Sokan azt gondolják, hogy a klímaszorongás valamiféle mentális probléma, amit le kell küzdeni, és már azt is fontolóra vették, hogy beveszik a mentális zavarok jegyzékébe. Ugyanakkor lehet, hogy azok, akik szembenéznek a környezetre gyakorolt hatásunk lehetséges negatív következményeivel éppen a termékenyebb utat választják? Látnak valamit, amit mások egyszerűen hárítanak és távol tartanak a tudatuktól, mert túl fájdalmas lenne szembenézni vele? Ebben az adásban Köves Alexandra a klímaszorongásról és klímagyászról beszélget Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, az ELTE docensével.

Akik a Zöld Egyenlőséget hallgatják, minden valószínűség szerint foglalkoznak a környezeti problémákkal, és naponta szembesülnek azzal, hogy egyéni és kollektív szinten is hihetetlen nehézségekbe ütközik a valós megoldások elterjesztése, és rettenetesen lassúnak tűnik az átalakulás. Ugyanakkor éppen ezek az emberek érzik azt, hogy az időnk szélsebesen fogy. Ez a kettősség viszont sokaknál kiégést és szorongást okoz. Hatalmas kérdésként tornyosul fölénk, hogy a sokkoló információk a környezet állapotáról milyen hatással van ránk: megbénít és hárításra kényszerít vagy éppen cselekvésre ösztönöz. Egzisztenciális pszichológusok azt mondják, hogy ha képesek vagyunk tudatosan szembenézni az elmúlás, a változás, a veszteségek tényszerűségével, akkor felértékelődnek olyan elemek az életünkben, mint a kapcsolataink minősége, vagy az életünk értelmének a keresése. Ebből a szempontból viszont nem a megszabadulás, hanem éppen a szembenézés vezet talán egy jobb élethez. Ráadásul a kapcsolatok minősége és az élet értelmének keresése két olyan tényező, amit az ökológiai közgazdászok is szívesen propagálnak. Ebben az adásban Köves Alexandra Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal többek között arról beszélget, hogy érdemes-e tudatosan szembenézni a környezeti problémák által kiváltott veszteségek lehetőségével; milyen kritikákkal lehet illetni a pozitív pszichológia megközelítéseit a fogyasztói társadalom fenntartásában; és hogyan haladjuk meg azt a gyermeki állapotot, amikor a természetre úgy tekintünk, mint egy anyára, aki mindent megad nekünk viszonzás nélkül.

Címfotó: Pikrepo

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.