Az ökológiai közgazdaságtanban a fenntarthatósági átmenetek egyik fontos eszközének tekintik a munkaidő-csökkentést, azt feltételezve, hogy ezzel nem csak az észszerűtlen fogyasztási szinteket lehet visszafogni, de a jóllétet érintő előnyök bőven kompenzálnák az anyagi fogyasztás csökkenésével járó veszteségeket. Ebben az adásban ezt a témát járja körül Köves Alexandra Antal Miklós ökológiai közgazdásszal.

A Zöld Egyenlőség podcast áprilisi témája a munka fogalmának újraértelmezése az ökológiai közgazdászok szemszögéből. A jóléti államokban létezik egy önerősítő folyamat: minél többet dolgozunk, annál többet fogyasztunk; és minél többet fogyasztunk, annál többet dolgozunk, hiszen az új fogyasztási szinteket fenn kell tartanunk. Időnként már nem azért hozunk létre új munkahelyeket, mert azok valóban hozzájárulnak a szükségleteink kielégítéséhez, hanem azért, mert a munka társadalmában ez az egyetlen, amellyel a létünket fenntarthatjuk és a társadalmi státuszunkat bebiztosíthatjuk. Így viszont olyat is termelünk, aminek már nem sok köze van a szükségleteinkhez, viszont terheli a környezetünket. A munkaidő csökkentésével a feltételezések szerint az anyagi szükségletek úgy tudnának csökkenni, hogy a jóllétet nagymértékben befolyásoló egyéb szükségletek kerülnek előtérbe. Manfred Max-Neef kilenc alapvető szükségletet azonosított: létfenntartás, védelem, szeretet, megértés, részvétel, tétlenség, alkotás, énazonosság, szabadság. A szabadidő kérdésköre a kilencből ötöt érint: szeretet, megértés, részvétel, tétlenség, alkotás…

Címfotó: piqsels.com

 

 

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.