Az Új Egyenlőség és Friedrich Ebert Alapítvány által közösen szervezett közbeszélgetés vendége volt Miklós Zsófia aki a DemNet kutatását mutatta be, amely szerint a kelet-európai államok többsége adókból és kedvezményekből álló nettó támogatást ad a multiknak. Majd Veres Máté, a GKI munkatársa hasonlította össze a nyugati és a magyar adószerkezetet. A beszélgetésbe bekapcsolódott Oszkó Péter volt pénzügyminiszer és Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője is.

  • Az olyan nemzetközi fejlesztési célokat mint a szegénység megszüntetése, az éhezés felszámolása, a jólét megteremtése, a nemek közti egyenlőség biztosítása stb. jelenleg a fejlődő államok csupán a fejlett államok fejlesztési támogatásaira támaszkodva tudják elérni.
  • A fejlődő országok adóbeszedési képességeit, kapacitásait vizsgálva kiderül, hogy egyik kezünkkel adunk, a másikkal elveszünk: a fejlődő országok több pénzt veszítenek nagyrészt nyugati gyökerű multinacionális cégek adó meg nem fizetése miatt (konzervatív becslés szerint a fejlődő országok évi 660-870 milliárd eurónyi összeget veszítenek el illegális tőkekiáramlás miatt) mint amennyi pénz a fejlett országoktól hivatalos fejlesztési támogatás formájában megkapnak.
  • Ahogy a Lux leaks és a Panama paper botrányok is rámutatnak, az adóelkerülés egy globális probléma; a világ minden részén el kell induljon egy folyamat ami ennek az igazságtalan rendszernek a megszüntetésére irányul.
  • Alacsonyabb mértékben szedünk be adót a vállalatoktól ebben a régióban mint az OECD átlag és ezt kompenzálandó fogyasztásból származó adó jövedelem az EOCD átlag fölött van.
  • Magyarországon az üzleti szektor egésze keveset fizet (Magyarország a régió adóparadicsoma: 9%-ra szállították le a társasági nyereségadót, de a legnagyobb cégek még ennyit sem fizetnek be – 2015-ben átlagosan 0,5%-ot fizettek be), így a magánszemélyekre és a fogyasztókra nehezednek a terhek.
  • Noha egy reprezentatív közvélemény kutatás szerint Magyarországon csupán 4% biztosítana adókedvezményt a nagyvállalatoknak (és 92% ért egyet azzal, hogy a nagyvállalatoknak abban az országban kellene adót fizetniük, amelyikben megtermelték a profitjukat), a vállalatok és a kormány közt köttetett külön megállapodások számát tekintve, Magyarország a harmadik helyen áll az Európai Unióban; ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 795,6 millárd forintnyi adókedvezményből, amit a kormány összesen adott 2015-ben, 470 milliárd forint kedvezmény ment a cégeknek.
  • A DemNet kutatás ajánlásai:
    • Nagyobb transzparencia: az összes titkos adó megállapodás nyilvánosságra hozatala
    • Országos, évenkénti vállalati beszámolási kötelezettség
    • A régió elköteleződése a konszolidált társasági alap mellett; a lefele irányuló szabályozási verseny megfékezése érdekében
    • Negyedik pénzmosási direktíva kiegészítése: a vállalatok tényleg tulajdonosainak megismerése érdekében.
  • A Kelet-közép európai gazdaságtörténeti dilemma: ha csak a saját vállalati szektorát igyekszik organikusan fejleszteni egy ország, akkor hamar eltűnik a térképről, mert nem tud versenyezni a nyugatiakkal, de ha adókedvezményekkel és más eszközökkel ráveszik a nyugat európai vállalatokat, hogy vegyenek részt a gazdaságában, akkor kiszolgáltatottá válik és bekerül a lefele irányuló versenybe, hiszen a régió országai egymással versenyeznek a külföldi befektetések bevonzásáért.
  • Magyarország azért is van rossz pozícióban, mert jogstabilitásban, infrastruktúrában, humán erőforrásban nem tud hathatósan versenyezni, ezért különösen kell támaszkodnia az adókedvezményezési eszközökre.
  • A kelet európai külföldi működő tőke függő kapitalizmus-modell megbukott: 25 év alatt egy rendkívül lassú felzárkózást produkált, a bérek és a foglalkoztatás elhanyagolható méretű növekedésével, ahol a hazai tulajdonú, végterméket exportáló, versenyképes cégek bázisa tarthatatlanul kicsi.
  • Ez nem feltétlenül csupán a hibás adópolitika eredménye, hanem az alulfinanszírozott és nem eléggé támogatott fejlesztéspolitikáé is: az ország nem jött olyan helyzetbe (mint Kína, de akár Csehország vagy Lengyelország), hogy kitörjön az olcsó összeszerelő profilból és a beáramló külföldi tőkén felkapaszkodva saját erős gazdaságot építsen ki, amelybe jól működő egészségüggyel és oktatással folyamatosan egészséges, magasan képzett munkaerőt tudna pumpálni.
  • A jelenlegi adórendszer egyszerre növeli a társadalmi igazságtalanságot és csökkenti a versenyképességet miközben a kormányzat fizikai infrastruktúrát fejleszt és nem humántőkét.
  • Az országban élő 4 millió, megtakarítás nélküli, állami transzfereket leszámítva bevétel nélküli ember foglalkoztathatóvá tételét nem fogja tudni a piac vagy az adókedvezmények sora megoldani.

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.