A koronavírus-járványnak ugyan még messze nincs vége, de már a magyar társadalomnak is van egy évnyi tapasztalata az egészségügyi, gazdasági és szociális válságról, illetve annak kezeléséről. Azt, hogy a választók miként vonják meg ennek az időszaknak a mérlegét, mindenkinek érdemes ismerni, aki érteni szeretné, hogy mi történik Magyarországon 2021-ben.

Bíró-Nagy András

A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásának célja annak vizsgálata volt, hogy miként élte meg a magyar társadalom a koronavírus-járvány egy évét, és hogyan értékeli az Orbán-kormány válságkezelésének különböző aspektusait. Kutatási eredményeinkre alapozva nemcsak arról kaphatunk képet, hogy a magyarok mennyire tartják veszélyesnek a járványt és milyen nehézségekkel kellett szembenézniük az elmúlt egy évben, hanem arról is, hogy miként alakultak társas kapcsolataik a karantén idején, hogyan változott a különböző társadalmi csoportok anyagi helyzete, kire számíthattak a magyarok, ha bajba kerültek, vagy, hogy a választók szerint eleget tett-e a kormány a magyarok megvédéséért. Az elemzés megalapozásához 2021. március 2-11. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A koronavírus-járvány harmadik hullámában, személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint az ország felnőtt népességét reprezentálta.

A magyarok elsöprő többsége komolyan veszi a koronavírus egészségügyi kockázatait

Kutatásunkban először azt mértük fel, hogy mennyire tartják veszélyesnek a magyarok a koronavírust. Külön vizsgáltuk, hogy az emberek mennyire gondolják általánosságban, a saját egészségük és a családtagjaik szempontjából veszélyesnek a vírust, valamint azt, hogy mennyire tartanak a megbetegedés hosszú távú szövődményeitől.

A megkérdezettek 83 százaléka szerint veszélyes az emberek egészségére a vírus. A válaszadóknak csupán a 15 százaléka gondolta úgy, hogy a vírus nem jelent egészségügyi fenyegetést. Hasonlóan magas arányban vannak azok, akik féltik a családtagjaikat a vírustól (79%), míg a megkérdezettek közel ötöde (18%) véli úgy, hogy a vírus nem veszélyezteti a családja egészségét. A válaszadók háromnegyede (74%) tart a vírus hosszú távú szövődményeitől, ugyanakkor 22% nem gondolta, hogy félnie kellene ettől. A vírussal kapcsolatos aggodalmukat kifejező válaszadók közül a személyes egészségüket féltők voltak a legkevesebben. A megkérdezettek 68 százaléka gondolta, hogy ha elkapná a vírust, akkor annak súlyos következményei lennének. Az emberek 18 százaléka szerint nem lenne súlyos következménye, ha megfertőződne.

A különböző demográfiai csoportokat tekintve a fiatalok és az idősek között a leglátványosabb a különbség: míg a 30 év alatti korosztálynak közel negyede (24%) nem tartja veszélyesnek a vírust, addig a 60 év felettieknek csak 7 százaléka gondolja így. A hosszú távú szövődményektől a 30 év alattiak 62 százaléka, míg a 60 év felettiek 87 százaléka fél. A politikai hovatartozás terén alig van különbség a kormánypárti válaszadók (77% tart a szövődményektől) és az ellenzéki (72%), valamint a bizonytalan szavazók (74%) között – minden politikai csoportban nagy többségben vannak, akik tartanak a hosszú távú szövődményektől.

Társas kapcsolatok a járvány idején: szorosabb családi kapcsolatok, elhidegülő barátságok

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen lelki nehézségeket okozott a járvány és a rendkívüli, járványügyi intézkedések. A válaszadók döntő többsége (70 százaléka) azt válaszolta, hogy nem változtak a különböző emberi kapcsolatai a karantén és a társas távolságtartás időszaka alatt. Többen mondták ugyanakkor, hogy szorosabbá váltak a családi kapcsolataik (19%), illetve a párkapcsolatuk (16%), mint ahányan az ellenkezőjét állították (8%, illetve 5%). Ezzel szemben a baráti kapcsolatok elhidegüléséről többen számoltak be (19%), mint akik barátságaik megerősödősét tapasztalták (7%). Említésre méltó az is, hogy a válaszadók 11 százalékának a munkakapcsolatai, 8 százalékának a családi kapcsolatai, 5 százalékának a párkapcsolata hidegült el.

A családi kapcsolatok változásával kapcsolatosan a lakóhelyi bontás érdekes mintázatot mutat. Budapesten a válaszadók több mint negyede (27%) számolt be arról, hogy szorosabbá váltak a családi kötelékei. A többi településkategóriában 9-13 százalékponttal kisebb volt ez az arány (14%-19%). A párkapcsolat hatása is jelentős a családi viszonyokra: a párjukkal együtt élő megkérdezettek 20 százaléka, míg a többi válaszadónak csak a 6 százaléka válaszolta, hogy javultak a családi kapcsolataik. Ezen túl Budapesten láthatóan magasabb volt a szorosabbá vált párkapcsolatok aránya (22%), mint a kisebb településeken (14%-15%).

A baráti kapcsolatok minősége tekintetében is jobban alakultak a dolgok Budapesten: 18 százaléknak szorosabbak lettek, míg 14 százaléknak elhidegültek a barátságai. A megyeszékhelyeken és falvakban csak a válaszadók 5 százaléka számolt be a baráti kapcsolatai javulásáról, a kisvárosokban 8% volt ez az arány. Ugyanakkor az elhidegülő barátságok aránya 5-7 százalékponttal magasabb volt ezeken a településeken Budapesthez képest: a megyeszékhelyeken 19%, kisvárosokban 22%, falvakban 21%.

A párkapcsolatban élők harmada tart attól, hogy párjuk agresszívvá válik a karantén alatt

Azoktól a válaszadóktól, akik egy háztartásban élnek a párjukkal, megkérdeztük, hogy tartanak-e attól, hogy párjuk ideges, agresszív lesz a karantén alatt. Ez egy érzékeny kérdés, aminél fent áll a kockázata, hogy sokan nem válaszolnak őszintén, mivel ezt túl személyes kérdésnek érezhetik, félnek vagy szégyenkeznek emiatt. Ennek ellenére a párjukkal együtt élő válaszadók 36 százaléka bevallotta, hogy tart ettől. A válaszok alapján a megkérdezettek negyedének gyengébb, tizedének erősebb félelme, hogy párjuk agresszívvá válik. Továbbá 2% arról számolt be, hogy ez már be is következett. A községekben jelentősen kevesebben mondták, hogy tartanak a partnerük viselkedésétől (30%), mint Budapesten (45%). Látványosan nagyobb a párjuktól tartó válaszadók aránya azok között, akik a járvány miatt elveszítették a munkájukat. Az állásukat vesztők 44 százaléka aggódik, 7 százaléka pedig tapasztalta is már párja idegességét vagy agresszivitását.

Az egészségügyi aggodalmak mellett a gazdasági félelmek is elterjedtek

A koronavírussal kapcsolatos személyes aggodalmak közül egyértelműen a család és barátok egészségének féltése vezeti a listát. A megkérdezettek 79 százaléka tart attól, hogy közeli családtagjai, barátai megbetegednek. Valamelyest kevesebb ember tart attól, hogy elkapja a vírust (73%). A válaszadók kétharmada (66%) tart attól, hogy korlátozzák a személyes szabadságában, minden tizedik válaszadó pedig úgy érzékelte, hogy ez már be is következett. A gazdasági félelmek is jelentősek a magyar társadalomban. A magyarok több mint fele (55%) tart attól, hogy a járvány miatt kevesebb lesz a fizetése, és a megkérdezettek 45%-a tart attól, hogy elveszti az állását.

Tízből négyen számolnak be anyagi helyzetük romlásáról a válság alatt

Kutatásunkban azt is megvizsgáltuk, hogy miként érintette az elmúlt év a magyarok anyagi helyzetét és munkakörülményeit.

Tízből négyen (39%) azt válaszolták, hogy romlott az anyagi helyzetük, 59% pedig nem érzékelt változást. Alig volt olyan válaszadó, aki az anyagi helyzete javulásáról számolt be (2%).

Jelentős különbségek vannak a politikai táborok között a személyes gazdasági helyzetértékelésben. A kormánypártiaknak kevesebb mint harmada érzékelte az anyagi helyzetének romlását (30%). Az ellenzéki és bizonytalan válaszadók 13 százalékponttal nagyobb arányban látták negatívan az anyagi helyzetük változását (43%-43%).  Az életkori csoportok közül két korosztály mutat egyedi mintázatot. A 30-39 évesek különösen sokan érezték a saját bőrükön a gazdasági visszaesést, a harmincas éveikben járók fele (49%) számolt be arról, hogy rosszabb lett az anyagi helyzete. Ezzel szemben a főként nyugdíjasokból álló, 60 év feletti korosztálynak csak 30 százaléka tapasztalta anyagi helyzetének romlását. A többi korcsoportban 40% körüli ez az arány. Az iskolázottsági csoportok között az alacsonyabb végzettségűeket valamelyest jobban érinti a recesszió. A legfeljebb alapfokú végzettségűek 41 százaléka, a szakmunkás képesítésűek 43 százaléka számolt be anyagi visszaesésről. Az érettségizettek között már csak 37%, a diplomásoknál pedig 35% ez az arány.

Saját bevallása szerint a válaszadók tizede veszítette el a munkáját az elmúlt évben

Ami az állásvesztés mértékét illeti, az eredmények a hivatalos statisztikáknál nagyobb mértékű leépítésekről árulkodnak: saját bevallása szerint a válaszadók tizede veszítette el a munkáját az elmúlt évben.

A mi kutatásunk és a hivatalos statisztikák közötti különbség leginkább módszertani okokból adódik. Egyrészt valószínűsíthető, hogy az állásukat vesztők jelentős része, ha teljes munkaidőben nem is, de részmunkában vagy közfoglalkoztatottként újra elhelyezkedett, ami javíthatja a munkanélküliségi mutatót. Másrészt, az állásvesztőket a KSH nem számolja rögtön a munkahely elvesztését követően a munkanélküliek közé. Nemzetközi sztenderdek alapján csak az aktív munkakeresők számítanak munkanélkülinek. A KSH által mért „önbevallásos munkanélküliség” már közelebb áll a kutatásunk eredményéhez. Erről a mutatóról legutóbb a 2020. április-június közötti hónapokra, vagyis az első hullám időszakára vonatkozó adatokat közöltek. Ez alapján 391 ezer főre becsülték a munkanélküliek számát Magyarországon. Az általunk mért adatok alapján azonban még így is közel kétszer ennyi ember veszíthette el az állását a járvány miatt, 800 ezer körüli lehet az érintettek száma.

Az alacsonyabb végzettségi csoportok felé haladva valamelyest növekszik a munkájukat elvesztők aránya: míg a diplomások között 8%, a legalacsonyabb végzettségi kategóriában 12% ez a szám. A gyereküket nevelő szülők szignifikánsan nagyobb arányban veszítették el a munkájukat (13%), mint a többi válaszadó (9%). Ez a különbség akkor is szignifikáns marad, ha kiszűrjük a többi demográfiai változó hatását. Különösen azoknál a szülőknél volt kimagasló az állásvesztők aránya (25%), akik egyedül nevelik a gyereküket.

Az állásvesztésen túl további munkakörülményeket érintő változásokról is tettünk fel kérdéseket a kutatásunk azon résztvevőinek, akiknek jelenleg van aktív munkaviszonya. A legnagyobb arányban a fizetésük csökkenéséről számoltak be a válaszadók: a megkérdezettek több mint harmadát érintette ez a probléma (34%). A második leggyakoribb munkát érintő változás a munkaidő csökkenése volt, az emberek 29 százaléka számolt be erről. A munkaerőpiacon aktív magyarok 22 százaléka tart attól, hogy elveszíti az állását. A válaszadók közel ötödének (18%) kellett home office-ból dolgoznia. A távmunkát illetően a KSH 2020 júniusáig elérhető adatai a felmérésünkhöz hasonló arányt mutatnak: a statisztikai hivatal szerint az első hullám során májusban tetőzött 17 százalékon a home office-ban dolgozók aránya.

A jövedelemcsökkenés legjobban az alacsony végzettségűeket érintette

A fizetéscsökkenés az alacsonyabb végzettségi kategóriák felé haladva egyre több embert érint.

A diplomás munkavállalóknak 28 százalékát érintette a probléma, míg a legfeljebb alapfokú végzettségűeknél ez az arány másfélszer ekkora volt (42%). Fontos az is, hogy a falvakban lakóknak a negyede (26%) számolt be fizetéscsökkenésről, jelentősen kevesebb ember, mint a nagyobb településeken, ahol 37%-40% volt ez az arány. Ez érthető, mivel a városokra jellemző szolgáltató szektort (elsősorban a turizmust és vendéglátást) érintették leginkább közvetlen módon a korlátozó intézkedések, és ebből adódóan a gazdasági válság is.

Azt is megkérdeztük, hogy elkezdtek-e az emberek jobban takarékoskodni a rendkívüli helyzet miatt. Csupán a válaszadók 9 százaléka mondta, hogy elkezdett többet félretenni. A magyarok kétharmada (67%) úgy érzi, hogy szüksége lenne arra, hogy jobban takarékoskodjon, de nincsen miből. A válaszadók csupán 17 százaléka nem tartja szükségesnek nagyobb megtakarítás felhalmozását. Az iskolázottsági bontásból látszik, hogy elsősorban a diplomások kezdtek el félretenni, 22 százalékuk növelte a megtakarításainak összegét, ami 13 százalékponttal az átlag feletti arány. A legfeljebb 8 általánost végzettek között volt szignifikánsan átlag alatti a plusz megtakarítók aránya (5%).

A járvány következtében csökkent munkaidőről jelentősen kevesebben számoltak be a falvakban (23%) és kisvárosokban (28%), mint a megyeszékhelyeken (36%) és Budapesten (35%). A fizetéscsökkenéshez hasonlóan ennek is a szolgáltató szektor visszaeséséhez köthető magyarázata lehet.

Az iskolázottsági szinttel együtt meredeken nő az otthonról dolgozó munkavállalók aránya: a home office alapvetően diplomás kiváltság.

A legfeljebb 8 általánost végzetteknek csupán 5 százaléka dolgozott otthon a járvány miatt, az érettségizettek között azonban ez az arány már négyszer ekkora, 20%, a diplomások között pedig közel nyolcszoros, 39 százalékos volt. A nők jelentősen nagyobb arányban dolgoztak otthonról a karantén alatt (23%), mint a férfiak (14%). Továbbá sokkal kevesebb munkavállalót érintett a távmunka a falvakban (11%) és a kisvárosokban (16%), mint a megyeszékhelyeken (23%) és Budapesten (31%).

A diplomásoknak különösen nagy gondot jelent a munka és a gyerekek közötti egyensúlyozás a távoktatás idején

Arról is kérdeztük a kutatás résztvevőit, hogy mennyire okozott nehézségeket a gyereknevelés és a munka összehangolása, például a távoktatás időszaka alatt. Ezt azoktól a válaszadóktól kérdeztük meg, akiknek van aktív munkaviszonya és egy háztartásban élnek 18 év alatti gyerekükkel. Tízből négy megkérdezett mondta el, hogy ezt nehézségként élte meg. A diplomás válaszadók között 59 százalékos, kiugróan magas volt azoknak az aránya, akiknek nehezen ment a munka és a gyerekek közötti egyensúlyozás. A távmunka hatása valóban jelentős a munka és a gyereknevelés összehangolására. A járvány alatt otthon dolgozó szülők 54 százaléka számolt be nehézségekről, míg azon a szülőknél, akik nincsenek home office-ban, csak 38 százalékos volt ez az arány.

A kormánypártiak 4-est, az ellenzékiek 2-est adnak az Orbán-kormány válságkezelésére 

Arra kértük a válaszadókat, hogy az iskolában megszokott osztályozáshoz hasonlóan, egytől ötig terjedő skálán értékeljék a kormány egészségügyi és gazdasági válságkezelését. A magyar társadalom közepest adott a kormány egészségügyi válságkezelésére. A fideszes válaszadók ennél jelentősen jobbra értékelték a kormány egészségügyi intézkedéseit, 4,1 volt az általuk adott átlagpontszám. A kormánypárti válaszadók pozitív értékelése kifejezetten szembetűnő annak tükrében, hogy 2021. márciusra Magyarország a világ élmezőnyébe került a járvány egymillió lakosra vetített halálos áldozatainak számát illetően. Az ellenzékiek ugyanakkor nagyon negatívan vélekedtek, átlagosan 2,2 pontot adtak a kormánynak a kérdésben. A bizonytalan szavazók ennél valamelyest magasabb értékkel, 2,9 pontra értékelték a kormány teljesítményét.

Az Orbán-kormány gazdasági válságkezelését egy fokkal rosszabbul értékelték a válaszadók, mint az egészségügyi intézkedéseit. A teljes társadalom alacsonyabb, mint közepes osztályzatot adott a kormánynak (2,8 pont).  A politikai csoportok közötti különbségek hasonló mintázatot mutatnak az egészségügyi válságkezeléshez, de mindegyik csoporton belül 0,2-0,3 ponttal alacsonyabb osztályzatot adtak a kormány gazdaságpolitikájára, mint az egészségügyi intézkedéseire. A fideszesek 3,8-as, az ellenzékiek 2-es, a bizonytalan szavazók 2,6-os osztályzatot adtak a kormánynak.

A kormány gazdasági válságkezelésének a szakmunkás végzettségűek adták a legrosszabb osztályzatot, átlagosan 2,6 pontot. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy ugyancsak ebben a csoportban mondták a legtöbben, hogy romlott az anyagi helyzetük, ahogyan azt is, hogy szükségük lenne plusz megtakarításokra, de nincs miből félretenniük. Az életkori csoportok által adott átlagos osztályzatok nem térnek el szignifikánsan egymástól, kivéve a 60 év felettieket, akik a kormány egészségügyi intézkedéseihez hasonlóan némileg pozitívabban értékelték a kormányzat gazdasági válságkezelését is. Ezt a döntően nyugdíjasokból álló csoportot kevésbé érintik a válság következtében indult leépítések, illetve a stabilan érkező nyugdíj is pozitív hatással lehet a kormány gazdasági intézkedéseiről alkotott véleményekre.

A kormány gazdasági válságkezelését tekintve fontos kiemelni, hogy a magyarok abszolút többsége szerint (59%) a kormány nem tett eleget a munkahelyek és a jövedelmek védelme érdekében.

Csupán a magyarok harmada (34%) gondolja, hogy a kormány mindent megtett, amit tudott, a rendelkezésére álló eszközök birtokában. Nem meglepő módon sokkal kevésbé elégedettek a kormánnyal a kérdésben azok, akik korábban úgy válaszoltak, hogy romlott az anyagi helyzetük, elveszítették a munkájukat vagy csökkent a fizetésük.

A politikai táborok között éles különbség mutatkozik a kérdésben. Míg a fideszesek kétharmada (66%) szerint eleget tett az Orbán-kormány a munkahelyek és a jövedelmek megvédése érdekében, az ellenzékiek elsöprő többsége szerint (85%) nem elegendőek a kormány erőfeszítései. Kevés olyan ellenzéki van, aki szerint nem tudott volna többet tenni a kormány (9%), míg a kormánypártiaknak egy számottevő kisebbsége (27%) nem elégedett a kormánnyal a kérdésben. A bizonytalan szavazók abszolút többsége is kritikus a kormánnyal szemben (62%), csak a negyedük elégedett a kormány munkavédelmi intézkedéseivel (26%). A legfeljebb alapfokú képzettségűek között jelentősen kisebb a kormány munkavédelmi intézkedéseivel elégedett válaszadók aránya (28%, 6 százalékponttal az átlag alatt), ugyanakkor átlag feletti a kritikusok aránya (62%, 3 százalékponttal az átlag felett).

A koronavírus következtében kialakult gazdasági válság során közgazdászok és közpolitikai szakértők között újra felmerült az alapjövedelem bevezetésének szükségessége. Kutatásunkban felmértük, hogy a magyar társadalom hogyan vélekedik az alapjövedelem kérdésében. A magyarok közel kétharmada az alapjövedelem pártján áll: a megkérdezettek 65 százaléka értett azzal egyet, hogy az államnak mindenki számára biztosítania kell a megélhetéshez szükséges minimumot. Csupán a válaszadók 29 százaléka ért egyet azzal, hogy az államnak ez nem feladata. A politikai csoportok között látványos a különbség a kérdésben. Az ellenzéki válaszadók háromnegyede (75%) támogatja az alapjövedelem intézményét. Ezzel szemben 20 százalékponttal kisebb az alapjövedelem támogatottsága a kormánypárti válaszadók között, de a fideszesek többsége (55%) még így is a kormánnyal teljes mértékben ellentétes állásponton van. A bizonytalan szavazók kétharmada (66%) támogatja az alapjövedelmet, és 28 százalékuk ellenzi azt.

Azon válaszadók között, akik korábban azt válaszolták, hogy a járvány hatására romlott az anyagi helyzetük, jóval népszerűbb volt az alapjövedelem: 79% támogatta, 18% ellenezte az alapjövedelem intézményét.

Azon válaszadók körében, akiknek nem változott az anyagi helyzete, 57% volt a támogatók és 36% az ellenzők aránya.

Csak a családunkra számíthatunk, ha baj van

A magyarok közül csak nagyon kevesen érzik, hogy a családjukon kívül máshonnan is kaptak volna segítséget a válság során. A válaszadók közel fele (44%) válaszolta, hogy a családja segített neki a válság során, ugyanakkor a többség (56%) azt mondta, hogy a családjától sem kapott segítséget. Ezzel szemben a megkérdezettek elsöprő többsége azt válaszolta, hogy nem kapott segítséget a munkáltatójától (89%), a kormánytól (93%) és az önkormányzattól sem (94%). A diplomások mindegyik felsorolt szereplővel kapcsolatosan nagyobb arányban mondták, hogy kaptak segítséget, mint az alacsonyabb végzettségű válaszadók.

A leginkább látványos különbség a munkahelyi segítség kérdésében mutatkozik meg. Minden ötödik diplomás válaszolta azt, hogy kapott segítséget a munkáltatójától. Ez az arány kb. fele akkora volt az érettségizettek körében (11%), ennél valamelyest kisebb a szakmunkás végzettségűek között (8%), és negyedakkora a legalacsonyabb végzettségi kategóriában (5%). Vagyis megalapozott következtetés, hogy a fehér galléros munkakörökben dolgozók a válság során sokkal inkább számíthatnak a munkáltatójukra.

Az önkormányzatok forrásmegvonásainak célja az ellenzéki vezetésű települések büntetése

A magyarok fele (49%) úgy véli, hogy az önkormányzatok forrásmegvonásai lényegében az ellenzéki települések elleni büntetőintézkedések. A válaszadók 35 százaléka szerint jogosak ezek az elvonások. Magas volt azoknak az aránya, akik nem tudtak vagy nem akartak véleményt nyilvánítani a kérdésben (16%). Az emberek véleményét e kérdésben egyértelműen a politikai meggyőződésük határozza meg. A kormánypárti válaszadók abszolút többsége (62%) szerint jogosak az önkormányzatok forrásmegvonásai, bár a fideszesek ötöde szerint (22%) is büntetőintézkedésekről van valójában szó. Az ellenzékiek nagy többsége (77%) és a bizonytalanok relatív többsége (47%) véli úgy, hogy a kormány az ellenzéki önkormányzatokat bünteti. A falvakban az ellenzéki válaszadók 52 százaléka, a kisvárosokban és megyeszékhelyeken 59-59 százaléka értett egyet azzal, hogy az önkormányzati forrásmegvonások büntetőintézkedések. A budapesti ellenzékieknek ezzel szemben 79 százaléka gondolta ugyanezt, ami 20-27 százalékponttal magasabb arány. A kormánypárti válaszadók a fővárosban (76%) és megyeszékhelyeken (75%) gondolták kiugróan sokan, hogy jogosak az elvonások.  19-25 százalékponttal alacsonyabb volt ez az arány a kisvárosokban (57%) és a falvakban (51%).

Az előző kérdéshez nagyon hasonlóan oszlottak meg a válaszok, amikor arról kérdeztük a válaszadókat, hogy szerintük kinek lenne a felelőssége, ha az önkormányzatuk működésképtelenné válna. A magyarok közel fele (48%) szerint ez a kormány hibája lenne, míg harmaduk szerint az önkormányzatoké (32%). A településtípusok minden szintjén többségben vannak azok, akik szerint a kormány hibája lenne az önkormányzat működésképtelensége. A falvakban a válaszadók abszolút többsége szerint az önkormányzat becsődölése a kormány hibája lenne (54%), míg a nagyobb településeken csak relatív többségben vannak a hasonlóan gondolkozó válaszadók (Budapesten 44%, a megyeszékhelyeken 49%).

Címfotó: Fischer Zoltán – MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.