtípus, de körükben is jelentős (43% tart ettől). Az iskolázottsági csoportok közül a diplomások körében vált ki legkevésbé félelmet az anyagi bizonytalanság (33% számára okoz félelmet). Az alacsonyabb végzettségi kategóriákon belül ennél 14-19 százalékponttal nagyobb arányban (47-52%) félnek a komoly anyagi nehézségek lehetőségétől.

A retrospektív anyagi helyzetértékelés is szignifikánsan összefügg a jövőbeli anyagi bizonytalanság félelmével. A demográfiai és politikai változók hatását kiszűrve, azoknak, akiknek romlott az anyagi helyzete az elmúlt évben, 13 százalékponttal nagyobb eséllyel lesznek ilyen félelmei, mint akiknek nem változott az anyagi helyzete.

Szembetűnő, hogy 2021-ben a városokban viszonylag kevés ember számára okoz félelmet (25%-29%), hogy más kultúrájú emberek, bevándorlók költöznek a közelébe. Ezzel szemben egyedül a falvakban van kiugróan sok válaszadó (41%), akik számára ez egy ijesztő lehetőség.

A személyes félelmek közötti összefüggések

Azt is vizsgáltuk, hogy az egyes félelmek intenzitása mennyire függ össze egymással. A kimagasló korrelációs értékek alapján néhány jól meghatározható félelemcsoport körvonalazódik. A két legelterjedtebb félelemtípus, a szeretteink féltése, valamint a személyes megbetegedés, kórházba kerülés lehetősége közötti együttmozgás említésre méltó. Feltételezhetően mindkettő félelemtípus aktuálisan elsősorban a koronavírus-járványhoz kapcsolódó egészségügyi aggodalmakban gyökerezik. Nem meglepő, hogy ez a kettő félelemtípus vezeti az előbbiekben bemutatott listát.

Szintén szembetűnő az összefüggés a gazdasági jellegű félelmek között. Az anyagi biztonság, az eladósodottság, az otthonvesztés, és a valamivel általánosabb kiszolgáltatottság félelmei erősen korrelálnak egymással. A diszkriminációtól való félelem erősen korrelál az eladósodottsággal és otthonvesztéssel.

Ennél is szorosabban összekapcsolódnak az egyedülléthez, társas elszigetelődéshez kötődő félelmek. Erősen korrelálnak egymással a párkapcsolati egyedülléthez, a kivándorló családtagokhoz, otthonvesztéshez, és az iskolai vagy munkahelyi diszkriminációhoz kötődő félelmek.

Egy negyedik félelemcsoportot valamiféle fizikai fenyegetettség érzésként lehet azonosítani. Az erőszakos bűncselekményektől való félelem több félelemtípussal is viszonylag szorosan együtt mozog, de ezek közül is kiemelkedik az otthonvesztéstől, diszkriminációtól és bevándorlóktól való félelem.

Magyarország problématérképe 2021-ben: megélhetési költségek, alacsony fizetések, egészségügy

A kutatásunk következő blokkjában felmértük, hogy mely ügyeket tartják a magyarok a legfontosabb problémáknak. A felsorolt 14 magyarországi probléma közül a válaszadóknak a személyes megítélésük szerinti három legnagyobb problémát kellett kiválasztaniuk. Az elmúlt egy évben kialakult válság súlyosságát jelzi, hogy a leggyakrabban említett első öt problémából négy gazdasági jellegű, illetve a megélhetéshez kapcsolódik. A megélhetés magas költségeit említették a legtöbben, a megkérdezettek 55 százaléka nevezte meg ezt a problémát. Az alacsony fizetések ügye ettől nem sokkal maradt el, ezt a problémát 52 százalék említette meg. Az egészségügy helyzete fért még fel a dobogóra (42%).

A negyedik helyen – az első három problémától jócskán leszakadva – az egyenlőtlenségek kérdése áll: ezt már kevesebb mint a válaszadók harmada választotta (29%). A megkérdezettek több mint ötöde (23%) nevezte meg az alacsony nyugdíjak problémáját. Ezt a korrupció (16%), a munkáltatóknak való kiszolgáltatottság (14%) és az oktatás (13%) témái követik. A válaszadók tizede számára kiemelt problémát jelent a környezetvédelemmel és klímavédelemmel kapcsolatos fellépés gyengesége, a magas lakásárak, a bevándorlás és a demokrácia minősége. A lista végén a kistelepülési élet nehézségei (8%) és a kivándorlás állnak (7%).

Az öt legfontosabb probléma a fideszes, az ellenzéki és a bizonytalan szavazók körében is ugyanaz

A problémalistát a kormánypárti, ellenzéki és bizonytalan szavazók almintáin is áttekintettük. Az első öt probléma az összes politikai csoportban ugyanaz, és majdnem teljes mértékben egyezik ezek sorrendje is. Az egyetlen különbség, hogy az ellenzékiek között az első két probléma (megélhetés költségei és fizetések) fordított sorrendben van, mint a többi csoportban.

A kevésbé gyakran említett problémák sorrendjében azonban már vannak jelentősebb különbségek. A teljes népességre vonatkozó adatokkal szemben a kormánypárti válaszadók listájának hatodik helyén nem a korrupció, hanem a gyenge környezetvédelem áll (17% említette, 6 százalékponttal többen, mint az összes válaszadó). A bevándorlás továbbra is fontosabb a kormánypártiaknak, mint az átlagnak (16%, +6 százalékpont), és a kivándorlás is fontosabb probléma a fideszeseknek (11%, +4 százalékpont). Az oktatást valamelyest kevesebben említették a kormánypártiak (10%, -3 százalékpont), a lakásárak és falusi élet említése nem tér el jelentősen az átlagtól. Ugyanakkor nem meglepő, hogy a kormánypártiak körében a lista végére szorulnak a korrupcióval (6%, -10 százalékpont) és a demokrácia minőségével kapcsolatos aggályok (6%, -3 százalékpont).

A kormánypártiakkal ellentétben az ellenzéki válaszadók körében a korrupció a hatodik helyen maradt a listán, magas megnevezési aránnyal (23%, 7 százalékponttal többen említették, mint az összesített arány). Átlagnál magasabb arányban említették az ellenzékiek az oktatás alacsony színvonalát (18%, +5 százalékpont) és a demokratikus lejtmenetet is (13%, +4 százalékpont).

Az ingadozók listájának a végén a kormány és az ellenzék számára fontos témákat találunk: a migrációt és a demokrácia minőségének problémáját. A bevándorlást csak 4 százalék említette, ami 6 százalékponttal az átlagos és 11 százalékponttal a fideszes említés alatti arány. A demokratikus hiányosságokat pedig csak a bizonytalanok 5 százaléka említette, 5 százalékponttal lemaradva az átlagtól, 9 százalékponttal pedig az ellenzékiektől.

Magyarország jövőjével kapcsolatos főbb aggodalmak: az egészségügy leépülése, az egyenlőtlenségek növekedése és az emberek elszegényedése

Azt is felmértük, hogy mennyire ébresztenek félelmet a magyarokban különböző, az ország jövőjével kapcsolatos negatív események. Az ország aktuális problématérképéhez hasonlóan a jövőre nézve is gazdasági jellegű félelmek dominálják az emberek aggodalmait. Ennél a kérdésblokknál viszont már az egészségügy helyzete okoz a legtöbb ember számára félelmet. A válaszadóknak több mint kétharmada tart a három legelterjedtebb félelemtípustól: az egészségügy helyzetének romlásától (70%), az egyenlőtlenségek növekedésétől (67%) és az emberek elszegényedésétől (66%). Kevéssel marad el ezektől az a jövőt érintő félelem, hogy a következő generációknak nem lesz nyugdíja (63%).

A válaszadók több mint fele fél attól, hogy tovább romlik a környezet állapota (55%), valamint annak a lehetőségétől, hogy nem fognak tudni az emberek lakást venni (52%). A megkérdezettek közel fele (46%) számára aggasztó az oktatás színvonalának csökkenése. A kormány intenzív bevándorlás-ellenes kampánysorozata után több évvel még mindig 10-ből 4 válaszadóban félelmet kelt az a gondolat, hogy a jövőben egyre több bevándorló költözik az országba. Pár százalékponttal kevesebb ember tart az ország elnéptelenedésétől (38%) és a „Huxittól”, vagyis attól, hogy Magyarország kilép az EU-ból (36%).

Az elmúlt évben anyagi visszaesést tapasztalókra jellemzőbb volt a félelmek jelentős része, mint akiknek nem változott az anyagi helyzete. Az anyagi helyzetük javulását tapasztaló kevés válaszadóra pedig a legtöbb kérdésben szignifikánsan kevésbé voltak jellemzőek a félelmek, mint a változatlan anyagi helyzetűekre.

A kormánypárti válaszadóknak csupán a felében (52%) ébreszt félelmet az, hogy elszegényednek a magyarok. Ezzel szemben tízből hét bizonytalan szavazó (71%), valamint az ellenzékiek háromnegyede (75%) számára aggasztó ez a gondolat. A társadalmi olló szétnyílásával kapcsolatos aggodalmak esetén is látványos a politikai meghatározottság. A kormánypártiak 53 százalékára jellemző ez a félelem, míg az ellenzékiek 77 százalékáról, a bizonytalan szavazóknak pedig 72 százalékáról mondható el ugyanez. A diplomásokra kevésbé jellemző az egyenlőtlenségektől való félelem és jobban jellemző a környezet pusztulása miatt érzett szorongás, mint a legfeljebb 8 általánost végzettekre.

Globális veszélyek a magyarok szerint: újabb járványok, gazdasági válság, klímakatasztrófa, migráció

Egy évvel a globális koronavírus-járvány kirobbanása után a magyarok egyértelműen attól tartanak a legjobban, hogy a jövőben hasonló világjárványok fognak megjelenni. A megkérdezettek 59 százaléka rangsorolta az új fertőző betegségek megjelenését a három legnagyobb globális kihívás közé (28% egyenesen első helyen), mögötte jócskán lemaradva, 38 százalékos említési aránnyal találjuk a globális gazdasági válságokat (első helyen 12% jelölte). A magyarok 33 százaléka a klímaválságot a legnagyobb globális veszélyek közé sorolja (első helyen 10%), míg 30 százalék a migrációt érzi az egyik legnagyobb kihívásnak (első helyen 11%).

A pártpreferencia és az iskolázottság nincs szignifikáns hatással arra, hogy mennyire tartanak a magyarok újabb világjárványok kirobbanásától, ám az életkor esetében egyértelmű kapcsolatot fedezhetünk fel. Az idősebb válaszadók nagyobb arányban tartanak az újabb fertőző betegségek megjelenésétől: a legkevésbé a 18-29 (55%) és a 30-39 év (51%) közöttiek tartanak a további világjárványoktól, míg a 60 évnél idősebbeknek kétharmada választotta ezt az opciót.

A klímakatasztrófától ugyanannyira félnek a kormánypárti (36%) és az ellenzéki szavazók (34%) is. Az iskolázottságot figyelve azonban erős kapcsolatot fedezhetünk fel az eredményekben. A képzettebb társadalmi csoportok nagyobb arányban aggódnak klímaválság miatt: míg a 8 általánost végzettek körében 28 százalék az arányuk, addig a diplomásoknál már 45 százalék.

A várakozásoknak megfelelően jelentős különbséget figyelhetünk meg a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között a globális migráció megítélésében. Míg a Fidesz-KDNP támogatóinak 40 százaléka nevezte meg a népvándorlást a három legnagyobb globális kihívás egyikeként, addig az ellenzéki szavazók közül csak minden negyedik (25%). A bizonytalanok körében még ennél is alacsonyabb, 23 százalék az arányuk, ami azt jelzi, hogy a migráció tematizálásával 2021-ben a kormánypártok nehezebben tudnák mobilizálni a párt nélküli szavazókat, mint az elmúlt évek során.

Összességében azt látjuk, hogy habár még a mai napig élénken emlékeznek a magyarok a 2008-as gazdasági válságra, a 2015-ös migrációs krízisre, valamint a nyugati világban az elmúlt évtized második felében bekövetkezett zöld fordulatra, a 2020-ban kirobbant, és a mai napig tömeges halálozást okozó koronavírus-járvány jelentősen átformálta a magyar társadalom globális világszemléletét. Az újabb fertőző betegségek és vírusok elterjedésétől való szorongás kimagasló a magyar társadalom körében. Habár a nyájimmunitás elérésével és a járvány visszaszorulásával várhatóan a következő években az ilyen típusú szorongás mértéke csökkenni fog, a COVID-19 okozta gazdasági visszaesés, a bezártság és a gyász élményeinek következtében az újabb világjárványoktól való félelem vélhetően hosszú távon is meghatározó lesz a magyar társadalomban.

A digitalizáció veszélyeitől a magyarok többsége nem tart

Többségben vannak hazánkban azok, akik nem tartanak attól, hogy az automatizáció tömeges munkanélküliséget fog okozni a jövőben: a megkérdezettek 41 százaléka fél attól, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját, míg 56 százalék nem látja ezt reális veszélynek. A magyarok közel kétharmada (64%) nem fél attól sem, hogy a mesterséges intelligencia vezérelte rendszerek esetleg az emberek ellen fordulnak a jövőben, 29 százalék szerint viszont akár meg is valósulhat ez az apokaliptikus forgatókönyv. Az iskolázottság tekintetében egyértelmű trendet látunk: a képzettebb rétegek kevésbé tartanak attól, hogy a jövőben a robotok árthatnak az emberiségnek. Abban a kérdésben viszont teljesen megosztott a magyar társadalom, hogy mennyire jelent valós veszélyt az, hogy bizalmas digitális adataink illetéktelen kezekbe kerülnek. A magyarok pontosan fele tart attól, hogy visszaélnek személyes adataival az online térben, míg a megkérdezettek 48 százaléka szerint nincs ilyen veszély.

A párthovatartozás nem mutat összefüggést a digitalizációról alkotott véleményekkel, az életkor esetében viszont mindhárom kérdésben azt látjuk, hogy a harmincas éveikben járók tartanak a leginkább a veszélyektől. Aggodalomra adhat viszont okot, hogy a legidősebb, az interneten kevésbé otthonosan mozgó 60 év feletti korosztály érzi magát a leginkább biztonságban az online térben. Az iskolázottsági adatok szintén nem tűnnek megnyugtatónak, ugyanis pont a legkevésbé iskolázott, legfeljebb 8 általánossal rendelkező magyarok félnek attól a legkisebb mértékben (42%), hogy visszaélnek személyes adataikkal, pedig vélhetően ők nagyobb eséllyel eshetnek áldozatául egy internetes csalásnak, mint jobban iskolázott társaik.

A digitális fejlődés okozta esetleges következmények esetében összességében azt látjuk, hogy nem tűnik elég erősnek a magyarok veszélyérzete: a magyar munkaerőpiacra különösen nagy fenyegetettséget jelentő negyedik ipari forradalomnak és a gazdaság robotizációjának következményeit a magyarok többsége lebecsüli, ráadásul a társadalom fele az adatbiztonság kérdésében is nyugodtnak mutatkozik.

Címfotó: Rawpixel

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.