Három külföldi úr, aki tökéletesen beszél magyarul, és évtizedek óta Budapesten él. Az Új Egyenlőség stúdiójában Pogátsa Zoltán ezúttal az amerikai Todd Williamset, a francia Pierre Waline-t és a japán Kei Kuraganet faggatta arról, hogy miért választották Magyarországot második hazájuknak, hogyan látják az országot és annak lakóit, mit szeretnek legjobb nálunk, és melyek a legrosszabb tulajdonságaink, illetve az itt töltött évek során milyen változásokat figyeltek meg a magyar társadalomban.  És hova tűnt a lúdlábtorta?

Van, akit a nyelv érdekessége, van, akit a régió történelme, esetleg a rendszerváltás után épp kinyíló ország üzleti lehetőségei vonzottak Magyarországra, de mindenkinél közös elem a szerelem, barátságok, emberi kapcsolatok erőteljes sorsformáló szerepe. Jellemzően a meghívottak érkezésük előtt kevéssé tudták felmérni, hogy pontosan hova is érkeznek, mire számíthatnak (például egyiküket meglepetésként érte a Keleti pályaudvarról kilépve a lovaskocsik hiánya), illetve mihez fognak kezdeni a számukra teljesen ismeretlen országban. Azóta már természetesen mindannyian megtalálták a helyüket, munkájukat, sőt a magyar nyelvet is olyan magas szinten sajátították el, hogy mindezekről könnyedén tudnak magyarul mesélni.

A beszélgetést hallgatva érdekes görbe tükröt kapunk a saját kultúránkról, megnyilvánulásainkról, előítéleteinkről. Ahogy a lazán moderált beszélgetés természetesen halad, és a meghívottak őszintén, humorba bújtatott éleslátással mutatnak rá az erényeinkre és hibáinkra, nem csak arról tudunk meg sokat, hogy a magyarok milyenek vagy milyennek látszanak, de az is kiválóan kidomborodik, hogy a megítélést mennyire befolyásolja a véleményező saját szocializációja, kulturális háttere, beágyazottsága.

A beszélgetés végén azt is megtudjuk, melyik magyar ételeket szeretik a legjobban, és felvetődik a kérdés: hova tűnt a lúdlábtorta?

(Összefoglaló: Benczi Melinda)

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások

  • Hiányzó lépcsőfokok − a pályakezdés nehézségei a képzőművészetben
    A képzőművészeti intézményrendszer lépcsőzetessége 2010 után jelentősen sérült, amely így a pályakezdőknek sem belépési pontokat, sem reális pályaképet nem tud ...
  • Kultúrkatonák békéje
    A közművelődési intézmények a legtöbb magyar településen a kulturális fogyasztás és termelés kizárólagos helyei. Vajon  hol van a kulturális dolgozók munkaviszo...
  • ‘68 és a neoliberális fordulat
    Az új baloldal 1968-ban szakított a régivel és akaratlanul bár, de utat nyitott a neoliberális fordulatnak. A globális tőke az ’68-as emancipációs mozgalmakban ...
  • Politikai képzelet és populáris kultúra
    Mark Fisher írásai és kritikái rengeteg olvasónak engedtek betekintést a kritikai kultúrakutatásba és a baloldal rendszerkritikába. A tavaly januárban váratlanu...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.