A szeptember 26-i német szövetségi parlamenti választás tétje a 16 éven át tartó, Angela Merkel nevével fémjelzett időszak utáni Németország karaktere. A záruló választási kampányról és a lehetséges koalíciós forgatókönyvekről Techet Péterrel, a freiburgi és a zürichi egyetemek tudományos munkatársával Bíró-Nagy András, az Új Egyenlőség szerkesztője beszélgetett.

A német választási kampány legnagyobb meglepetése Olaf Scholz, a Merkel-kormány szociáldemokrata alkancellárjának és pártjának (SPD) előretörése volt. Scholz és kampánya a koalícióban középpárttá zsugorodó SPD-t pár hét leforgása alatt a kereszténydemokraták elsőszámú kihívójává tornázta fel, élre állt a felmérésekben és jelentősen megelőzte az Annalena Baerbock vezette zöldeket.

A közvélemény-kutatásokat vezető SPD sikere főként a jelentős szakmai múlttal bíró kancellárjelöltjének tudható be. Techet Péter kiemelte, hogy a Scholzot Merkel örököseként értelmező narratíva nem az SPD tudatos stratégiája, de a stabilitást nagyra értékelő német választók szemében a politikus valóban a folytonosság és a szükséges reformok kombinációját képviseli. A szociáldemokraták mérsékelt szárnyához tartozó politikus közpolitikai vállalásaiban a jóléti intézkedéseket állítja a középpontba, ilyenek a minimálbér 12 euróra emelése vagy a lakhatási válság csökkentése, de programjában helyet kap a digitalizáció és egy korábbinál karakteresebb ökopolitika is. Scholzot mérsékelt állásfoglalásai a baloldal törzsszavazóin túl is népszerű alternatívává teszik. Így a saját szavazói között is népszerűtlen kereszténydemokrata jelölttel, Armin Laschettel és az ökopolitikában radikálisabb hangot megütő Baerbockkal szemben a stabilitás, a mérsékelt változás jelöltjeként jelenik meg.

A választás a német választási rendszer logikájából fakadóan koalíciós kormányt eredményez majd. Az eddigi kétszereplős nagykoalíciót várhatóan bármely fél győzelme esetén egy háromszereplős koalíció követi. Királycsinálónak a konzervatív-liberális szabad demokraták (FDP) bizonyulhatnak, akik mind a kereszténydemokraták, mind a szociáldemokraták felé koalícióképesek. Egy esetleges szociáldemokrata győzelem esetén a legtöbb szó egy „közlekedési lámpa” koalíció tervéről esik, ami a liberálisokat és a zöldeket is magába foglalná. Techet Péter szerint ennek a felállásnak a hátránya, hogy az adóemelést, a kiterjedtebb állami beavatkozást és a klímaváltozás elleni hangsúlyosabb fellépést támogató két balközép párt intézkedései ütköznének a piacpárti, a német nagytőke érdekeit képviselő FDP programjával, mely ráadásul a pénzügyminiszteri pozíciót is mindenképpen magának szeretné. Maga az FDP vezetése is szívesebben kormányozna a konzervatívokkal egy „Jamaika-koalícióban”, ami a zöldeket, az FDP-t és a CDU-CSU-t tömörítené. A Baerbock vezette zöldek ezzel szemben szívesebben kormányoznának a szociáldemokratákkal. Techet Péter nem tartja kizárhatónak azt sem, hogy megvalósulhat egy baloldali pártokat tömörítő piros-vörös-zöld koalíció, ahol a szociáldemokraták és a zöldek kettőse kiegészülne a radikális baloldali párttal, a Die Linkével. A Linkével való együttműködés lehetősége ugyanakkor Scholz kezében ütőkártya is lehet az FDP zsarolópozíciójának mérséklésére. Techet szerint belpolitikai fronton a Linkével való együttműködés hozzájárulna ahhoz, hogy a szociáldemokrata program minél teljesebb formában valósulhasson meg, azonban a Balpárt olyan külpolitikai elveinek feladására kényszerülne, mint a NATO-ellenesség vagy az orosz-barátság.

Az SPD előretörését reményteljesen figyelő európai szociáldemokraták várakozásai ellenére Techet Péter a helyzetben inkább specifikus német jelenséget lát, mintsem egy, a horizonton lévő szociáldemokrata hullám ígéretét. Hangsúlyozta továbbá, hogy bárki is legyen Németország új kancellárja, az a német-magyar kapcsolatot várhatóan nem befolyásolja jelentősen. Techet arra int mindenkit, hogy a hazai közélettel ellentétben ne becsüljük túl a magyar politika szerepét a német közbeszédben. A politikai viszonyokat az módosíthatná jelentősen, ha a német fősodorhoz képest kritikusabb zöldek adnák a kancellárt.

Címkép: Pikrepo

A projekt az Európai Parlament pénzügyi támogatásával valósul meg. Az Európai Parlament semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a program szerkesztői, terjesztői és a megkérdezett személyek felelősek.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.