Az Új Egyenlőség politikai szakértői − Bíró-Nagy András, Kiss Ambrus és Lakner Zoltán − podcast adásunkban a Fidesz ellenségkép-politikájával foglalkoztak, és feltették a kérdést: igaz-e, hogy a 2022-es választások kereteinek 2020-ban kell eldőlniük.

Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a Fidesz belpolitikai mozgásterét a nemzetközi színtéren való tevékenységével együtt kell nézni. Az ellenségkép-politika középpontjában 2010 óta egy határainkon túli autoritás állt, legyen az az Európai Bizottság, IMF, ENSZ, Európai Parlament, Európai Néppárt, és most mintha az Európai Tanács.

A beszélgetés résztvevői azt vizsgálták, hogy az önkormányzati választások utáni belpolitikai helyzetben mi lehet a taktikája a Fidesznek. Ennek egyik leglátványosabb eleme az Európai Néppárthoz való viszony, illetve annak kapcsán az Európai Unióval kapcsolatos konfliktusok.

A kiindulópont, hogy az Európai Néppártban felfüggesztették a Fidesz tagságát, ezáltal a magyar miniszterelnök kiszorult az informális döntéshozatalból is. Mintha arról szólna a politikai játszma az EPP és a magyar kormánypárt részéről is, hogy ki lépi meg először azt, amit valahol mindegyik fél beárazott. Azaz az EPP tagpártjai döntenek úgy, hogy kizárják a Fideszt, és ezzel egy olyan folyamatot indítanak el, amelynek a végét nem látják. Ugyan jelentősebb kilépési hullámra nem lehet számítani, de az EPP pozíciója szempontjából nem mindegy, hogy esetlegesen hány kisebb pártot „sodor” magával a Fidesz.

A másik oldalról a Fidesz a hazai politikai mezőben folyamatosan azt építi, hogy szuverén szereplőként ő maga dönt a saját sorsáról, de ezt a döntést érezhetően nem akarja meghozni. Nyilvánvalóan neki sem érdeke, hogy felfüggesztett státuszban maradjon, hiszen már ezzel is körön kívülinek számít. Azonban egyelőre az asztalt sem akarja felborítani.

A Brexit ugyanakkor megmozgathatja a dominókat. A brit kilépés pártcsaládokat nézve legkevésbé az EPP-t érinti. Innen nézve, ha van pillanat, amikor ezen a váláson túl eshet az Európai Néppárt, akkor csak a számokat, parlamenti mandátumokat nézve ez most van.

Kérdés a nemzetközi tér szempontjából, hogy mi lesz az Európai Bizottsághoz való viszonya a magyar kormánynak. Az előző EB-elnököt kifejezetten negatív, a magyar érdekek ellen szövetkező politikusnak állították be. Ennek is köszönhetők a Junckerről szóló óriásplakátok, amelyek jelentős nemzetközi felháborodást okoztak.

Az új Európai Bizottság elnökének a megválasztását a magyar miniszterelnök úgy tálalta a hazai közvéleménynek, hogy az ő akarata érvényesült ennek kapcsán. Ezáltal rövid távon nehéz az Európai Bizottságot ismételten ellenségnek beállítani. Ezt a szerepet sokkal inkább az Európai Tanács tölti be a magyar kormánypárt koordinátarendszerében.

Milyen hatásuk van mindezen kérdéseknek a 2022-ig tartó időszakra az időzítés szempontjából? 2018 áprilisában a politikai koordináció is lehetetlennek tűnt az ellenzéki pártok között, 2019 őszén ugyanakkor a közös jelöltek állítása már evidencia volt, és nem ritkaság. Ezért az a megállapítás, hogy 2020-ban kell eldőlniük a 2022-es kereteknek, sokkal inkább a politikai bulvár része, mint a valóság.

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.