Egészségügyi béremelés: reformértékű változás, vagy a káosz kezdete?

Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal beszélgetett Kiss Ambrus szerkesztő az egészségügyi rendszer jelentős vitákat kiváltó átalakításáról, az orvosbéremelésekkel együtt elfogadott, a munkavégzésre vonatkozó szabályokról.

Évtizedek alatt szinte egyfajta politikai tabu lett az egészségügyi rendszer átalakítása. A 2008-as szociális népszavazás azt kódolta bele az aktuális kormányzat DNS-ébe, hogy csak politikai károk árán lehet érdemi változást elérni ezen a területen.

Ezzel szemben éppen a legnagyobb egészségügyi veszélyhelyzet idején mintha váratlant húzott volna a kormány. Egyszerre ment neki az alacsony béreknek, a kettős foglalkoztatásra épülő önkizsákmányoló rendszernek, és a hálapénznek. Pár órán keresztül úgy tűnt, hogy mindezt a Magyar Orvosi Kamara javaslata alapján teszi meg.

A beszélgetés során azt vizsgáltuk, hogy milyen szakmai és politikai okok húzódhatnak meg a törvény sürgős elfogadtatása mögött. Tényleg félresiklott az átalakítási kísérlet, vagy eredetileg is ez lehetett a terv? A szakmai és politikai alapon széttagolt kormányzati egészségügyi struktúra magában hordozta-e ezt a pillanatnyi káoszt, vagy éppen a káosz tette lehetővé a váratlan lépést?

Vannak olyan értelmezések, amelyek szerint ez a lépés valójában megágyaz az intézményrendszer átalakításának, és az orvoshiány előtérbe kerülése „megoldja” a kórházi struktúra racionalizálását. Az eddigi átalakítási kísérletek ugyanis intézmények felől közelítettek, amely során azt érezte a választó, hogy elvettek egy kórházat az ő lakóhelyétől. Politikai oldalról közelítve ez okozta például 2015-ben a tapolcai választókerületbe a Fidesz jelöltjének vereségét az időközi országgyűlési választáson, és ezzel a kétharmados többség megszűnését.

A magánegészségügy és a közegészségügy szétválasztása mindképpen jó irány, hiszen a beteg szempontjából egyértelműek lesznek a viszonyok. Azaz pontosan tudjuk majd, hogy ahol vagyunk ott, ki fizeti a kezelésünket. Ugyanakkor, ha a másodállást tiltják a rendszerben, akkor szűkül az az időmennyiség, amelyet a betegekkel tud tölteni az orvos.

Jelenleg a közfinanszírozott egészségügyben a teljesítmény volumen korlát (TVK) szab határt annak, hogy például hány beavatkozás végezhető. Ha valaki ezenfelül kíván az ellátáshoz hozzáférni, akkor a pénztárcájától függően a magánszektor felé fordulhat. Ezzel bővül azon potenciális betegek köre, akik valamilyen módon orvoshoz el tudnak menni.

Az elfogadott törvény alapján az orvos „visszahúzódik” a közfinanszírozott egészségügybe, és ezzel a magánpraxisba bejutók elveszítik a lehetőségét az ellátásnak. Azaz, ha nem emeli az állam a TVK szintet, akkor növekszik a sorban állás és a frusztráció a betegek körében.

Ezért is mondja a beszélgetés során Sinkó Eszter, hogy az orvosok béremelése nem elegendő, több pénz kell a TVK oldalán a rendszerbe, és minimum előre kell hozni a szakdolgozók béremelését 2022-ről.

A beszélgetés során érintjük a változtatás intézményrendszerre gyakorolt lehetséges hatását, és azt is, miért rejt politikai kockázatokat, ha hozzá kell nyúlni a vidéki kis kórházakhoz.