A nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően magas 2001-2002-es magyar minimálbér-emelésnek legfeljebb csak csekély foglalkoztatási hatása lehetett . A hazai bérszínvonallal és a minimálbérrel kapcsolatos viták azóta sem értek nyugvópontra.

Utoljára 2001-2002-ben volt Magyarországon jelentős minimálbér-emelés. Az akkori átlagbér 30 százalékáról 50 százalékára emelte a kormány a minimálbér összegét. Ez nemzetközi összehasonlításban óriási emelésnek számít, hiszen a normális bértárgyalásokat működtető nyugat- és észak-európai országokban csupán az inflációközeli arányban (kicsit alatta vagy felette) szokott nőni évente a minimálbér. Hozzá kell tennünk, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO ajánlása e tekintetben a 60 százalék, amelyet az Európai Unió is elfogadott és általános célként fogalmaz meg!

Éppen ezért találta ezt a magyar emelést izgalmas esettanulmánynak 2015-ben publikált tanulmányukban két magyar kutató, Harasztosi Péter, az MNB munkatársa, illetve Lindner Attila, a Berkeley Egyetem akkor doktorandusza, azóta a londoni University College-ban tanít közgazdaságtant. A nemzetközi irodalomban ugyanis ugyanúgy heves viták folynak a minimálbér káros és hasznos következményeiről, mint a hazai szakmában. Egy ilyen radikális emelés hatásai talán egyértelmű következtetésekre adhatnak okot, hiszen azt kevésbé tudják ellensúlyozni más hatások, mint egy kisebb emelés esetében.

lindner
Lindner Attila, a University College London tanára

A nagy magyar minimálbér-emelés előtt természetesen a hazai liberális közgazdászok hangot adtak szokásos félelmeiknek, mely szerint egy ilyen emelésnek drámai következményei lesznek a foglalkoztatásra.

Az idő tájt még olyan erős médiabefolyással rendelkezett ez a szakmai közeg, hogy sokan tévesen máig úgy emlékeznek, mintha a 2001-2-es minimálbér-emelés valamifajta drámát okozott volna a magyar foglalkoztatásban.

A neoklasszikus közgazdaságtan ugyanis a munkapiacot hajlamos úgy tekinteni, mint bármely más termék piacát. Kereslet, kínálat, egyensúlyi ár van, és a piac helyesen áraz, ennyi. Ha ez az ár a megélhetési küszöb alatt van, ez szomorú helyzet, de adottság. Egyes neoklasszikus közgazdászok között egyszerűen azt gondolják, hogy a minimálbér intézményét el kell törölni. Meghatározó liberális magyar közgazdászok is ezen a véleményen vannak. Szerencsére a heterodox közgazdaságtan ennél sokkal dinamikusabban, komplexebben – és ami a legfontosabb – pro-szociálisabban gondolkodik. (Erről itt olvashat többet.)

Mivel a hazai bérszínvonallal és a minimálbérrel kapcsolatos viták azóta sem értek nyugvópontra, érdekes lehet felidézni, milyen következtetésre jutott Lindner és Harasztosi tanulmányukban.

Azt találták, hogy a nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékű magyar minimálbéremelés „legfeljebb csekély” foglalkoztatási veszteséget okozott!

Elemzésük szerint ennek részben az volt az oka, hogy a vállalkozások a költségeik emelkedését tovább tudták hárítani a fogyasztóikra.

Mindehhez hozzátehetjük, hogy egy ilyen csekély mértékű foglalkoztatási veszteség egyáltalán nem dráma. Észak- és Nyugat-Európában erre úgy gondolnak, hogy munkavállalókat felszabadítanak a megélhetést nem biztosító alacsony bérezésű munkahelyekről. Tudjuk, hogy tele van a gazdaság betöltetlen álláshelyekkel egyre magasabb béreken. Egy jó átképzőrendszer tehát mindenkor biztosíthatja, hogy a kizsákmányoltan alacsony béreket fizető vállalkozások helyett a gazdaság fejlődésével a munkavállalók az egyre magasabb bérezésű munkahelyeket foglalhatják el. A magasabb béreik pedig a keresletet is növelik, új munkahelyeket hozva létre másoknak.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások