Bánki György pszichiáterrel 2017-ben már beszélgettünk a narcizmus jelenségéről általában. Ezúttal azt a kérdést járjuk körbe, hogy egy gyerekből milyen körülmények hatására válik narcisztikus felnőtt. De az ellenkező tendenciára is kitérünk, hogy miként kell egy gyereket „jól” szeretni, hogy később ne váljon narcisztikussá és szimmetrikus módon tudjon másokhoz kapcsolódni.

Narcisztikusnak lenni hatalmas teher. Teher a környezetnek, de teher a narcisztikus embernek is. Bánki Györggyel, a kérdés szakértőjével arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi történik akkor, ha a kisgyerekre természetes módon jellemző énközpontúság felnőttkorban is megmarad. Megnézzük, hogyan működik egy narcisztikus dinamikájú család, amelyben a gyerek életkorsajátos igényei háttérbe szorulnak, ő maga pedig pusztán a szülő pszichológiai vagy egyéb szükségleteinek kielégítésére szánt „eszközzé” válik ahelyett, hogy megkapná a neki kijáró feltétel nélküli szeretetet, biztonságot, empatikus figyelmet. A helyzet azért nem reménytelen, terápiás folyamatban a narcisztikus ember képes lehet megtanulni, hogyan tud szeretetre és empátiára épülő barátságot vagy párkapcsolatot kialakítani és fenntartani.

Címfotó: Katie E – Pexels

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.