A Klubrádióban február 1-én este “A világ urai” című műsorban Szénási Sándor beszélgetett Pogátsa Zoltánnal a skandináv modellről. A második világháborút követően Nyugat-Európában mindenütt különböző színezetű jóléti államok születtek. Ezek közül a skandináv modell bizonyult tartósnak.
Hogyan jutottunk el a rendszerváltástól idáig? Ágh Attila könyve erre a kérdésre próbál választ adni, de nem vesz figyelembe fontos strukturális szempontokat, és nem tud továbblépni a megszokott ellenzéki követeléseken és a főáramú politikatudományi megközelítéseken. Ágh a hitét az új generációba teszi, de mit érdemes ennek az új generációnak tennie?
Az ismert magyar politikatudós és filozófus, Ágh Attila könyvében az alulról építkező demokrácia nyugat-európai kialakulását mutatja be. A társadalmi mozgalmakból és szerveződésekből épülő demokrácia mellett teszi le a voksát a felülről irányított, államcentrikus berendezkedés helyett, amely Magyarország (és Kelet-Európa) jellemzője.
A 2018-as svéd választásokon a tét alapvetően a rendkívül sikeres svéd modell fennmaradása. Eddig a piaci liberalizmus támadta, most pedig az első számú veszély a menekülthullám miatti bezárkózás.
Magyarországon általánosan elterjedt nézet, hogy Norvégia a kőolaj és földgáz kitermelésnek köszönhetően képes a jóléti állam finanszírozására. A északi tengeri lelőhelyek történetét nyomon követve azonban világossá válik, hogy ez nem igaz. Vajna Ádám skandinavistával erről beszélgetett Pogátsa Zoltán főszerkesztő.
Az északi modell befektetést jelent a társadalom humán tőkéjébe, amelyre szegény országokban csak az állam képes. Ez a modell a kelet-európai régióban is sokkal működőképesebb lenne, mint az alacsony bérekre építő neoliberális, amelyet három évtizede működtetünk.