Kendernay János zöld politikus és Pogátsa Zoltán közgazdász beszélgetése az A Life On Our Planet (Egy élet a bolygónkon) című filmről. Kimaradt a kapitalizmus, az egyenlőtlenségek. Nem kellene viszont az individualizálás és a technooptimizmus.

Világszerte rekordokat döntöget David Attenborough „tanúságtevő” filmje. Csodálatos tájakat és állatvilágot mutat be a világ minden részéről, ugyanakkor ezek pusztulását is a neves filmes életútja alatt, hatásosan. David Attenborough saját bevallása szerint most csinált először olyan filmet, amely nem a természet lenyűgöző szépségével kívánja erősíteni az az iránti elkötelezettséget, hanem felhívja a figyelmet az emberiség által elkövetett pusztításra.

Sir David Attenborough – Fotó: Netflix

Ugyanakkor sok dolog kimarad a filmből. Erről beszélget a két vitapartner:

  • Túl optimista-e Attenborough a nukleáris energiával kapcsolatosan, amikor a film elején a csernobili katasztrófát csupán emberi mulasztással indokolja?
  • Ha az élővilágot mint rendszert látja – nagyon helyesen – akkor miért nem mondja ki, hogy bizony az azt tönkre tévő emberi cselekvés is rendszer, amelynek neve is van? Miért nem szerepel a kapitalizmus szó egyetlen egyszer sem a filmben?
  • Miért nem szerepel az egyenlőtlenségek problémája sem egyetlen egyszer sem a filmben? A természet pusztulásáért, a klímaváltozásért nem egyenlő részben felelősek az emberek. A felső 1%, a felső 10% exponenciálisan többet fogyaszt, több anyagot használ, több károsanyag kibocsátásért felelős, mint az alul lévők. Attenborough erről hallgat.
  • Ebből következik, hogy sokszor individualizált megoldásokat kínál a rendszerszerű problémákra, ami biztos, hogy nem fog működni. Példa erre az olajpálma ültetvények kérdése.
  • Más megoldásai viszont a technooptimizmus kategóriájába esnek, amelyekről sokszor bebizonyították már, hogy vagy nem reálisak, vagy más károkat okoznak. Példa erre a holland nagyüzemi mezőgazdaság propagálása.

Egy szóval Attenborough filmjének első, a természet emberi lepusztítását ábrázoló része nagyon hasznos. A második, megoldásokkal foglalkozó rész viszont nagyon problémásan hallgat mindarról, amely politikai gazdaságtani problémaként kezelné a klímaváltozást, a természet pusztítását.

Címfotó: Javed Aazra – Pexels

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások

  • Nemnövekedés: a kevesebb több, de nem a keveseknek!
    Vannak, akik korunkat antropocénnek nevezik. Ám ami ténylegesen pusztítja a világot körülöttünk, az nem az ember, hanem a kapitalizmus. A kapitalizmus pedig vis...
  • A hazai zöld gazdaság
    Az Ökopolisz Alapítvány és az Új Egyenlőség rendezvénysorozatot indított a hazai zöld gazdaság kérdéseiről. Egy-egy alkalommal a zöld gazdaságban tevékenykedő v...
  • Az új Piketty-könyv: „Tőke és ideológia”
    Thomas Piketty francia közgazdász 2013-as A Tőke a huszonegyedik században című könyvével vált világszerte ismertté. Ennek az volt a jelentősége, hogy visszahoz...
  • Nemi egyenlőtlenségek Magyarországon
    Az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung Budapest az őszi szezonban közbeszélgetés-sorozatot indított a magyarországi egyenlőtlenségekről: azok os...

Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.