A nagy izgalmak által övezett uniós csúcson kötött költségvetési megállapodás mélyebb összefüggéseit vizsgálta Hegedűs Dániel politológussal Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője.

A múlt heti uniós csúcs után azonnal megkezdődött az értelmezési verseny arról, hogy végső soron ki is nyert? Hegedűs Dániel, a German Marshall Fund munkatársa úgy véli, egy olyan klasszikus brüsszeli megoldás született, amelyet mindenki el tud adni otthon győzelemként. Ha abból indulunk ki, mi volt a lengyel és a magyar kormány eredeti célja, hogy egyáltalán ne legyen jogállamisági feltételrendszer vagy „felvizezzék” azt a rendeletszöveget, ami az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának kompromisszumából született, akkor kijelenthető, hogy a két kormány egyik fenti célkitűzését sem tudta elérni.

Ráadásul menet közben a kedvezőnek tűnő alternatív forgatókönyvek is lekerültek az asztalról. Egyrészt a rendeletet nem nyitották meg újratárgyalásra. Másrészt sok minden egyéb is felmerült a tárgyalási folyamat során lehetséges ellentételezésként, amennyiben a magyarok és a lengyelek visszakoznak a vétótól. Ilyen volt a 7. cikkely szerinti eljárás felfüggesztésének vagy befejezésének az ötlete. Ez biankó csekk lehetett volna a két kormánynak, hogy alapvetően nincs semmi jelentősebb probléma a jogállamisággal. Ám Hegedűs Dániel hangsúlyozza, hogy mindazok a nagy szimbolikus eredmények, amiket Orbán Viktor kihozhatott volna ebből a játszmából, nem realizálódtak. Az egyetlen kézzel fogható engedmény, amire ebben a helyzetben hivatkozni lehet, a sokat emlegetett halasztás.

Utólag nézve a megállapodást, még egyértelműbbnek tűnik, hogy stratégiai hiba volt a magyar és a lengyel kormány részéről, hogy nem támogatták a német elnökség szeptemberi, „felvizezett” jogállamisági javaslatát. A vétófenyegetést végül alapvetően az EU25-ök egységes fellépése hárította el. A két ország kihagyásával létrehozandó korona-mentőcsomag terve volt az, ami ilyen gyors visszavonulásra késztette Varsót és Budapestet: azon az estén bedobták a törölközőt, ami az erre adott határidő napja volt.

Hegedűs Dániel szerint a hazai ellenzéki közbeszédben irreális elvárások övezték a jogállamisági kötélhúzást, és ezek az elvárások determinálták a sokszor csalódott véleményeket. Ha ugyanis valaki úgy állt hozzá a jogállamisági kérdéshez, hogy az uniós csúcson kötött megállapodás a magyar belpolitikai erőviszonyokra is hatással lesz a 2022-es választások előtt, akkor csalatkoznia kellett. Sokan figyelmen kívül hagyták, hogy az egyezkedés európai szinten egy többdimenziós mátrix volt, amelyben a gazdasági szempontok, a költségvetés és a korona-mentőcsomag elfogadása legalább olyan fontos volt, mint a jogállamisági mechanizmus részletei.  

Az már kiderült, hogy az Európai Parlament gyorsított eljárást kér majd az Európai Bíróságtól, így könnyen elképzelhető, hogy a bírósági döntés még a 2022-es magyar választások előtt megszületik. Az ezt követő alkalmazás időpontja viszont attól is függ, hogy az Európai Bizottság már a bírósági eljárás alatt kidolgozza-e az eljárás módszertanát, vagy minden részlet a bírósági döntés utánra marad.

Hegedűs Dániel rámutatott arra is, hogy a Szájer-ügy kellemetlenül érintette a Fideszt az európai színtéren, de ez elsősorban nem a vétó körüli vitákban jelent meg, hanem a Fidesz Európai Néppárton belüli pozíciójára jelenthet súlyos következményeket. A Fidesz néppárti pozíciója ugyanakkor még nem lefutott, végső soron azon múlik majd, hogy a német tagpártok (CDU-CSU) elengedik-e a Fidesz kezét. 

Címfotó: Thijs ter Haar – Wikimedia Commons

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.