Az Új Egyenlőség podcastjának legújabb adásában Kiss Ambrus szerkesztő beszélgetett Kondor Zsuzsa szociológussal arról a kutatásról, amely a járvány okozta változásokat mutatta be a munkavállalók szempontjából.

A beszélgetés részletes bemutatja a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Friedrich-Ebert-Stiftung megbízásából a Policy Agenda által 2020 májusában készített kutatás adatait, amely azt mérte fel, hogy hogyan változtak a „munka világának félelmei”.

  • A járvány a dolgozók 41 százalékát érintette a munkavégzésben. A járvány előtt dolgozók 6 százalékát elbocsátották.
  • A szükségszerű kijárási szigorítások miatt szinte általánossá váló „home office” munkavégzés a dolgozók 16 százalékát érintette.
  • A vállalatok, szervezetek, intézmények rákényszerültek a rövidített munkaidő, fizetés nélküli szabadság bevezetésére, sőt az elbocsátásokra is. A dolgozók mintegy 8 százalékát szabadságra küldték, közülük minden negyediket fizetés nélküli szabadságra. A dolgozók 12 százalékának rövidítették a munkaidejét, ami nyilvánvalóan jelentős bércsökkenéssel jár.
  • Ez utóbbi miatt a dolgozók egyötödének (20 százalékának) megszűnt vagy csökkent a jövedelme már a válság első hónapja alatt. (De meg kell jegyezni, hogy ennél többen is lehetnek, ha a pótlékok kapcsán volt változás, vagy a dolgozó nem kapta meg a korábban megígért „nem adózott jövedelmet”.)

A beszélgetés során területi és iskolai végzettségben lévő különbségek is előkerültek, amelyek megmutatták, hogy a válság ezen az alapon is növelhette a társadalmi egyenlőtlenségeket

A munka elvesztése – főleg akkor, ha nincsenek megtakarításai az adott háztartásnak – az egyik legfontosabb eleme a kiszolgáltatottság növekedésének. A jelenlegi helyzetben egyértelműen kiszolgáltatottá váltak a munkavállalók, kénytelenek elfogadni a csökkentett munkaidőt és esetenként jelentősen csökkentett munkabért, kénytelenek kivenni szabadságukat, és mindezek jelentős félelmet gerjesztenek.

A mostani vizsgálatok adatai szerint a foglalkoztatottak 57 százaléka nem tart az életszínvonala visszaesésétől, ugyanakkor az is fontos arány, hogy ahányan a munkájuk elvesztésétől tartanak (11 százalék), annyian az életszínvonaluk csökkenésében is biztosak. Végül is 10-ből 4 dolgozó fél, hogy egzisztenciálisan lecsúszhat, már nem fog tudni olyan színvonalon élni, mint eddig.

Leginkább az 50 év felettiek érzik bizonytalannak egzisztenciális helyzetüket, azaz számítanak arra, hogy életszínvonalukban kedvezőtlen fordulat következik be (sőt 12 a százalékuk nagyon fél ettől). A 30–39 éves korosztály már magabiztosabb, ugyanis 60 százalék egyáltalán nem tart a helyzete romlásától.

A munkahely elvesztése, a gazdaság átalakulása sokak számára a jövedelmek csökkenését jelenti. Az elkövetkező évek adnak majd választ arra a kérdésre, hogy ez a változás társadalmi szinten is romló életkörülményekhez vezet-e.

Címfotó: Felipe Ernesto – Pexels

Kapcsolódó írások

  • Mit okozott a válság a munkaerőpiacon?
    Ha tudni szeretnénk, hogy a foglalkoztatottak és munkanélküliek létszámváltozására  milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány nyomában megjelenő válság, akk...
  • Olasz mindennapok a koronavírus alatt
    Milyen volt Olaszország a koronavírus-zárlat alatt, és milyen most a gazdasági, politikai helyzet? Scheiring Gábor és Kiss Ambrus beszélgetése arra is választ a...
  • A koronavírus és az európai válságkezelés
    A koronavírus okozta válság európai kezelését értékelte Róna Péter közgazdásszal Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője. Többek között áttekintették, h...
  • Visszaélésszerűen gyakorolt kivételes állapot
    Az egymásra torlódott kivételes állapotokról, a hatalomtechnikai célokra felhasznált koronaválságról és a normál ügymenetté váló válságkormányzásról beszélgetet...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.