Elterjedt nézet Magyarországon, hogy noha a magyarországi romák mindent megkaptak, amire az integrációhoz szükségük volt, mégsem hajlandóak tanulni, dolgozni, asszimilálódni. A valóságban azonban szinte semmit nem kaptak. Janky Béla szociológussal, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének volt igazgatójával, a Műszaki Egyetem docensével beszélgetettünk esélyegyenlőségről, előítéletekről, az ellátórendszer hiányosságairól, a szegények kapcsolati hálójáról, illetve a romák médiaábrázolásának hatásairól.

A beszélgetésből kiderül többek közt, hogy:

  • A legtöbb roma szegény, de messze nem roma a legtöbb szegény Magyarországon.
  • Többnyire értelmetlen speciális roma szükségleteket azonosítani és ezekre differenciált válaszokat adni. A magyar állam feladata minden állampolgáráról rendszerszinten gondoskodni és megadni azokat a feltételeket – megfelelő minőségű oktatáson, egészségügyi ellátáson, foglalkoztatás- és szociálpolitikán – keresztül amelyek segítségével javítani tudnak a sorsukon.
  • Mivel pontosan ezek az államnak azok az alrendszerei, amelyek jellemzően alul vannak finanszírozva és ezért rosszabbul teljesítenek azokban a kistérségekben, ahol a roma lakosság felülreprezentált, nem igaz az az állítás, hogy a magyar állam és a magyar újraelosztási rendszerek érdemben segítették volna ezeknek a közösségeknek a sorsát.
  • A jobb minőségű iskolák nem csak esélyt adnának a szegényeknek, ezen belül a romáknak. A kutatások szerint az iskolai teljesítmény kiegyenlítődésével az előítéletek is drasztikusan csökkennek vagy megszűnnek.
  • Az oktatásba való beruházás amúgy is rendkívül jó befektetés, hiszen minden egyes hallgató után, akit sikerül eljuttatni az érettségiig az államnak komoly nettó bevételei származnak a későbbi munkavállalásból származó adók és a szocpol támogatási szükséglet csökkenése miatt.
  • Amennyiben az egyén a teljesítményét a szükséges segítség (oktatás, egészségügy stb.) igénybevételével majdnem eléri a többségi társadalom teljesítményének a szintjét, még akkor is van egy utolsó különbség, amelynek kiküszöbölése az egyén cselekvőképességén kívül esik: a kapcsolati hálóhoz való hozzáférés közti különbségek. Ha valakinek a környezetében nagyon sok a munkanélküli ember, a sikertelen életstratégiával élő ember, akkor sokkal nehezebben tud ő maga is boldogulni, hiszen nincs kihez kapcsolódnia, akinek az erőforrásait felhasználhatná, nincsenek jó minták előtte. Ez halmozottan igaznak tűnik a Magyarországon élő roma közösségekre, hiszen az ők köreikben sokkal kevésbé tapasztalhatók sikeres minták, illetve ha igen, akkor ezeket gyakran – a médián keresztül – csupán olyan sztereotipikus foglalkozásokban látjuk mint zenész vagy bokszoló.
  • Ennek részben oka egyébként az is, hogy a romák és nem romák közt húzódó etnikai határ messze nem annyira éles, mint ahogy az a köztudatban él; a sikeressé váló roma származású tanárok, orvosok, ügyvédek gyakran nem vállalják a roma identitásukat, és így nem is tudnak követendő példaként szolgálni. Ennek következtében a többségi társadalom majdnem csupán sikertelen romákat lát.
  • Mind a romák önmaguk megítélésén mind a többségi társadalomban élő előítéleteken a mostani roma népismereti tárgyak tanítása helyett valószínűleg hatékonyabban segítene, ha a történelemtanítás során a romatörténelmet (a besenyők vagy zsidók történelméhez hasonlóan) a magyar nemzet részeként kezelnénk. Ez az a kollektív gondolkodási mód az, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy egy olyan társadalom épülhessen ki, ahol mindenki a képességeinek – és nem az életkezdeti feltételeinek – megfelelően tud a lehető legjobban teljesíteni.

Benczi Melinda összefoglalója

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.