A szociáldemokraták győzelmével zárult német választás eredményeit és az izgalmas koalíciós tárgyalások lehetséges forgatókönyveit Győri Gáborral, a Policy Solutions vezető elemzőjével értékelte Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.

A szociáldemokraták a szavazatok közel 26%-át megszerezve letaszították a konzervatív CDU-CSU pártszövetséget a legerősebb párt pozíciójából. A győztes fél mellett azonban sok szó esik a választás legnagyobb vesztese, a CDU-CSU válságáról is. A választási vereség a CDU lassú hanyatlásának a következménye, a párt a legrosszabb eredményét (24%) produkálta a fennállása óta. Ez azonban nem magyarázható kizárólag a kampány személyközpontú jellegével vagy a párt népszerűtlen kancellárjelöltje, Armin Laschet gyenge kampányával. Győri Gábor a német társadalmi viszonyok és a politikai tér átalakulására hívja fel a figyelmet. Ezen összetett folyamatok miatt az olyan klasszikus néppártok, mint a kereszténydemokraták vagy az SPD, válságba kerültek, hiszen ernyőjük egyre nehezebben fedi le a saját politikai oldaluk egészét. A választói igény kitermelte a fősodorbéli pártok radikális kihívóit, így jelent meg a német politikai palettán a szélsőjobboldali AFD, illetve a szélsőbaloldali Die Linke is. A környezetvédelmi mozgalomból pedig kinőttek a zöldek, akik a legutóbbi választáson a legjobb eddigi eredményüket produkálták, a liberálisok pedig szintén megerősödtek az utóbbi években. Mindezek a pártok potenciális szavazókat vesznek el a néppártoktól, és a választás eredményéből is jól látszik, hogy a német politikai tér széttöredezett.

Ebből a helyzetből logikusan következik, hogy a Németországban bevett két szereplőt tömörítő koalíció helyett várhatóan egy három pártból álló koalícióra lesz szükség a parlamenti többséghez. Érdekes adalék még, hogy a fiatal választók széles tömegei legnagyobb részt a zöldekre és a piacpárti FDP-re szavaztak, akik a koalíciós tárgyalások folyamán királycsinálóknak bizonyulhatnak. Laschet karrierjét egyedül az menthetné meg, ha az FDP-vel és a zöldekkel egy „Jamaika-koalíciót” alkothatna, így megszerezve a kancellári posztot. A CDU örömmel hivatkozik a választási eredmények közötti pár százalékos eltérésre, jelezve, hogy nekik is megvan a lehetőségük a kormányalakításra. Győri nem zárja ki az eshetőséget, ám szerinte mindez szembe menne a német választók többségének akaratával, akik a kancellári székben inkább a Merkellel való folytonosságot megtestesítő szociáldemokrata Olaf Scholzot, kormányon pedig egy SPD vezette koalíciót látnának szívesen.

Scholz úgy véli, pártjának győzelme miatt ők kapták meg a felhatalmazást a választópolgároktól a kormányalakításra. A legvalószínűbb forgatókönyvnek egy „jelzőlámpa koalíció” terve tűnik, ami a szociáldemokraták mellett az FDP-t és a harmadik legerősebb pártot, a zöldeket tömörítené. Az egymással ideológiai nézetekben és szakpolitikai érdekekben is ellentétes két kisebb párt először egymással kezdte meg a tárgyalásokat. Az FDP a konzervatívok felé hajlik, akikből várhatóan több engedményt sajtolhatnának ki, míg a Baerbock vezette zöldek agendája inkább a szociáldemokratákkal van átfedésben. A politikai szereplők érdekeltek egy mihamarabb funkcionáló parlamentben. Scholz karácsonyra ígéri a kormány megalakulását, amit Győri Gábor a tárgyalások alakulását látva reális célkitűzésnek tart. A közéletben általában a néppártok szükséges engedményeiről esik szó az említett két formáció felé, azonban mind a zöldek, mind az FDP kénytelen lesznek mérsékelni követeléseiket, ha kormányozni szeretnének. Mindkét pártot nagy nyomás alatt tartja a szavazóbázisa és kormányzati részvételt is vár el tőlük.

Győri szerint a magyar-német viszonyban a választásokat követően nem várható jelentős változás. Németország számára fontos az európai integráció és az Európai Unió egységének, stabilitásának fenntartása. Az illiberális rendszerekkel szemben várhatóan erősödnek majd a kritikus hangok Berlinben, valamint uniós szinten is. A német Kelet-Európa-stratégiának azonban fontos eleme, hogy a régióban az EU-val folytatott konfliktusok ne mérgesedjenek el. Emellett Németország hazánk legmeghatározóbb kereskedelmi partnere és a német nagyvállalatok, főleg az autóipar, mind munkáltatóként, mind a hazai GDP szempontjából megkerülhetetlen szereplő – ez is az esetleges viták ésszerű keretek között tartása felé mutat.

Címfotó: Pikrepo

A projekt az Európai Parlament pénzügyi támogatásával valósul meg. Az Európai Parlament semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a program szerkesztői, terjesztői és a megkérdezett személyek felelősek.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.