Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Bíró-Nagy András, Kiss Ambrus és Lakner Zoltán szerkesztők beszélgettek arról, hogy mi várható a magyar belpolitikában az év második felében. Szó esett a koronavírusról, a gazdasági válságról, az EU-s költségvetési tárgyalásokról és a „kétharmadról” is.

Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában a podcast három szerkesztője – a hagyományhoz híven – arról beszélgetett, hogy mi várható a magyar belpolitikában. Jósgömb nélküli is kijelenthető, a legfontosabb kérdés, mit jelenthet politikai szempontból a koronavírus második hulláma. A mostani helyzet dinamikájában és társadalmi érzületében is teljesen más, mint a márciusban átélt folyamat.

A gazdaság leállásától való félelem, de a hétköznapi életben egyre inkább jelenlévő „vírustudat” (most már lassan mindenkinek van koronavírussal legalább kontaktként találkozó ismerőse, míg tavasszal ez nagyon szórványos volt) más kezelési módot igényelnek. A kormányfő élére állt a folyamatnak, és aktív kommunikációba kezdett, miközben érezhetően a teljes folyamatot sok bizonytalanság övezi. Ugyanakkor az ellenzéknek lassan ki kell alakítani azt az irányt, amelyet válságkezelési módként felvillant a választók számára.

A második konfliktusforrás a kormány számára – nem meglepő módon – az Európai Unió lesz. A tagállamok közötti nyári megállapodás a következő hétéves fejlesztési költségvetésről inogni látszik. Egyelőre nem mértékvitáról van szó, hanem az Európai Parlament erősebb eszközöket akar látni a jogállami kritériumok megvédése kapcsán. Ez olyan kérdés, amelyben a magyar kormány a lengyelekkel együtt akár a vétóval való zsarolásig is elment eddig.

Amennyiben a második félévben a német soros elnökség le akarja zárni a költségvetési vitát, nagyon érzékeny szempontokat figyelembe vevő kompromisszumot kell létrehoznia. A két pólus érvelése között most még nem látszik a legkisebb közös többszörös.

A beszélgetés során megvizsgáltuk, hogy az október 11-i tiszaújvárosi időközi országgyűlési választás mit hozhat a kétharmad szempontjából. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint egy ellenzéki vereség most már nem nyithatja fel azt a vitát, hogy egy az egyben kell-e versenyezniük az ellenzéki pártoknak egyéniben a Fidesz–KDNP jelöltjével a 2022. évi választásokon. Sokkal inkább azt a következtetést eredményezheti, hogy előválasztásokkal stabilabb hátterű jelölteket lehet találni. Egy ellenzéki győzelem erős figyelmeztetés lenne a kormánypártoknak, hiszen ez stabil körzetnek számított számukra. Technikai értelemben azonban a kétharmados többség nem kerülne veszélybe, hiszen vannak „belső tartalékai” a kormánynak a parlamentben.

Címképünkhöz felhasználtuk a Pexels fotóit.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOMTámogatom

Kapcsolódó írások

  • Kilencvenszázalékos gazdaság
    A gazdasági élet általában nem lesz képes arra, a világon sehol sem, hogy ott folytatódjon, ahol a válság előtt abbamaradt. Milyen lehetőségei vannak Magyarorsz...
  • Mit okozott a válság a munkaerőpiacon?
    Ha tudni szeretnénk, hogy a foglalkoztatottak és munkanélküliek létszámváltozására  milyen hatást gyakorolt a koronavírus-járvány nyomában megjelenő válság, akk...
  • A koronavírus és a munkavállalók félelmei
    Az Új Egyenlőség podcastjának legújabb adásában Kiss Ambrus szerkesztő beszélgetett Kondor Zsuzsa szociológussal arról a kutatásról, amely a járvány okozta vált...
  • Olasz mindennapok a koronavírus alatt
    Milyen volt Olaszország a koronavírus-zárlat alatt, és milyen most a gazdasági, politikai helyzet? Scheiring Gábor és Kiss Ambrus beszélgetése arra is választ a...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.