Miért és hogyan próbálja bekebelezni a NER a punkszférát? Milyen ellentmondásokba keverednek a punkzenészek a NER emlékezetpolitikája miatt? Morálisan és erkölcsileg mi fér bele abba a kulturális és zenei irányzatba, aminek „elvileg” az a lényege, hogy minden belefér? Hogyan viszonyulnak a punkzenészek ma a politikához?

„Én mindig megpróbáltam azt a fajta punkot csinálni, amit valamikor Nyugaton kitaláltak. Ami nem volt szocializmusellenes, nem volt baloldalellenes, mint az itteni 80-as évek punkja. Hanem igenis balos volt, antirasszista, antikapitalista volt. (…) A punk politika nélkül csak pop” (Interjú Megyeri Ferenccel – HétköznaPI CSAlódások zenekar).

„Egy egyszerű életérzés volt. Öntudatra ébred az ember tizenévesen, érzékenyebb lesz, és lázad” (Interjú Nagy Zoltánnal – CPg zenekar)

Farkas Ágnes

A punk és a hazai punkzenekarok politikai és ideológiai megítélése Magyarországon szerteágazó és vitatott. Mindenekelőtt szembetűnő, hogy a legtöbb magyar punkzenekar nem az árnyalt ideológiai-politikai-filozófiai megfogalmazásokra, hanem a nyers, leegyszerűsített ellentétekre összpontosítva fogalmazza meg nézeteit dalszövegeiben.

A szövegek olyan egyszerű szembeállításokra épülnek, mint kapitalizmus és kommunizmus, anarchia és hierarchia, fasizmus és antifasizmus. Mindeközben a politikai sokszínűségre, a lehetséges átmenetekre, csatlakozási pontokra nem összpontosítanak.

A dalszövegeket a legtöbb esetben a zenekartagok írják, így azok elválaszthatatlanok a szövegíró személyes politikai álláspontjától. A zenekar véleménye ebből következően részben a dalszerző szubjektív politikai felfogásán, részben más nyilatkozatokon keresztül jelenik meg – ez pedig gyakran „botrányokat” okoz. Ilyen és ehhez hasonló botrányokból az elmúlt időszakból többet is említhetünk: a Rózsaszín Pitbull „Cserbenhagyottjaink” című dalát, a HétköznaPI CSAlódások „NERaktárkoncertjét”, az Auróra zenekar PRO URBE GYŐR kitüntetését, valamint azokat a meglepő hasonlóságokat, amelyek Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című filmjének cselekménye és a CPg zenekar története között mutatkoznak.

A mai magyar punk közösség megosztottsága, a zenekarok eltérő közlésmódjai és politikai állásfoglalásai jórészt abból a sajátos helyzetből következnek, hogy a punk magyarországi megjelenése idején a magyarországi államszocializmus nem egyezett meg azzal a rendszerrel, a kapitalizmussal, amiben a punk kialakult és érvényt szerzett magának. A rendszerváltás után Magyarország azonban visszatért a kapitalista országok közé. A korábbihoz képest így megváltozott az ellenállás módja és „iránya” és a punk szerepe is.

Az államszocializmus idején megalapított punkzenekarok a Kádár-rendszerben az akkori politikai vezetéssel szemben foglaltak állást, az államszocializmust bírálták. A rendszerváltás után immár értelmét veszítette, hogy „a szocializmus” ellen szóljanak.

Az ellenállásnak csak a kapitalizmussal és az új politikai hullámokkal szemben lett értelme.

A magyar punkszféra ismert zenekarainak zenészeivel készített interjúim és hosszas beszélgetések után rengeteg kérdés merült fel bennem a magyar punkzenekarok, a magyar politika és kultúra viszonyára vonatkozóan. Ebben az írásban ezekre keresem a választ négy botrányosként értékelt eset bemutatásával és elemzésével.

A Rózsaszín Pittbull és a „Cserbenhagyottjaink”

A 2015-ös migrációs válság Magyarországot is jelentős mértékben érintette. A magyar kormány kommunikációja olyan szlogenek köré épült, mint hogy „megvédjük a határainkat”, „ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket”, „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”. A kormánypropaganda egyértelműen migrációellenes hangvételű volt, melynek egyik hatáskeltő fogása az volt, hogy a „migráns”, a „menekült”, a „bevándorló” és a „terrorista” fogalmakat szándékosan összemosta, felváltva használta.

E helyzetre a Rózsaszín Pittbull zenekar a „Cserbenhagyottjaink” című dalával reagált. A zenekarra egyébként is jellemző, hogy vulgáris stílusban énekel különböző pártállású politikusokról, például a „Ferenckirály” című dalban Gyurcsány Ferencről, az „Alcsútdoboz”-ban pedig Orbán Viktorról. Ez alkalommal azonban a dalszövegük valóban kiverte a biztosítékot.

A zenekar a dalszövegben azonban ugyanis keveri a migráns és bevándorló fogalmakat, ami miatt már a közölni kívánt üzenet sem egyértelmű, mert nem megragadható, hogy mit ért a szöveg a „migráns” és mit ért a „bevándorló” kifejezéseken: „Önkéntesek zabát visznek a sok köcsögnek / A magyar hajléktalanok meg éhen dögölnek.” (Rózsaszín Pittbull: „Cserbenhagyottjaink”) A dal vulgáris kijelentéseket fogalmaz meg: „Mindenfelől özönlenek a fasszopó gecik. / Takarók és kaja helyett lángszórót nekik! / Miénk ez az ország, miénk itt a tér; / Dögöljön meg minden kecskebaszó, aki csak él!” (Rózsaszín Pittbull: „Cserbenhagyottjaink”).

A dal első, 2015-ös megjelenése után a punk szféra egy része „nácinak” minősítette a zenekart. Az évente megrendezésre kerülő „Punkkarácsony” elnevezésű rendezvényen fellépő zenekarok egy része elhatárolódott attól, hogy a Rózsaszín Pittbull-lal egy helyszínen lépjen fel, a szerintük náci hangvételű „Cserbenhagyottjaink” c. dal miatt.

E dal a „migránskérdésre” összpontosít, központi kérdése pedig az, hogy a magyar hajléktalanok (a dal címében ők a cserbenhagyottak) miért nem kapnak annyi, vagy akkora segítséget, mint az „idegen” migránsok.

A dal megjelenése után számtalan sajtócikk foglalkozott e botránnyal. Az index.hu 2015. novemberében napvilágot látott cikkében beszámolt az esetről: „A Rózsaszín Pittbull a következő áldozata a menekültválságnak”. A cikk nem foglalt állást, hogy valóban „náci-e” a zenekar, arra azonban felhívta a figyelmet, hogy a „Cserbenhagyottjaink” dalszövege hasonló üzenetet fogalmaz meg, mint a kormány:

„Most a balhét az új, Cserbenhagyottak című számuk verte ki, ami a közelmúlt menekültügyi témáival foglalkozik, elég prosztó stílusban, képileg szembeállítva a magyar hajléktalanhelyzettel. Az üzenet látszólag annyi, hogy menjen haza minden menekült és dögöljön meg. Vagyis pontosan összecseng azokkal az online kommentekkel, amiket mondjuk a Fidesz vagy a Jobbik Facebook-bejegyzései alatt lehet látni” – írta Sajó Dávid az akkori index.hu Stenk nevű blogján.

De vajon mit kívánt közölni e szöveggel a Rózsaszín Pittbull? Valóban „szó szerint” kell érteni a szöveget? A dal videóklipje 2020. márciusában megújulva került fel a YouTube-ra. A klip elejére a zenekar rövid kommentárt fogalmazott meg, ami a 2015-ben keltett botrány elkerülése érdekében, egyfajta „magyarázatként és állásfoglalásként” jelenik meg:

„A dalszövegben megfogalmazott gondolatok nem tartalmaznak vallási, etnikai, faji, nemzeti hovatartozásuk miatt hátrányos megkülönböztetést a hazájukból menekülni kényszerülő szerencsétlen emberekkel szemben. Pusztán fikció, nem a zenekar állásfoglalása az ügyben. Csak egy játék az egyelőre még szabad gondolatokkal. Nem célunk a feszültségkeltés, abban a felelősöket máshol kell keresni.

Szeretnénk inkább arra rávilágítani, hogy a politika és a média egy része teljesen normálisnak tartja minden esetlegesen bajba jutott külföldi megsegítését, sőt kötelez rá, addig saját bajba jutott honfitársainkkal csak nagyon kevesen törődnek. Az elkeseredés az, amiről ez a dal szól. Egy olyan érzelmi megnyilvánulás, amelyet a rosszul megválasztott politikai- és média kommunikáció gerjesztett egy magyar társadalmi csoport lelkületében. Érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen csírázásra váró torz magvakat ültettek el a hajléktalanok szívébe, amelyért nem a zenekar felelős”. (Rózsaszín Pittbull: „Cserbenhagyottjaink”, YouTube)

A HétköznaPI CSAlódások és a „NERaktárkoncert”

A magyar kormány állami pénzből raktárkoncert-sorozatot szervezett a koronavírus-járvány okozta helyzetben, a lezárások és korlátozások idejére 2020-ban a bevételtől elesett zenekarok számára. A programba bekerült zenekarok koncertfelvételeit rögzítették, majd elérhetővé tették az interneten és a televízióban. A HétköznaPI CSAlódások zenekar 2020. októberében rögzített egy ilyen raktárkoncertet.

A botrány kiváltó oka az a kérdés volt, hogy milyen alapon vesz részt egy rendszer- és kormányellenes (ez esetben Fidesz-ellenes) zenekar egy olyan könnyűzenei eseményen, amit a kormány támogatott.

A zenekar frontembere, dalszövegírója és énekese erre úgy reagált, hogy a Fidesz-kormány és Orbán Viktor nem egyenlő a magyar állammal.

A frontember, Megyeri Ferenc és a zenekar nyilatkozatai szerint nem volt előre egyeztetve, hogy a zenészek eldönthetik-e, hogy milyen dalokat játszanak és mit viselnek a raktárkoncert felvételekor. A végül publikált felvétel a HétköznaPI CSAlódások raktárkoncertjéről erősen cenzúrázott lett.

A felvételből kivágtak számokat, a kameraállásokat és a képvágásokat pedig igyekezték úgy sorba rendezni, hogy a legkevésbé legyen látható a zenekar frontemberének és énekesének pólóján lévő „SOROS” felirat, valamint az a bohócjelmezes színész is, aki a dalok közti átvezetésekért és közéleti-politikai utalások megfogalmazásáért volt felelős.

A zenekar szereplése a raktárkoncerten megosztotta a punkszférát. A 2020. októberi szereplést követően még a következő év februárjában is cikkeztek az internetes portálok a történtekről.

Nem utolsó sorban azért is, mert a raktárkoncert felvételén (bohócjelmezben) szereplő színészt a koncert után pár nappal megtámadták.

A HétköznaPI CSAlódások zenekar hivatalos Facebook-oldalán 2021. január 21-én közétett posztjában szó esik arról, hogy a zenekar leírása alapján a támadók „nehézsúlyú, kopasz” alakok voltak, szerintük azért tudták a színészt a lakásánál megtámadni, mert a Raktárkoncert felvétele után a lakcímüket is meg kellett adniuk. A poszt azt sejteti, hogy mivel a lakcímüket is megadták a szervezőknek, a szervezőkön keresztül kerülhetett a „nehézsúlyú, kopaszok” tudomására, hogy a színészt hol kell keresni. Érdekes, hogy baloldali szellemiségű punkzenekarként, a támadók „nehézsúlyú kopaszok”, mint a „híres, hírhedt” jobboldali „skinhead-ek”.

„A legfájóbb pont számomra azonban újdonsült barátunk sorsa, aki mint profi színész keresett meg, hogy ha gondoljuk, szívesen részt venne a zenekarral egy közös projektben. Kaptunk is az alkalmon, és egy előző munkájából kiindulva a rémítő bohóc szerepében hihetetlenül hatásos összekötő szövegeket – többnyire politikai utalásokat – mondott el a dalaink között. A sors fintora, vagy a véletlen műve, hogy a felvétel után (ahol is minden személyes adatunkat, többek közt a lakcímünket is meg kellett adnunk) néhány nappal bohócunk a saját lakása előtt vált vadászból űzött vaddá, mikor helyben hagyta néhány jól láthatóan nehézsúlyú, kopasz alak, akiknek egyetlen kérdése az volt, ő-e AZ a színész. Remélem, már meg sem lepődtök, mikor azt mondom, az ő jeleneteit teljesen kivágták az előadásunkból.” (A HétköznaPI CSAlódások Facebook-oldala)

A HétköznaPI CSAlódások később közzétett egy vágatlan verziót „NERaktárkoncert” címmel. A 24.hu 2021. februári cikkében – „A HétköznaPI CSAlódások újra felvette és fel is töltötte a cenzúrázott raktárkoncertjét” – arról esik szó, hogy a zenekar által felvett teljes raktárkoncert-verzión immár az eredetileg (a zenekar tudomása nélkül) cenzúrázott dalok is hallhatóak.

Az Auróra és a PRO URBE GYŐR kitüntetés

Győr polgármestere, Dézsi Csaba András 2021. márciusában Facebook-oldalán tette közhírré, hogy ki kívánja tüntetni a győri Auróra zenekart:

„PRO URBE GYŐR kitüntető címet adományozok az Aurora zenekar részére több évtizedes hazai, stílusteremtő munkássága, a fiatal generáció egészségügyi prevenciós ellátásának megsegítése és jövőképük formálásának támogatása érdekében, karitatív területen végzett, áldozatos munkája elismeréseként. Szívügyünk Győr!”

Az Auróra zenekar egészségügyi dolgozókat támogatott az „Élet zsoldosa” című dala megjelenésével és a hozzá készült egyedi zenekaros pólók eladásából származó bevétellel. Ez az akció a zenekar számára ugyanakkor kedvező reklámként is hatott.

A kitüntetés mindazonáltal Győr Fidesz-es polgármesterétől kapták, aki politikailag vélhetően profitál abból, hogy egy több évtizedes múlttal rendelkező punkzenekart tüntet ki. Ez tehát politikai fogásként is értelmezhető. A NER kultúrpolitikájának része, hogy a NER-barát rock- és könnyűzenészeket támogasson, illetve, hogy neves rock- és könnyűzenészeket azzal tegyen NER-baráttá, hogy támogatja és segíti őket.

A zenekar a díjat szívesen fogadta, kiemelve, hogy számukra a kitüntetést a több évtizedes zenei és erkölcsi munkájuk elismerésének tekintették a városuk részéről, függetlenül az éppen aktuális politikai városvezetéstől: „Kaptunk a várostól egy díjat, az elmúlt évtizedek zenei és erkölcsi teljesítménye miatt. Sajnos a politika olyan, hogy ezt szívesen felhasználja.” (Auróra zenekar).

A zenekar álláspontja, immár részletesebben:

„Jól esett az elismerés, amelyet a múltban elkövetett munkásságunk és erkölcsi értékrendünk nyomán kaptunk. Aztán az ígért négy fellépésből maradt egy, amely két héttel a szervezett dátum előtt módosult. Azt gondoltuk, hogy ér annyit ezután az elismerés után a zenekar, hogy tisztességes promócióval, elég időt hagyva, ahogy a többi produkciónál is szokás, méltó módon felkészíthetjük a bennünket kedvelő nem csak győri rajongókat a koncertre.

Ehelyett egy elkésett, elkapkodott, nem szerződött esemény előtt állunk. Hónapok óta várom a szerződéseket, amelyeket már nem bánom, hogy nem kaptam meg. Amikor kérdéseim voltak, vagy nem volt elérhető az illetékes, vagy nem tudott mit mondani. Nem mi kerestük a várost a fellépés lehetőségével, hanem fordítva volt. Mi egyetlen győri koncertet sem tudtunk szervezni itthon, bízva az ígéretekben. Nem tudtuk kihasználni a nyár adta lehetőséget, ezzel az erkölcsi káron túl anyagi veszteséget is elkönyvelhettünk. Abban a városban, ahol teltházas bulikat adunk évek óta, ha megfelelő promócióval dolgozunk. Csalódottak a zenekar követői és őszintén szólva mi is.

Itt már nem a pénz számít (sohasem az volt a fókuszban, pláne nem állami vagy pártpénz – nem vagyunk kampányzenekar). Jobb is így. Megszoktuk, hogy annyit érünk, amennyit az ajtóban befizetnek ránk a barátaink. Merthogy úgy érezzük, hogy nekünk nem szimplán közönségünk van. A továbbiakban is a saját szervezésű események fognak elsőbbséget élvezni, valamint azok a meghívások, ahová jó érzéssel megyünk, ahol tiszta szívvel zenélünk és ahonnan jó szájízzel távozunk és szívesen visszatérünk. Mi ezt várjuk el magunktól és ezt várják tőlünk azok, akik eljönnek egy koncertre, megvásárolnak egy lemezt, vagy magukra húznak egy pólót.” (Interjú Goreczki Szabolccsal – Auróra zenekar)

Az Auróra zenekarral készített interjúmban szó esett arról is, hogy a rendszerváltás előtti időkben sokkal könnyebb volt (számukra, zenekarként) politikai véleményt megfogalmazni. Goreczki Szabolcs (Kisbé) és Víg László (Vigi) is egyetértett abban, hogy manapság nem érdemes kétes politikai kérdésekbe és állásfoglalásokba keveredni, mert a politika átláthatatlanná és kaotikussá vált.

Ez is az oka annak, hogy általánosabb támákról énekelnek, nem bocsátkoznak olyan típusú személyeskedésekbe és nyílt politikai állásfoglalásokba, mint például a HétköznaPI CSAlódások. A zenekar szerint az ember politikai álláspontja a magánügye, ők ezt nem akarják belekeverni a zenéjükbe. Álláspontjuk szerint, a zenéjük nem „politikamentes”, de kifejezetten pártsemleges, ezért nem keverednek politikai típusú félreértésekbe.

A legutóbbi lemezükön is akadnak azonban olyan dalok („Teszt alatt a türelem”), amelyek pártsemlegesek, de kritikusak és politikai tartalmúak. Példaként említhető még például a „Falánk a hatalom” című dal szövegében „Narancsra hajaz a citromfán”, vagy a „Teszt alatt a türelem” című dalban az „emlékezz, emlékezz én szóltam / élő hulla vagyok, emlékezetből élek” részek. A „narancsra hajaz” utalhat a kormánypárt színeire, az „emlékezetből élek” sorok pedig a NER emlékezetpolitikájára, melynek részeként a 70-es és 80-as évek könnyűzenei hagyatékát és a korszak ikonikus alakjait próbálják heroizálni. Itt említhető Nagy Feró esete is.

Az Auróra punkja a nosztalgia-zenéléshez áll közelebb, semmint a rendszerellenes és közfelháborodást kiváltó HétköznaPI CSAlódások, vagy Rózsaszín Pittbull tevékenységéhez.

Ennek fő oka, hogy az Auróra az államszocializmus időszakában alakult, az általuk képviselt irány abban a környezetben körvonalazódott, valamint közönségük is a zenekarral együtt „öregedett”.

A fiatal rajongóknak az a klasszikus, régi punk a vonzó, amit az Auróra ma is képvisel. A zenekarok tartalmi és stílusbéli különbségei annak is köszönhetők, hogy más társadalmi és politikai körülmények között alakultak meg. Az Auróra zenekar 1983-ban, a kései államszocializmus idején alakult, a HétköznaPI CSAlódások már viszont a rendszerváltás egyik zenekaraként, 1990-ben kezdte meg pályafutását. A Rózsaszín Pittbull eredeti felállásban 1995-ben, majd megújulva és tagcseréket követően 2019 óta zenél a jelenlegi formájában.

Az Auróra zenekar úgy emlékszik vissza, hogy az államszocialista rendszerben a punk szinte teljesen „homogén” volt:

„Abban a régi rendszerben nem voltak vörös vagy akármilyen punkok. Ott minden zenekar a rohadt diktatúra ellen lázadt, nem volt jobb- vagy baloldali. Ha akkor punkról beszéltél, akkor csak akkor tudtál lázadni, ha a hatalom ellen voltál. Sosem volt igazán baloldal Magyarországon. Ezzel szemben Nyugaton, míg ők a jóléti kapitalista világban voltak, ők azzal tudtak kitűnni, ha (de nem tudták mi van itt) ezt a rendszert fényezték” (Interjú Víg Lászlóval és Goreczki Szabolccsal – Auróra zenekar).

A CPg és az Eltörölni Frankot című film

Fabricius Gábor első játékfilmjét, az Eltötölni Frankot 2021. október 7-én mutatták be Magyarországon. A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon szeptember 5-én vetítették előszőr, a film főszereplője a legerősebb és legemlékezetesebb színészi alakításért járó Starlight-díjat nyert. A történet alapkoncepciója szerint Frank egy punkzenekar frontembereként nem találja a helyét az 1980-as évek magyarországi államszocializmusában. Pszichiátriára kerül, ahol az államszocialista rendszer próbálja „elhallgattatni”.

Ahogyan az egy filmkritikában is olvasható:

„A film Frank személyes tragédiáján keresztül próbálja megértetni a totalitárius rendszerek működését, és közben olyan valós események is eszünkbe juthatnak, mint mondjuk a CPg nevű punkzenekar tagjainak a vegzálása és bebörtönzése.” (Varga Dénes: „Homályban hagyott Frank”. magyar.film.hu, 2021. november 9.)

A CPg zenekar néhány tagja a film első magyarországi vetítésére Szegedről Budapestre utazott, hogy megnézze azt a filmet, amiről úgy érezték, hogy kicsit róluk is szólhat. A vetítés után, a nézők Fabricius Gáborral, a rendezővel is beszélgethettek, kérdéseket tehettek fel a filmmel kapcsolatban. A CPg zenészei felháborodtak azon, hogy a saját történetüket vélték felfedezni egyes jelenetekben. A rendezőhöz többek között olyan kérdés is érkezett, hogy a filmet mennyiben ihlette a CPg és a tagjainak története. Fabricius erre azt válaszolta, hogy csak ötleteket merített és inspirálódott az CPg esetéből.

Benkő Zoltán (Güzü), a CPg tagja szerint azonban az, hogy Fabricius 14 millió forint közpénzt kapott gyártás- előkészítési támogatásként, következtetni enged arra, hogy a kormány is azt „szeretné”, hogy a magyarországi „szocializmus lázadó fiataljait” filmvászonra vigyék.

Güzüvel, a CPg tagjával készített interjúmból idézek:

„Megnéztük [az Eltörölni Frankot c. filmet], mert az volt a benyomásunk, hogy a NER próbálja behúzni maga alá a 80-as évek punkját, mint akkori hiteles ellenállást, meg mostanában úgy is a fiatalok megszólítása a program a „pártban” lásd például a Pesti TV-t. Amit kaptunk, az egy szinte nézhetetlen művészfilm, Saulos [a Saul fia c. filmet idéző] kameramozgatással, totál széttöredezett, nulla sztorival, nulla zenei világgal (de elvileg zenészről szól a film).

Egy rémálmot láttunk, ami a „múlt feketére festése” című alprogramba szervesen illeszkedik, mert ezáltal a jelen felértékelhető! A rendező elmagyarázta a film után az alkotórészek koncepcióját, de attól az nekem nem tetszett jobban, csak megértettük, hogy ezt miért csinálták. Bocsi, nem vagyok a nagyon-nagyon művészfilmek rajongója, az ízlések különbözőek. Nem látom a lelkes kommenteket mástól sem itt, ez beszédes azért. A témaválasztás szerintem annyiban sikeres, hogy be lehetett húzni vele töménytelen pénzt erre a filmre.” (Interjú Güzüvel – CPg zenekar)

Egy másik filmkritikából idézek:

„Azt kell mondanunk, hogy az Eltörölni Frankot sajnos, nem nekünk készült, még akkor sem, ha egy-egy ismerős alak, pillanat visszaidézi a korszakot, de sok a pontatlanság, a félreértés. Ha viszont a fiatalabb korosztályokat célozták meg a filmmel, akkor az a baj, hogy azok a bizonyos nyolcvanas évek nem ilyenek volt. Nem merő iszonyat, málló vakolat, lerohadt gyártelep és embertelen pszichiátria. Nem erről szólt a nyolcvanas évek.” (Pálffy Lajos: Jócskán átalakított nyolcvanas évek. Magyar Hírlap, 2021. október 16.)

Punk és politika

A magyar punk és a politika viszonya főképp a megváltozott társadalmi berendezkedés, az államszocializmus után kialakult újkapitalizmusban vált sokrétűvé és szerteágazóvá. Az elmúlt bő három évtizedben különböző politikai-ideológiai elköteleződések és vélemények is jelen vannak a punkok világában. A médiában és a punk közönségében időnként felmerülő kérdés, hogy mi fér bele a „punkságba” és mi nem. E viták azon határokat keresik, amik a punk szférát lehatárolják és jellemzik.

A vita akörül forog, hogy morálisan és politikailag mi fér még bele abba a kulturális és zenei irányzatba, aminek „elvileg” az a lényege, hogy minden belefér.

Megyeri Ferenc, a HétköznaPI CSAlódások frontembere szerint:

„Teljesen az alapjaiból a punkot nem lehet kiforgatni, mert egy bizonyos dolog miatt elindult itt is. Ide is beütött a kapitalizmus ‘90-től, tehát nem maradhat meg nyilván valaki ott, hogy »de én még mindig a kommunizmus ellen harcolok«, amikor már nincs. Ha itt valaki lázadni akar, akkor szembe kell menni azzal a rendszerrel, ami most van. A kapitalizmussal meg azokkal a jelenségekkel, amiket ez hozott magával. A kapitalizmus hozta magával a fasizmust, a nácizmust, a rasszizmust is, az antiszemitizmust is, ezek a kapitalista rendszer velejárói. A szocialista rendszerben ilyen nem volt” (Interjú Megyeri Ferenccel – HétköznaPI CSAlódások zenekar).

Dalszövegeikben éppen ezért élesen bírálják az éppen regnáló Orbán-kormányt is. A „Viktor” című dalszövegükben Orbán Viktor személyéről és a Fideszről énekelnek:

„Dülledt szemek, csúzli száj
Talán ez volt, ami hatott rám
Mikor hallgattam a szívemre
és nem szavaztam a Fideszre.
Viktor! Savanyú a Narancs!
Viktor! Keserű a Narancs!”

A rendszerváltás előtt született magyar punkhoz képest ma a zenészek kultúrpolitikához és médiához főződő viszonya jóval elfogadóbb lett. Ez legfőképp abban nyilvánul meg, hogy nem mennek szembe az uralkodó trendekkel, inkább kihasználják a felmerülő lehetőségeket. Általános magatartásukra a lázadás „áruvá” alakítása, egyfajta „kommodifikáció” lett jellemző. A zenekarok kihasználva a média és az internet adta lehetőségeket (beleértve a negatív véleményhullámokat is), a „botrányokat” is fel tudják használni arra, hogy népszerűsítsék saját magukat.

Egy-egy elítélő cikk vagy televíziós riport után ugyanis megnő az érdeklődés, hogy vajon melyik – a szélesebb közönség számára mindaddig ismeretlen – zenekarról van éppen szó.

Címfotó: HétköznaPI CSAlódások Facebook oldala

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.