A 2018-as svéd választásokon a tét alapvetően a rendkívül sikeres svéd modell fennmaradása. Eddig a piaci liberalizmus támadta, most pedig az első számú veszély a menekülthullám miatti bezárkózás.

Pogátsa Zoltán

Stefan Löfven svéd szocdem kormányfő négy éve a zöldekkel kisebbségi koalícióban kormányoz, és néha még a radikális baloldal amúgy ellenzékben lévő pártjának szavazataira is számíthat. A svéd szocdem hagyomány történelmileg antikommunista, ezért a radikális baloldalra még mindig gyanúval tekint, habár az a berlini fal leomlása óta már feladta a kommunizmust mint célt.

A proszociális−polgári a svéd politika hagyományos osztata. A szocdemek, a zöldek és a radikális baloldal a proszociális pártok, a másik oldalon találhatók a „polgáriak”, azaz a liberálisok és a konzervatívok. Ez sokkal gyakorlatiasabb osztat, mint a magyarországi, hiszen húsba vágó gazdasági kérdésekről, a források elosztásáról és az esélyegyenlőségről szól, ahol is a liberálisok természetes szövetségesei a konzervatívoknak a piaci liberális platformon, és nem szorulnak be az értelmetlen „ballib” oximoronba kényszerűen, mint nálunk, ahol a jobboldal folyamatos demokráciaszűkítése egy platformra tereli a gazdasági vegetáriánusokat a gazdasági húsimádókkal. Ezenkívül Svédországban a zöldek is teljesen egyértelműen a baloldalhoz tartoznak, eszükbe nem jutna átcsúszkálni a jobboldalra, mint ahogy teszi azt az LMP Magyarországon: a jobboldali zöld párt értelmetlenség. Érdemes még kiemelni, hogy a svéd szocdemek hagyományosan azt a mérsékelt szociális agendát képviselik, amit az Új Egyenlőség is: valódi esélyt teremtő újraelosztás, erős szakszervezetek, aktív minimálbér-szabályozás. Mivel ott létezik a radikális baloldal mint ütőképes párt, senkinek eszébe nem jut radikálisnak vagy szélsőségesnek nevezni a szocdemeket, ahogy azt Magyarországon a piaci fundamentalisták rendszeresen megteszik. (A proszociális oldalhoz tartozik Svédországban ezenfelül a feminista párt is, ők azonban kicsivel alatta maradtak a bejutáshoz szükséges 4%-nak.)

Mára azonban megjelent egy harmadik erő is a politikai térképen, a radikális jobboldali Svéd Demokraták, akikkel náci gyökereik miatt eddig senki nem volt hajlandó összefogni, bár mostanában már a polgári oldal egyes politikusai kacsingatnak feléjük.

A szocdem huszadik század

A svéd szociáldemokraták elképesztően sikeresek voltak a huszadik században. 1932-től 1976-ig, azaz negyvennégy éven át folyamatosan kormányoztak, minden választást megnyerve 45% feletti szavazati arányokkal.

Ezek voltak azok az évtizedek, amikor a svéd szocdemek megvalósították a Folkhemmet, azaz a „nép otthona” gondolatát, ami tulajdonképpen a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmenetet jelentő északi modell romantikus elnevezése.

A nyolcvanas évekre ez 40% feletti arányra csökkent, aztán már csak 30 felettire. Azaz a csökkenés folyamatos volt, ám a mostani közvélemény-kutatások már csupán 24%-ot mértek nekik, szemben a 2014-es 31%-os eredménnyel.

Forrás: DN/Ipsos 2018 május (zárójelben március)

A svéd szocdemek népszerűségének csökkenése beleilleszkedik abba a nemzetközi trendbe, melyről már többször írtunk (például Németország, Franciaország, Csehország, Görögország, Magyarország, Olaszország esetében), és melyet a nemzetközi irodalom paszokifikációnak nevez, a görög szocdem párt, a Paszok után, amely a legmesszebb jutott ebben a folyamatban, gyakorlatilag megsemmisült. A jóléti államot neoliberális megfontolásokból feladó szocdemek kiüresednek, és elvesztik választóikat. A 24% körüli eredménnyel a svéd szocdemek még így is messze jobban állnak, mint kontinentális társaik.

Ennek oka, hogy az északi modell, ha megroggyant is, de lényegi logikáját tekintve még mindig működik, míg más országokban a szocdemek alapvetően a jóléti állam teljes leépítésében segédkeztek, és a választóik olyan mértékben fordultak el tőlük, hogy kis pártokká zsugorodtak.

Sajnos a svéd szocdemek is megosztottak: egy fiskálisan konzervatív neolib szárny vetekszik a hagyományos jóléti állam kitartó híveivel. Az előbbiek a kitűnő gazdasági helyzet ellenére sem akarnak költeni, a kisebb újraelosztás és a költségvetési fegyelem elkötelezettjei. A jóléti szárny szerint viszont a rendkívül alacsony kamatszint miatt az adósság nem jelent problémát, bőven lenne miből költeni. Az államadósság szintje történelmi mélyponton van.

A szocdemek történelmi mélypontja alapján azt gondolhatnánk, hogy az ellenzék eddigi vezető ereje, a konzervatívok állnak nyerésre. Ez azonban nem így van, a hagyományos jobboldal pártjai is népszerűtlenek a felmérések szerint. A középpártok helyett inkább két radikális oldal látszik népszerűbbé válni. Míg a radikális baloldal 6% körüliről 11%-ra erősödött, addig a radikális jobboldal 13%-ról 19%-ra. Az utóbbi tehát behozta a zuhanó nagy pártokat, és akár második erő is lehet.

Veszélyben az Északi Modell

A kisebbségi kormányoknak nagy hagyományuk van Svédországban, az együttműködő politikai kultúra miatt nem jelentenek instabilitást. Stefan Löfven kormánya azonban így ambiciózus szociáldemokrata programot nem hajthatott végre, pedig a gazdasági helyzet erre lehetőséget adna. A gazdasági növekedés meghaladja a fejlett gazdaságok többségét, a bérek jelentősen nőttek, Svédország hamarabb kilábalt a válságból, mint mások, és eleve nem is volt olyan mélyen érintett. A szocdemek nagyon szerették volna például visszafordítani a magánszolgáltatók térnyerését az oktatásban és az egészségügyben, amit még akkor vezettek be, amikor nem a proszociális koalíció volt hatalmon. Ennek az eredménye a kutatók elemzése szerint katasztrofális volt mind a minőségromlás, mind az egyenlőtlen hozzáférés tekintetében. A szocdemek inkább az állami, szövetkezeti vagy civil szervezeteket preferálják hagyományosan, ám a magánszolgáltatók visszaszorításához a bizonyítottan tragikus hatásuk ellenére nem volt meg a kellő számú szavazata a kormánynak a parlamentben az elmúlt ciklusban.

A szocdemek bázisa hagyományosan a szakszervezeti mozgalom volt, melynek tagjai automatikusan tagjaivá váltak a szocdem pártnak is, kampányoltak neki, és anyagilag is támogatták a működését. Az automatikus párhuzamos tagság intézményét aztán megszüntették, és bár ma is a szocdemek lábait jelentik helyi szinten, a kapcsolat gyengülését sajnos a párt is megszenvedte. Míg a hősidőkben 1,2 millió tagja volt a szocdem pártnak, mára ez 89ezerre csökkent. Hasonlítsuk ezt össze Magyarországgal, ahol a magyar szocialisták annyiszor szegték meg az ígéreteiket a szakszervezetek felé, annyi antiszociális intézkedést fogadtak el, hogy nehéz lenne a szakszervezeti tagságot arra felszólítani, hogy a szocialistákra vagy utódpártjaikra szavazzanak. És hát persze Magyarországon még 89 ezer tagja sincs egyetlen egy pártnak sem, nemhogy 1,2 millió, a valós számok sokkal inkább a pár ezerhez vannak közel.

A svéd szakszervezetek továbbra is arra szólítanak fel, hogy a választók a szocdemekre szavazzanak. A szakszervezeti vezetők intézményesített képviselettel rendelkeznek a szocdem párt elnökségében. Sőt Stefan Löfven miniszterelnök maga is a vasas szakszervezet vezetője volt korábban.

Az északi modell rendszerében nincs országos minimálbér, a szakszervezetek a munkaadókkal kétéves iparági bérmegállapodásokat fogadnak el. Ez egyszerre szabályozza az iparági bérminimumot és a bérmaximumot is! Ennek eredményeképpen ha nő a gazdaság, akkor mindenkinek a bérei együtt emelkednek, nem csak a magas jövedelműeké, mint az angolszász országokban, vagy Magyarországon. Sajnálatos módon az Európai Unió kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos szabályozása nem kedvez a bérmegállapodásoknak, mivel azokra nem kötelező a hely bérmegállapodás, ezzel pedig aláássák a hagyományos skandináv modellt.

A valóságban az ingatlanárak, a részvényárfolyamok gyorsabb emelkedése miatt a vagyonosabbak Svédországban is eltávolodtak a szegényektől, amit a svéd társadalom problematizál is, de ez egy másik folyamat. Az állam a kilencvenes évek válságára adott neoliberális válasz formájában kivonult a lakhatás támogatásából. A piaci alapú lakásépítés nem volt képes lépést tartani az igénnyel, a lakásárak az egekbe szöktek, ami emeli a már gazdagabbak vagyonát, de ellehetetleníti a kispénzűek lakáshoz jutását. Az állam visszaszállása a lakhatás támogatásába nem csupán ezt a helyzetet javítaná, de az építkezések terjedése miatt a 6,5% körüli munkanélküliséget is tovább csökkentené. A hagyományos szociáldemokrata intézkedések nemcsak igazságosak, de hatékonyak is.

Bevándorlás, menekültek

Nem vitás, hogy a menekültkérdés felülírja a jelenlegi időszakban még a jóléti állammal kapcsolatos vitákat is. A szocdem−zöld kormány már eleve nyitott és befogadó menekültpolitikát örökölt, és ezt kezdetben folytatta is. A teljes Unióban Svédország fogadott be egy főre jutóan a legtöbb menekültet. Ez azonban túl gyors iramnak bizonyult, és az idegenellenes jobboldali radikálisok előretöréséhez vezetett. A Löfven-kormány kénytelen volt némileg szigorítani a bevándorlást.

A bevándorlást a szavazók egy része a bűnözéshez köti. Ezt a statisztikák nem igazolják vissza, sem drámai emelkedést, sem nemzetközileg kirívó trendeket nem látni. Ennek ellenére a bűnözés médiareprezentációja olyan mértékben erősíti a két jelenség összekapcsolódását a választók fejében, hogy az a radikális jobboldal erősödéséhez vezet.

Erősödtek a bandaháborúk, maszkos fiatalok nyolcvan autót gyújtottak fel Göteborgban és más part menti városokban, Stockholmban pedig kézigránátos támadások, illetve lövöldözések voltak, tavaly 129 csak a fővárosban. 2017-ben 45 ember halt meg lövöldözés áldozataként Svédországban. Míg a Svédországban született népesség körében 4% a munkanélküliségi ráta, addig a külföldön születettek körében 16%. Még a szocdemek is a „biztonság” jelszavával kampányolnak, amely egyszerre jelenti a bűnözés visszaszorítását és a jóléti állam megerősítését. Ez a stratégia egyelőre sikertelen.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások

  • TGM Antitézise zöldszocdem szemmel
    Tamás Gáspár Miklós Antitézis című könyvéről (2021, Pesti Kalligram). Államkapitalizmus volt a szovjet rendszer? Mi maradt a baloldalnak? TGM gamechanger kötete...
  • Modernkori rabszolgaság és emancipáció
    Az idősgondozási migráció a gondoskodási válság transznacionális vetülete. A nők és férfiak közti és osztályegyenlőtlenségek mellett az Európában belüli hatalmi...
  • Hogyan dobta le a tőke a korlátait?
    Mark Blyth skót származású gazdaságtörténész, a nemzetközi politikai gazdaságtan professzora az amerikai elit intézmények közé tartozó Brown Egyetemen. Kiinduló...
  • A baloldali populizmus halála és az eljövendő párt
    Sok írás születik „helyes ideológiáról” és jó „ellenzéki stratégiáról”, miközben elfeledkezünk a mozgalomépítés alapjáról: egy bázisról, ami autonóm módon épül....

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.