Csányi Gergely – Dés Fanni (szerk.) (2020): A szex politikai gazdaságtana. Replika folyóirat, 31. évfolyam, 117–118. lapszám, 7–148. oldal.

Hogyan alakítja át a szexet a profitszerzés igénye? Hogyan válik piaccá, termékké és szolgáltatássá? Hogyan válik a (női) test áruvá – mások anyagi hasznának forrásává? A Replika folyóiratban megjelent elemzések annak jártak utána, milyen a szex a kapitalizmusban – és hogy miért vált ilyenné.

Bozsik Laura

A szexről sokféleképpen szoktunk beszélni: meghatározó része az életünknek, kedvelt témája a művészeteknek, látványosan jelen van a popkultúrában is, olykor még tudományos elemzések tárgyává is válik. Általában egyénileg és egyénekre összpontosítva közelítjük meg – ami nem meglepő, hiszen az életünk egyik legszemélyesebb, legintimebb szférájáról van szó. Kifejezetten ritka azonban az olyan megközelítés, amely a szexualitás politikai és gazdasági összefüggéseit vizsgálja.

Pedig a szexualitás szerves része társadalmi-gazdasági rendszerünknek, a kapitalizmusnak is.

A Replika folyóirat 117–118. lapszámában „A szex politikai gazdaságtana” címmel összefüggő tanulmányok gyűjteménye jelent meg. A szerkesztők – Csányi Gergely és Dés Fanni – valamint a szerzők a Helyzet Műhelyben folytatott kutatásaik eredményeit adták benne közre. Céljuk pedig éppen e hiány kipótlása: vajon mit tudunk a szexualitás politikai és gazdasági összefüggéseiről? És különösen: mit a rendszerváltás utáni Magyarországon betöltött szerepéről?

Az öt tanulmány elméleti írásokon és esettanulmányokon keresztül a szexualitás és a gazdaság közötti összefüggés több aspektusára is rávilágít: többek között arra, hogy

hogyan használja fel a globális kapitalista rendszer a testet (és főként a női test szexualitását) erőforrásként, miként vált a szex termékké, hogyan épültek ki piacai, hogyan hatnak a kapitalista világrendszer erőviszonyai a szexualitásra.

A szexualitás mint reproduktív munka és olcsó erőforrás

Claudia von Werlhof első, programadó tanulmányában felvázolja a szexualitás és a gazdaság viszonyának vizsgálatához szükséges szemléletmódot. E kettőt nem egymástól különálló tartományokként kezeli, hanem ellenkezőleg: a szexualitást a társadalmi újratermelés részeként, a termelés egyik előfeltételeként értelmezi.

Ehhez mindenekelőtt e két fogalom újradefiniálása szükséges. Az általános felfogást követve ugyanis – amely gazdaság alatt csak a bérmunkát és a gazdaság nyilvános szféráját érti, a szexualitást pedig szintén túl szűken, főként az egyénekre összpontosítva vizsgálja – e kettőt nem lehet összekapcsolni. A gazdaságot hagyományosan a munka, a csere, a piac és a kizsákmányolás terepeként szokás értelmezni, amihez a szexualitásnak mint az öröm szférájának első látásra a világon semmi köze sincsen.

Werlhof szerint azonban el kell törölnünk ezt a szétválasztás, hogy regisztrálhassuk:

a munka, amennyiben nem kizsákmányoló körülmények között zajlik, magában foglalhatja az örömöt, miközben a szexualitás a kapitalizmusban gyakran nagyon távol esik az örömtől.

Werlhof az új fogalmak meghatározásával szorosabb összefüggésbe hozza egymással a szexet és a gazdaságot: eszerint a gazdaságot az élet termelési és újratermelésének folyamataként kell értelmeznünk. Ez magában foglal minden olyan általános lehetőséget, melyek fizikai és pszichológiai szükségleteket munkán keresztül elégítenek ki. Ahhoz, hogy a munka és az öröm szférája egyesülni tudjon, a profitorientált termelés helyébe az emberi szükségleteket kielégítő termelésnek kell lépnie.

A szexualitás új definíciója a fogalmat társas és individuális munkaként értelmezi, olyan emberi termelőerőként, melynek célja az élet újratermelése (reprodukciója). A szexualitás fogalmának ilyetén meghatározása (amely nem kizárólag az egyéni szexuális viselkedésre vagy potenciálra összpontosít) felhívja a figyelmet a szexualitás és a munka összefüggésére.

A szexualitás a munkás létfontosságú ereje, melyet a munkafolyamat során felhasznál. A kapitalista termelési mód kizsákmányoló jellege miatt ezt a tőke vagy az állam kisajátítja, így a munkás rákényszerül, hogy az elveszített munkaerőt/szexualitást az „öröm” szférájában újratermelje, visszanyerje. Ez a reprodukciós folyamat a nők és az ő munkájuk rovására megy végbe.

Werlhof elemzése szerint a nőkre kétszeresen kizsákmányolt csoportként kell tekintenünk: munkaerejüket emberi erőforrásként, testüket pedig természeti erőforrásként használja fel a kapitalizmus.

A szexualitás szerepe a társadalmi reprodukció körfolyamatában egyrészt a szó „szoros” értelmében értendő: a kapitalizmus egyik nélkülözhetetlen előfeltétele., hogy szülessen elegendő számú gyermek. Ahogyan tanulmányában Csányi Gergely leszögezi, a kapitalizmus kialakulásának egyik fontos eleme volt a nők reproduktív képességének állami és egyházi felügyelet alá vonása. Ez – egyebek mellett – megmutatkozik az olyan politikákban is, mint amilyenek az abortusz- és a fogamzásgátlás-ellenesség, valamint a nem reproduktív célú szex (illetve a házasságon kívüli szex) valamennyi formájának erkölcsi tiltása vagy jogszabályok általi büntetése és kriminalizálása.

Így lett a szex bűn.

E folyamathoz hozzátartozik továbbá a reproduktív és a produktív (vagyis a termelő) munkák szétválasztása, valamint a fizetetlen munkaformák leértékelése. Utóbbiakat főként (és egyre inkább) nők végezték és végzik. Ide kapcsolható a szexualitás másik értelemben vett reproduktív funkciója: a szex, mint olcsó örömforrás.

A munkaképesség megőrzése érdekében szükségesek az emberi kapcsolatok, társas ingerek, amelyek közül a szexualitás különösen nagy jelentőséggel bír. A patriarchális háztartáson belül így a szexualitás is a reproduktív munka részévé válik, és – részévé válva a hierarchizált viszonyoknak – főként a férfiak igényeihez igazodik. Mindezt jól példázza a tény, hogy a házasságon belüli szexuális erőszak a legtöbb európai országban egészen az 1990-es évekig nem volt kriminalizálva.

A szexualitás mint termék és piac

A szexualitás nem csupán olcsó erőforrásként része a kapitalizmusnak, de termékként-szolgáltatásként és az ekörül kialakuló piacokként is megjelenik. A huszadik században változásnak induló „hagyományos” viszonyok, az 1960-as évek „szexuális forradalmában” tetőztek – legalábbis ezt szoktunk róla gondolni.

Csányi Gergely tanulmányában azonban rámutat arra, hogy mindez korántsem egy egyirányba fejlődő, modernizációs folyamat kiteljesedéseként értendő. A „szexuális forradalom” és az új szexuális rend – sok más tényező mellett – elsősorban gazdasági folyamatoknak, mindenekelőtt a fordista tömegtermelésnek és az erre épülő piacnak köszönhető.

A szexuális forradalom sokkal inkább a piac, mintsem a demográfia forradalma volt.

A szexualitás áruvá válása (kommodifikációja) – vagyis, hogy a szexet sajátos piacokra termékként „állítják elő”, illetve ott az ellenértéket kifejező pénzért cserébe szolgáltatják, hogy ára van, amin eladják és megveszik stb.  – alatt többféle folyamat is értendő. Az 1920-as évektől kezdődően például megfigyelhető a reklámok szexualizálódása. Ez az a történeti folyamat, amelynek keretében a tőke, alkalmazkodva az új szexuális normákhoz, egyre inkább eszközént kezdi használni a szexuális vonzerőt a profitszerzés érdekében. De más módon is összefüggésbe került a piac és a szexualitás: egyre jellemzőbb lett, hogy a társas kapcsolatok, a jelenlegi vagy jövőbeli partnerrel való ismerkedés, is egybefonódott a fogyasztással, a moziba és egyéb szórakozóhelyekre járással, a vásárlással.

Az egyik legjelentősebb, a szexuális forradalom hatásait leginkább megszilárdító folyamat, maga a szexualitás áruvá válása volt. Az ötvenes évek végével az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága lehetővé tette a pornográf tartalmak tömeggyártását, elsősorban a férfiak igényeire összepontosítva.

A női test és a szexuális aktus ábrázolása így vált a tömeggyártásban forgalmazott, globális iparággá.

Az első amerikai hardcore pornófilm, amely a Deep Throat (Mélytorok) címet viselte, 1972-ben jelent meg és mindmáig pontosan illusztrálja a pornóipar esztétikáját és piaci stratégiáját. Ebben a női test anatómiája és öröme alárendelődik a férfiak vágyainak. A film története szerint egy nő csiklója a torkában nőtt ki, ennek izgatása pedig – a férfifantázia e világában – újfajta eljárást „tett szükségessé”. A korábban nem létezőnek vélt, patologizált, vagy egyenesen erőszakosan kivágott csikló így újra „megjelent”, de a férfi fantázia szerint immár egy nő torkában.

Kétségtelen, hogy a szexuális forradalomnak nevezett folyamatok keretében részben lezajlott a női szexualitás felszabadítása is, ám ez nem valamiféle modernizációs folyamat következménye. Ennek kivívását számos különböző tényező segítette, melyek közül mindenekelőtt a feminista mozgalmak erőfeszítései és a nők munkaerőpiaci emancipációja jelentősek. Ez utóbbi következtében a nők is termelőkké és fogyasztókká váltak, így pedig alkuerejük is megnőtt. Ennek eredményeképpen a válás is elérhető vált nők széles tömegei számára. Ezzel együtt azonban a nők számára felépülő piacok is kivirágoztak, a profitszerzés új eszközei és terrénumai jöttek létre: megjelentek kifejezetten a nőket célzó nagyipari termékek, például szexuális segédeszközök, tanácsadó könyvek, illetve fogamzásgátló eszközök, és kibővült a nőket célzó szolgáltatószektor is, egyebek mellett a kozmetikai, szépség- és a divatipar is.

A fogamzásgátló eljárások és eszközök elterjedésének kétségtelenül nagy hatása volt a szexualitásra, sokan látták ebben a lehetőséget, hogy a nők végre visszakaphassák az uralmat a saját testük felett. E pozitív hatás mellett azonban a legnagyobb mértékben a talán a férfiak, valamint a nagytőke profitáltak belőle. Egyrészt, mert a szex így következmények nélkülivé vált. Mégpedig,

elsősorban a férfiak számára vált következmények nélkülivé, hiszen a fogamzásgátlás feladatai, költségei és egészségügyi kockázatai mind-mind a nőkre hárultak, akárcsak annak morális terhe és indoklási kényszere is.

Másrészt pedig, mert a pornó és a prostitúció „ipara” részben ennek köszönhetően növekedhetett hatalmasra.

E jelenséget jól illusztrálja a Playboy magazin kampánya a fogamzásgátlás és a nők reproduktív jogai mellett, ami – szemben az első benyomással – aligha értelmezhető a nők függetlenségi küzdelme melletti kiállásnak. A cél sokkal inkább az volt, hogy a Playboy-klubokban magukat szexszel jutalmazó férfiak kockázatmentesen szórakozhassanak, ennek (más férfiak elé tárt) lehetőségét és ígéretét pedig beépíthessék a Playboy márkájának vonzerejébe –

még „szexibbé” téve azt.

Pornó, szexkamera és prostitúció a tőkés világrendszerben

A tanulmányokban rendre találkozunk a tőkés világrendszerben fennálló, régiók (és országok) közötti gazdasági erőviszonyok szexualitásra gyakorolt hatásának vizsgálatával. Főként a pornófilmgyártás, a szexkamera-ipar és a prostitúciós ipar esettanulmányaiban látható, hogy milyen meghatározó tényező az adott térség (ország) pozíciója a nemzetközi munkamegosztásban – Magyarország esetében a félperifériás helyzeté.

Gregor Anikó, Csányi Gergely és Dés Fanni tanulmánya a magyarországi pornóipar kialakulását és térnyerését vizsgálja a „hosszú” kilencvenes évekre vonatkozóan, vagyis a térség kapitalista világgazdaságba történő fokozatos visszacsatlakozása során. E folyamat előzményei már a hetvenes és a nyolcvanas években is láthatóak voltak. Egyrészt Magyarországon is végbement a szexuális normák fokozatos fellazulása, aminek nyomai a nyomtatott sajtóban, a szórakoztatóiparban és a filmekben is észrevehetőek voltak.

Másrészt az ez idő tájt zajló globális profitabilitási válság (a reálgazdaságba irányuló tőkebefektetések visszaeső hozamai), valamint a globális munkamegosztás (nagyrészt ebből következő) átrendezése miatt a félperifériás kelet-közép-európai államszocialista társadalmaknak is sokasodó gazdasági nehézségekkel kellett szembenézniük. E válságok „kezelésének” garanciáját a kor legbefolyásosabb politikai és gazdasági szereplői a külföldi tőke mind nagyobb mértékű bevonásában látták. Ezzel párhuzamosan a nyugati befektetők is meglátták a profitszerzési lehetőséget a régióban – egyebek mellett az erotikus és a pornográf tartalmak gyártásában, valamint forgalmazásában is.

A végeredmény nem meglepő: az 1989-es rendszerváltást követően gyakorlatilag berobbant itthon a pornográfia. Ennek több oka volt: könnyebbé vált a külföldi tőke beáramlása, lényegesen enyhült a korábbi, pornográfia gyártására vonatkozó szabályozás, a gyártási költségek kifejezetten olcsónak és kedvezőnek számítottak.

Mindez összességében vonzó helyszínné tette Magyarországot az olasz, amerikai, skandináv és német pornófilmipari tőke számára.

Mindemellett az egyik legfontosabb tényező a rendszerváltás következtében munkanélkülivé váló és elszegényedő női lakosság volt. Leginkább kiszolgáltatottnak a korábban ipari munkát végző, alacsony végzettséggel rendelkező nők számítottak, akik előtt kifejezetten beszűkültek a lehetőségek, hogy a rendszerváltás rájuk háruló terheit mérsékelni tudják. Az ekkoriban megjelenő pornómagazinok és pornófilmek számára közvetítő ügynökségek hamar kaptak az alkalmon, hogy ezt kihasználják: jó kereset és kivételes utazási lehetőségek ígéretével igyekeztek főként női szereplőket beszervezni a prostitúciós és pornóiparba (vagy olykor csak az ennek előszobájaként szolgáló erotikus fotózásra, táncra, „masszázsra”).

A pornóipar rendszerváltást követő térnyerése komoly vitákat szült a magyar közéletben. Mind konzervatív, mind liberális oldalról érte bírálat a jelenséget, viszont megjelent az az értelmezés is, amely a pornót a „Nyugathoz” való felzárkózás eszközeként és jeleként fogta fel. Ez pedig nemcsak gazdasági, de társadalmi, sőt olykor morális fejlődést is jelentett (végre magunk mögött hagyjuk az átkos szocializmus avítt erkölcsét). Ilyen értelemben a pornó a szexuális felszabadulás zálogaként jelent meg, szemben a szocialista prüdériával. Az efféle diskurzusok szintén hozzájárultak a pornó társadalmi elfogadtatásához.

A magyarországi pornóipar alkonyát a globális pornóipar kettőezres évek második felében bekövetkezett átrendeződése hozta el. Egyre nagyobb teret szereztek az internetes pornóoldalak (mint például a PornHub, a RedTube vagy a YouPorn), ami a tartalmak jellegét is erősen befolyásolta. Filmek helyett sokkal inkább filmtöredékek és jelenetek kerültek a pornófogyasztási szokások középpontjába, ezzel párhuzamosan pedig általánossá vált az extremitásra, a brutalitásra és erőszakosságra való igény.

A digitális technológia fejlődése nemcsak az internetes pornóoldalak fellendülését hozta el, de a szexkamera-iparág térnyerése is nagyrészt e folyamathoz köthető. Barna Emília és Katona Noémi tanulmánya e jelenséget vizsgálja a magyar alapítású LiveJasmin platform példáján keresztül. A technológia fejlődése a globális szexipar átrendeződéséhez vezetett ugyan, ez azonban nem hozott változást az országok közötti gazdasági erőviszonyok, és az ezekből következő egyenlőtlenségek terén. Éppen ellenkezőleg, csak tovább mélyítette azokat.

A szexkamerázással kapcsolatos általános vélekedés leginkább úgy írja le az iparágat, mintha a benne dolgozók – modellek vagy performerek – kizárólag önállóan, közvetítő nélkül, olykor saját otthonukból végeznék munkájukat. E felfogás jellemzően egyéni vállalkozókat feltételez. Ez azonban nem a teljes kép; e körülmények elsősorban a centrumországokra jellemzőek, a félperiférián és a periférián egészen más helyzet áll fenn. A kelet-európai régió, vagy a globális iparágban szintén jelentős szereppel bíró Fülöp-szigetek példáin keresztül jól látszik, mekkorák a különbségek.

E térségekben sokkal kevésbé jellemző az egyéni munkavégzés, a modellek leggyakrabban stúdiók alkalmazásában dolgoznak, nem ritkán kifejezetten rossz és kizsákmányoló körülmények között.

Az egyenlőtlenségeket ezen kívül több tényező is erősíti: a szexkamera-iparág és a hozzá köthető streaming-platformok elterjedésével mindinkább kiélesedik a verseny a tartalomgyártók között, így nő a jelentősége a minőségbeli különbségeknek. Ezalatt egyrészt technikai szempontok értendőek, vagyis a jó minőségű közvetítéshez, fejlett infrastruktúra szükséges. De idetartoznak a modell kinézetére, viselkedésére és környezetének minőségére vonatkozó elvárások is.

E feltételek a centrumországokban dolgozóknak kedveznek. Emellett a platformok működése is ráerősít az egyenlőtlenségek kiszélesítésére: a felhasználói értékelések, az algoritmus alapú rangsorolás, illetve az erre épülő, „a győztes mindent visz” elvű dinamika fokozza versenyhelyzetet – és ezzel a munkavállalókra helyezett nyomást.

A prostitúciós ipar működését szintén jelentősen befolyásolják a világrendszerben fennálló gazdasági egyenlőtlenségek. A szegénység feminizálódása a pornóipar kapcsán is felmerülő jelenség – ez a prostitúciót is meghatározza. A rendszerváltást követően tömegessé vált a posztszovjet régióból származó nők – gazdasági kényszerűségből adód – prostituálódása. Különösen az olyan centrumországokban, ahol a szexipart legalizálták. Az ő számukra gazdasági növekedést hozott a szexipar és a szexturizmus.

Az idegen országokba hurcolt nők különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek: általában nem beszélik a nyelvet, nem rendelkeznek kapcsolatokkal, nem ismerik a helyi jogszabályokat, sem a szociális ellátórendszer működését.

Dés Fanni a tanulmánygyűjtemény utolsó tanulmányában a prostitúcióban használt és a prostitúciós ipart már elhagyott nőkkel készített interjúkat elemzi, különös tekintettel az azokban megjelenő traumák elbeszéléseire (és elmondhatatlanságára). Rámutat arra, mennyire eltérő tendenciák fedezhetőek fel a két csoport esetén: azok a nők, akik jelenleg is aktívan kötődnek a prostitúciós iparhoz, kevésbé tudják megfogalmazni a velük folyamatosan történő eseményeket, különösen az elszenvedett erőszakot.

Ezzel szemben a prostitúcióból már kikerült nők, az idő- és térbeli távolságnak is köszönhetően képesek megfogalmazni tapasztalataikat, koherensebb narratívába tudják illeszteni az átélt eseményeket. Esetükben az erőszaktapasztalat elbeszélése során sokkal inkább jellemző egy strukturális értelmezés. A megtapasztalt erőszakot a prostitúciós iparral együtt járó tehertételként értelmezik.

Az ipar által jelenleg is érintett nőknél ellenben gyakran jelenik meg egy individualista narratíva: az erőszakot elszenvedett többi nőt, és gyakran saját magukat is hibáztatják az iparba kerülés, és az abban történő események miatt. A trauma elbeszélhetetlensége a prostitúciós iparban nem független a patriarchális társadalom elvárásaitól, attól a benyomástól, hogy a nők elleni erőszakhoz kapcsolódó traumákról nem lehet és nem is szabad beszélni.

A nők erőszakról és traumáról szerzett tapasztalatai a prostitúciós iparban láthatatlanok maradnak – csakúgy, ahogy a nők élményei általában is láthatatlanok a tőkés világrendszerben.

A szex politikai gazdaságtana

E tanulmányok átfogóan mutatják be szexualitás és kapitalizmus összefüggéseit. Több szempontból is hiánypótló szövegek: bár a szexualitás kritikus vizsgálata önmagában nem mondható újdonságnak, az elemzések gyakran szűkülnek főként kulturális szempontokra, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a szexualitás, ahogy minden más, a bennünket körülvevő társadalmi-gazdasági rendszerbe, a kapitalizmusba ágyazottan létezik.

Szükségünk van erre a szemléletmódra, ha átfogó képet kívánunk kapni a szexualitásról. Érdemes tehát kezünkbe venni a Replika folyóira e lapszámát, és elolvasni az itt csak röviden összefoglalt, eredeti tanulmányokat is.

Ez a recenzió először 2021. június 26-án jelent meg a Mércén. Jelen változat ennek szerkesztett újraközlése.

Címfotó: Taisiia Shestopal – Unsplash

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.