Az Új Egyenlőség oldalán többször foglalkoztunk már a robotizáció és a digitalizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatásairól. A kiskereskedelemi szektor is erősen érintett ebben az átalakulásban. Kiss Ambrus szerkesztő és Kis Miklós gazdasági újságíró arra is kereste a választ, hogy mikortól fogjuk a karácsonyi bevásárlást csak robotok segítségével elintézni.

A 60-as években elindult gépesítési hullám több munkahelyet is megszüntetett. Az ezáltal keletkezett technológiai munkanélküliséget a kiskereskedelem mentette meg. Azaz ott találtak „menedéket” maguknak azok a dolgozók, akik a technológiai fejlődés miatt kiszorultak a korábbi ágazatokból.

A negyedik ipari forradalom alapvetően átalakítja a kiskereskedelmi szektort is, és már nem tekinthetünk rá menedékhelyként: innen is tovább kell menniük a munkaerőpiac szereplőinek. Miközben modern vívmányként éljük meg, hogy automatizált kasszasoron fizethetünk, ahol már nincs szükség emberi érintésre, nem gondolunk arra, hogy ez munkahelyek megszüntetéséhez vezetett.

Ahogy teret nyer az e-kereskedelem, és egyre több dolgot online vásárolunk, úgy épül le a fizikai eladóterekben dolgozók létszáma. A kettő egyelőre kiegyenlíti egymást, de ez csak időszakos, mivel a szállítás, raktározás digitalizációja révén a valóságban már egyre kevesebb munkaerőre lesz szükség.

Az átalakulás kapcsán sokan előszeretettel hívják fel a figyelmet az egyén felelősségére, akitől elvárjuk, hogy folyamatosan fejlessze magát, kövesse a technológiai változásokat, új képességekre tegyen szert. Ez ugyanakkor álságos és a közösség felelősségét csökkenteni igyekvő hozzáállás.

Kis Miklós a beszélgetés során a helyzetet ahhoz az óvodai játékhoz hasonlította, amikor a gyerekek körbejárnak a székek körül és tapsra le kell ülniük. Ugyanakkor a székek száma folyamatosan csökken, és a közöttük lévő távolság nő. A vesztesek száma növekszik, és egy ideig a széket foglalók elégedettek lesznek. Ugyanakkor a közösség egésze mindenképpen veszít.

Ezért szükséges, hogy a változásra intézményi, közösségi válaszokat próbáljunk adni. Kis Miklós két kezdeményezést emelt ki. Az egyik a már többször is tárgyalt alapjövedelem, amely védőhálót jelent a munkaerőpiacról kihullók számára, a másik pedig a robotadó, amely abból indul ki, hogy a robot munkáltatója a kiszorított munkaerő után fizessen valamifajta munkáltatót terhelő adót. Ez forrást teremthetne arra, hogy a kiszoruló munkavállalói rétegeket támogatni lehessen.

Címfotó: Cottonbro – Pexels

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.