Magyarországon általánosan elterjedt nézet, hogy Norvégiának azért van irigylésre méltóan jól működő társadalmi ellátórendszere, mert a nagymennyiségű kőolaj és földgáz kitermelésnek köszönhetően bőséges anyagi forrás áll a jóléti állam finanszírozására. A északi tengeri lelőhelyek történetét nyomon követve azonban világossá válik, hogy ez nem igaz. Ennek a részleteiről beszélgetett Vajna Ádám skandinavistával Pogátsa Zoltán főszerkesztő.

  • A közhiedelemmel ellentétben Norvégia történelmileg nem számított kiemelkedően gazdag országnak, olyannyira, hogy a 20. század első felében a skandináv országok közül kifejezetten a legszegényebbnek számított. Ekkor a hagyományos iparágak a földrajzi adottságból adódóan a halászat, a papíripar, illetve a különböző ércek és fémek bányászata voltak.
  • Az olaj- és földgázmezők feltérképezését csupán az 1950-es években kezdték el, de egy széleskörű geológiai jelentés 1958-ban elhanyagolható mennyiségűre értékelte ezeknek a fosszilis energiahordozóknak a jelenlétét Norvégiában. Ennek a jelentésnek köszönhetően meglehetősen mérsékelt volt az érdeklődés a kitermelő cégek között, egyedül az amerikai Philips Petroleum kérvényezte, hogy kereshessenek olajat. A norvégok azonban olyan törvényi kereteket alakítottak ki, melyeknek értelmében minden nyersanyag, amit norvég területen találnak, a norvég állam tulajdona. Ráadásul azt is elértek idővel, hogy a szomszédos országok közötti tengeri határok az országok között pontosan középen húzódjanak.
  • 1966-ban indultak meg a kutatófurások, 2 évig semmit sem találtak, majd később sem értek el jelentősebb eredményeket. Csak a Philips legutolsó fúrása találta meg az addig ismert legnagyobb olajmezőt 1969-ben.
  • Mivel csak a 70-es évek közepére vált jelentős olajkitermelővé Norvégia, adódik a kérdés, hogy valóban az olajnak köszönhető-e a jóléti állam, vagy már előtte is megvoltak az alapjai.
  • Hogy ennyire jól tudták kezelni az olajból befolyó összeget, azt mutatja, hogy már előtte jól felépített, működő rendszerük volt; társadalmasították az olajvagyont, összhangban az általános javak szétterítésével; szemben más olajban gazdag országokkal, ahol egy család vagy törzs kezében összpontosul a vagyon, ami többnyire káoszt és társadalmi igazságtalanságot eredményezett (pl. Szaúd-Arábia, Nigéria stb.).
  • Az olajat nem arra használták, hogy csökkentsék az amúgy magas adókat, azok a mai napig számottevőek (jövedelemadó kb. 46%, áfa 25%, vállalati adó 26%), így az állampolgár, aki ennyi pénzt ad be, jogosan várja el és kéri számon, hogy magas színvonalú szolgáltatást kapjon vissza belőle.
  • Az olajból befolyó összegeket tehát nem felélik, hanem a jövőre gondolva befektetik szerte a világban, 77 ország 9 ezer cégébe, állampapírokba, ingatlanokba, teljesen transzparens módon. Beszámolási kötelezettségük van és a polgárok beleszólhatnak, ha számukra nem elfogadható iparágakba fektetnének be (pl. fegyvergyártó cégekbe).
  • A skandináv modell olaj nélkül is működik, ez abból is látszik, hogy a dánoknak van ugyan egy kevés, de a svédeknek, finneknek, izlandiaknak nincs, mégis erős jóléti államot működtetnek.

(Összefoglaló: Benczi Melinda)

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOMTámogatom

Kapcsolódó írások