„Ahelyett, hogy a bruttó nemzeti termékkel, a GDP-vel, meg a gazdaságpolitika eszközeivel kezdenénk, és ezt követően vizsgálnánk társadalmi hatásukat, a politikacsinálást a fejéről a talpára kéne állítani. A kiindulópontnak az egyének és családok életszínvonalának és jólétének kell lennie.”

Ferge Zsuzsa
Ferge Zsuzsa

Ez év január elsején halt meg Anthony Barnes Atkinson. Egyedülálló a helye a közgazdászok között. Közel ötven évig dolgozott, több mint negyven könyvet írt és szerkesztett. Amikor a munkát elkezdte, a jóléti állam delelőjén, a szegénység és egyenlőtlenség még háttérben voltak, nem tartoztak a divatos kérdések közé. Atkinson mégis, már akkor is ezeket tekintette kulcskérdésnek. Első könyve – 1969-ben – az angliai szegénységről, a második a vagyoneloszlás egyenlőtlenségeiről szólt. Az utolsó előtti tárgya az egyenlőtlenségek, az utolsóé a globális szegénység elleni küzdelem. Témái mindvégig – megfelelő elméleti keretbe ágyazva – ezek maradtak: az anyagi egyenlőtlenségek, a jövedelmek, bérek, vagyonok eloszlása és ezek társadalmi következményei, szegénység, gazdagság, kirekesztés. Ezeket egészítették ki a jóléti államról és a társadalombiztosításról szóló művek. Mindegyikhez több különböző – nemzeti, nemzetközi, globális, történeti, összehasonlító – perspektívában közelített.

atkinson-allo
Anthony Barnes Atkinson
(1944. szeptember 4. – 2017. január 1.)
Fotó: Niccolò Caranti, Wikimedia Commons

Ahogy a bevezető idézet sugallja, a közgazdaságtan nem szűk és semleges tudomány volt számára, hanem társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott erkölcsi töltésű gondolatrendszer. Ezért nem állt meg a diagnózisoknál, hanem mindig a társadalmi igazságosság megvalósulásához közelebb vivő megoldási lehetőségeket kereste a public economics, a gazdasági közpolitika eszközeinek segítségével. Néhány könyvét teljesen ennek szentelte, kiemelt helyet adva az optimális adóztatás ügyének. Utolsó előtti könyve (Egyenlőtlenség – mit kellene tennünk?) címében jelzi elmélet és gyakorlat közvetlen kapcsolatát.

Sir Tony Atkinson több mint negyven évig tanított a világ legkiemelkedőbb egyetemein, legtovább az LSE-n (London School of Economics) és az oxfordi Nuffield College wardenjeként. Megalakulásától 25 éven át szerkesztette a Journal of Public Economics-ot. Számos angol és nemzetközi szakmai egyesület elnöke, vezetője, kormányzati szakmai tanácsadó testületek tagja vagy elnöke volt, 20 egyetem választotta díszdoktorrá. Angliában lovaggá ütötték, ami csak egy a számtalan fontos kitüntetése közül, mint amilyen a francia becsületend is.

Hatása alig felmérhető. A mára világméretűvé táguló egyenlőtlenség- és szegénységkutatást tudományosan megalapozta, szinte a semmiből hozva létre egy új szakterületet. Közvetlen tanítványai közül különösen ismert Piketty és Saez, de sokan az angol és nemzetközi társadalompolitikai-szociálpolitikai közösségből is mentoruknak tekintették. Minden erőfeszítését visszaigazolja a jelen: ma tényleg az egyenlőtlenség, a szegénység, a létbiztonság, a kirekesztés váltak életünk meghatározó tényezőivé és egyben lokális és globális feszültségek, potenciális tragédiák alapjává. Atkinson nagyon fog hiányozni a lehetőségek bölcs, újító és megértő keresésében.

Címfotó: Churchill College, Cambridge

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.