Az Új Egyenlőség podcast mai adásában Mikecz Dániel volt a vendég, akivel a Fudan-tüntetés apropóján beszélgettünk az Orbán-kormányok alatti tüntetésekről, a járványügyi korlátozások elleni tiltakozásokról, a civilek és a pártok szerepéről.

Mikecz Dániel politológussal, a „Semmit rólunk nélkülünk – így tüntetnek a magyarok Orbán idején” című könyv szerzőjével beszélgettünk a Fudan elleni tüntetésről, amely a járványkezelés ideje alatti tiltások utáni első nagy demonstráció volt. Abban a tekintetben is talán az első alkalomnak tekinthetjük, hogy bár pártok szervezték, nem előzte meg a szervezési folyamatot az ilyenkor szokásos civilek és pártok közötti küzdelem. Az elmúlt években ugyanis azt figyelhettük meg, hogy az alulról jövő kezdeményezések esetében a szervezők attól félnek, a pártok csak nehezékek lesznek, és ez korlátozza a sikert. Ezért már-már szokásos – nyilvánosság előtt zajló – viták vannak arról, hogy kik szólalhatnak fel, megjelenhetnek-e pártzászlók és logók.

A mostani tüntetés ebből a szempontból egyértelmű volt. Politikusok is felszólaltak, nem volt kérdés, hogy a ’22-es országgyűlési választás szempontjából is érdekes az ügy, és a tömegben sok pártzászlót lehetett látni. Ennek kapcsán Mikecz Dániel kiemelte, hogy a rabszolgatörvény-ellenes tüntetés ebben a tekintetben már áttörést okozott, hiszen ott szakszervezeti vezetők és pártpolitikusok is együtt álltak a színpadon.

Izgalmas kérdés az elmúlt hónapokkal kapcsolatban, hogy miért nem szerveződtek olyan tüntetések a járványügyi korlátozások ellen Magyarországon, mint a nyugat-európai országokban. Mikecz Dániel itt a potenciálisan tiltakozó tömeg és az elégedetlen tömeg közötti kapcsolat hiányára mutatott rá. Azaz a hagyományosan utcai tiltakozásokon részt vevők társadalmi státusza és problématérképe nem találkozott azokéval, akik úgy érezték, hogy a Covid–19 miatti lezárások, korlátozások aránytalanok voltak. A pártok sem tűntek fel a csoportok mögött, így a szervező erő is elmaradt.

Egy darabig a Mi Hazánk párt talán kacérkodott azzal a gondolattal, hogy élére álljon a sokszor vírustagadásig elmenő rétegeknek, de végül láthatólag ezt inkább elvetették.

A beszélgetés vége felé szóba került az is, hogy a tüntetéseknél van-e kritikus tömegméret és kritikus összetétel. Ez alatt azt kell érteni, hogy mekkora demonstráció esetén van értelme a kormánynak meghátrálása kényszerülni. Mikecz szerint erre nincs egzakt szám, illetve a reakció nagyban függ attól, hogy az ügy a társadalom milyen széles rétegére van hatással. Miközben a SZFE esetében akár nagyobb is lehetett a tiltakozó tömeg, mint a Fudan kapcsán, ott nem fordult vissza a kormány a megkezdett úton. A kínai egyetem ügyében sokkal inkább tapasztalható tétovázás és meghátrálás. Azaz a tömeg nagysága és a siker lehetősége között nem mindig látszik egyértelmű kapcsolat.

Címfotó: Béres Márton – Népszava

A projekt az Európai Parlament pénzügyi támogatásával valósul meg. Az Európai Parlament semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a program szerkesztői, terjesztői és a megkérdezett személyek felelősek.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.