Sikerült új kulturális elitet és kánont teremtenie az Orbán-rezsimnek? Valóban baloldali lenne a legtöbb vezető művész Magyarországon? Fontosabb-e, hogy melyik író híresebb és elismertebb, mint a kulturális termelők osztályhelyzete? Dilemmák egy elitkutatás kapcsán.
Új esszékötetében Seregi Tamás a kapitalizmus és az alkotók viszonyára, a szimbolikus erőszak hatásaira, és az alkotókat sújtó prekariátus helyzetre hívja fel a figyelmet, és művészeti alapjövedelem bevezetését javasolja. A posztkapitalizmust vízióját a kultúra és a művészet újragondolt viszonyába ágyazza.
A rendszerkritikai baloldal az elmúlt években újra a hagyományos baloldali témák felé fordult és a pártpolitika irányába mozdult el. Kiss Viktor legújabb könyvében gyökeresen különböző utat javasol a 21. század új elméleteit és cselekvési formáit keresve. A szerzővel Marikovszky Andrea beszélgetett.
Milyen utópiák és kultúrpolitikai viták alakították a könnyűzene világát az 1989 előtti Magyarországon? Milyen volt a szovjetizáció mértéke? Hogyan tört át a közhasználatú zene mibenlétéről szóló tudományos gondolkodásmód a 60-as években? Ignácz Ádám egy feledésbe merült szellemi örökségre hívja fel a figyelmünket.
A képzőművészeti intézményrendszer lépcsőzetessége 2010 után jelentősen sérült, amely így a pályakezdőknek sem belépési pontokat, sem reális pályaképet nem tud kínálni. Mit tehet e helyzetben a fiatal művészeket szakmailag integrálni kívánó Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE)?
A közművelődési intézmények a legtöbb magyar településen a kulturális fogyasztás és termelés kizárólagos helyei. Vajon hol van a kulturális dolgozók munkaviszonyát érintő húsvét utáni benyújtott törvény helye a közművelődés történetében.
Az új baloldal 1968-ban szakított a régivel és akaratlanul bár, de utat nyitott a neoliberális fordulatnak. A globális tőke az ’68-as emancipációs mozgalmakban megjelenő energiák felhasználásával tudott megerősödni. Cserébe az emancipációs mozgalmakban megjelenő energiák kibontakozása előtt a neoliberális globalizáció nyitotta meg az utat.
Mark Fisher írásai és kritikái rengeteg olvasónak engedtek betekintést a kritikai kultúrakutatásba és a baloldal rendszerkritikába. A tavaly januárban váratlanul távozó brit kultúrkritikus fő műve, a Kapitalista realizmus (Capitalist Realism), az utóbbi idők legbravúrosabb elemzését kínálja a kortárs popkultúráról.
Három külföldi úr, aki tökéletesen beszél magyarul, és évtizedek óta Budapesten él. Az Új Egyenlőség stúdiójában arról faggattuk őket, hogy miért választották Magyarországot második hazájuknak, és hogyan látják ma az országot és annak lakóit.