Új baloldali koalíciót építettek, és már két éve sikerrel kormányoznak António Costa korábbi lisszaboni polgármester irányításával a portugál szocialisták. Történetük tanulságos lehet mindazok számára, akik a gazdasági egyensúly és a társadalmi igazságosság összhangjának a megteremtésére törekszenek.

Hegyi Gyula

Ritkán fordul elő, hogy a hollandok elismeréssel, netán irigységgel említsék meg a náluk sokkal szegényebb Portugália gazdasági sikereit. António Costa portugál miniszterelnök baloldali koalíciója azonban ezt a ritka bókot is besöpörte. A hazájukban megalázó vereséget elszenvedett holland szociáldemokraták idén tavasszal tényfeltáró delegációt küldtek Lisszabonba annak kiderítésére, hogy az európai baloldal apálya idején mitől sikeresek a portugál elvtársaik. Lisszabonban próbált ötleteket gyűjteni a kampányához Benoit Hamon, a francia szocialisták elnökjelöltje is. Nem sok sikerrel, ami azt mutatja, hogy a portugál modell egy az egyben nem ültethető át más országokba. De így is tanulságos lehet mindazok számára, akik a gazdasági egyensúly és a társadalmi igazságosság összhangjának a megteremtésére törekszenek.

Új többség, új baloldali koalíció

Portugáliát a 2015. őszi választások a teljes letargia állapotában érték. A gazdaság egy évtizede stagnált, nagy volt a költésvetési hiány, húsz százalékhoz közelített a munkanélküliség, és a fiatalok jövője kilátástalannak látszott. A kormányzó jobbközép párt ennek ellenére relatív többséget szerzett a parlamentben. A kisebb szövetségeseivel együtt 102 mandátumot kapott, szemben a szocialisták 86 székével. Minden jel arra mutatott, hogy más szcenárió híján marad a rossz kormányzás és a letargia.

António Costa, a szocialisták új vezetője azonban elhatározta, hogy új többséget kovácsol a szélsőbaloldali pártok bevonásával.

Megállapodásra jutott három párttal, a Portugál Kommunista Párttal, a Baloldali Blokkal és a Zöldekkel egy baloldali kormány létrehozásáról. Bár a jobboldali köztársasági elnök kezdetben nem akarta kinevezni az általa „veszélyesnek” tartott kormányt, végül kénytelen volt belátni, hogy nem akadályozhatja meg a parlamenti többséget a kormányalakításban.

A VII. Eduárd park Lisszabonban. A szocialisták jól vették az akadályokat
Fotó: pxhere.com, CC

A három kisebb párt jól példázza a szocialistáktól balra álló pártok különböző típusait. A Portugál Kommunista Párt klasszikus leninista párt, erősen dogmatikus ideológiával. Működése ma is a helyi pártsejtekre épül, és elsősorban az ország szegényebb, déli részén sikeres. A választásokon a Zöldekkel közös listán indult, együtt 17 mandátumot szereztek a 230 tagú portugál parlamentben. A magyar szemmel szokatlannak tűnő szövetség még a jelképeiken is megjelenik, a sarló és a kalapács mellé így került be harmadikként a környezetvédők szimbóluma, a napraforgó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nyugat-európai országokban – Németországot leszámítva – a zöld pártok első alapítói rendszerint a kommunista mozgalom felől érkeztek el az ökológiához.

A másik szövetséges párt a Baloldali Blokk. A Blokk kisebb trockista, maoista, baloldali szocialista csoportokból alakult, és nagyjából ugyanazt az intellektuális és urbánus újbaloldalt jeleníti meg, mint a spanyol Podemos, vagy a görög Sziriza. A párt első Európa Parlamenti képviselője, a fiatalon elhunyt Miguel Portas kollégám és barátom volt a 2004-2009 közti ciklusban. Pályája jól reprezentálja a Blokk genezisét. Miguelt diákszervezkedésért már tizenöt éves korában letartóztatta a fasiszta titkosrendőrség. Az 1974-es forradalom után a Kommunista Párt tagja volt, ahonnan azért zárták ki 1989-ban, mert rokonszenvezett a gorbacsovi reformokkal. Sikeres újságíró és tévés személyiség lett, népszerű könyveket írt, és aktívan küzdött az egyetemi tandíj eltörléséért. A Kommunista Párt dogmatizmusából kiábrándult baloldali értelmiségiekkel együtt alapította meg 1999-ben a Baloldali Blokkot. A Blokk a legutóbbi választásokon 19 mandátumot szerzett, először előzve meg a kommunistákat.

Kormányfői kinevezése előtt António Costa közel egy évtizeden át volt Lisszabon szocialista polgármestere. Minden alkalommal nagyobb többséggel választották meg, mint az előző választásokon. Costa a főváros sziklaszilárd polgármesteri posztját adta fel azért, hogy egy nehéz küzdelemben legyőzze a jobboldali kormánypártokat. A feladatát nem csak a baloldal megosztottsága nehezítette, hanem az is, hogy a mély gazdasági válság még az előző szocialista kormányzat alatt kezdődött, így a jobboldalnak is volt hova mutogatnia. A választásokon nem is aratott átütő sikert, kevesen hitték volna, hogy a relatív többséget szerző jobbközép átadja a kormányzást a baloldalnak. Amikor az új kormánytöbbséget összehozták, a jobboldal gúnyosan a „geringonça” névvel illette. Ez a magyarra nehezen lefordítható portugál szó eredetileg rozoga szerkezetet, tákolmányt jelent.

A portugál „harmadik út” után – van alternatíva

A geringonça gúnyos kifejezésből azóta az új kormány sikerének a kifejezője, divatszava lett.

António Costa bátran felvállalta a „harmadik utas” baloldal által megtagadott keynesiánus gazdaságpolitikát.

Felemelte a minimálbért, a megszorítások előtti szintre emelte a nyugdíjakat és a közszféra béreit, megnövelte a szegény családoknak nyújtott anyagi támogatást. A másik oldalon vagyonadót vetett ki a 600 ezer eurónál (durván 200 millió forint) értékesebb otthonokra, amelyek után évi 0,3 százalékos adót kell fizetni. Vagyis bő fél millió forintot évente. Ezen túl extra adóval sújtják azokat, akiknek bizonyíthatóan vannak befektetései a Gibraltár-jellegű adóparadicsomokban. Az új kormány rövid másfél év alatt 2 százalékra csökkentette a költségvetési hiányt, ami az 1974-es forradalom óta a legjobb arány. Közel felére, tíz százalék alá sikerült lenyomni a munkanélküliséget. Mintegy tizenhárom százalékkal nőtt a külföldi befektetések aránya. A legutóbbi, borzalmas erdőtüzekig szárnyalt az idegenforgalom, beleértve a jómódú külföldiek ingatlan vásárlásait is.

Manuel Caldeira Cabral, a szocialista kormány gazdasági minisztere így foglalta össze a „portugál modell” lényegét. „Európa a megszorítások politikáját választotta, és nálunk sokkal rosszabb eredményeket ért el vele. Mi azt mutatjuk meg, hogy ha visszaállítjuk az emberek jövedelmét egy józan határig, akkor a társadalomnak megnő a bizalma és visszatérnek a befektetések is.” Vagy, ahogy Owen Jones, a brit The Guardian elemzője írta, a portugálok egyszerűen rájöttek arra, hogy a gazdaságot nem a kereslet erőszakos csökkentésével, hanem éppen ellenkezőleg, annak növelésével lehet rendbe tenni. Ha a dolgozók többet keresnek, ha a munkanélküliek állást találnak, ha a szociális kiadások emelkednek, akkor nő a fogyasztás, élénkül a gazdaság és emelkedik az állam adóbevétele is. Jones szerint a portugál példa azt jelenti, hogy a „megszorításoknak nincs alternatívája” jellegű állítás egyszerűen hazugság. Talán éppen azért hallunk Magyarországon olyan keveset a portugál modell sikeréről, mert nálunk még az úgynevezett baloldalon is azok számítanak „szakértőnek”, akik minden bukás és kudarc után is csak a megszorítások verklijét tudják tekergetni.

A sikerben Antónia Costa elszántságának és a szélsőbal mérsékletének egyaránt része van. A szocialisták a jövedelmeket és a szociális juttatásokat egyelőre csak a megszorítások előtti szintre állították vissza, a további emelésekkel megvárják a gazdaság további élénkülését. A kommunisták pedig lemondtak arról a követelésükről, hogy az ország lépjen ki a NATO-ból. Ugyancsak visszaléptek a külföldi hitelek újra tárgyalásának erőltetésétől.

Ez a két lépés nyilván tovább növelte a befektetők bizalmát, bebizonyítván, hogy a balos kormány nem felforgatni, hanem a pusztító megszorítások után rendbe tenni akarja az országot.

Salvador Sobral, a 2017-es Euróvíziós Dalfesztivál győztese. Dagad a portugál nemzeti büszkeség
Fotó: Wouter van Vliet, EuroVisionary, CC

Az ibériai félsziget kisebb és szegényebb országaként a portugálok számára minden nemzetközi siker különösen fontos. Bár a kormánynak nem sok köze volt hozzá, az Eurovíziós Dalfesztivált idén portugál énekes, a fiatal Salvador Sobral nyerte meg. Ő az első portugál nyertese a fél évszázados versengésnek. A nemesi származású, pszichológus végzettségű énekes nem angolul és nem az angolszász stílust utánozva, hanem portugálul adta elő csendes, melankolikus dalát, elsöprő sikert aratva. A nemzeti büszkeséget tovább növelte, hogy az ENSZ főtitkárának egy portugál politikust, António Gutterest választották meg. Guterres sok éven át volt a Szocialista Párt vezetője, és hét esztendőn át Portugália miniszterelnöke. Megválasztása így közvetve a mai baloldali kormány sikere is. A letargia évtizede után az ilyen jó hírek alapvetően megváltoztatták a portugál közhangulatot. Míg két éve a lakosságnak csak az egyharmada volt elégedett a dolgok menetével, mostanra az elégedettségi index hatvan százalék fölé emelkedett. Az ország felett megjelenő szerencsés csillagállás természetesen nem köthető közvetlenül a szocialista kormányhoz. De a megszorítási politika vége a társadalomban olyan energiákat is felszabadíthat, amelyek nem kötődnek közvetlenül a politikához.

Országos után helyi sikerek

A 2017 szeptemberében megrendezett helyi (magyar kifejezéssel önkormányzati) választások eredményei tovább erősítették a szocialista kormány, és személy szerint António Costa pozícióit. A mintegy háromszáz körzetben és közel háromezer községben számos helyi pártkoalíció, független lista és jelölt indult, de országszerte három alapvető tendencia érvényesült. A Szocialista Párt átütő győzelmet aratott, országos összesítésben 32 százalékról 38 százalékra emelte szavazatai arányát. Kormánypárt időközi helyi választásokon emberemlékezet óta nem szerepelt ilyen jól Portugáliában. A 2015-ig kormányzó jobbközép PDS 16 százalékra zuhant vissza, és megalázó módon csak a harmadik helyet szerezte meg az ország két legnagyobb városában, Lisszabonban és Portóban. Pártelnökük, a megszorításokat a korábbi miniszterelnökként levezénylő Pedro Passos Coelho kénytelen volt meglebegtetni a lemondását. Visszaesett a kommunista−zöld pártszövetség is, amely hosszú idő óta a legrosszabb eredményt érte el. A Baloldali Blokk és a kisebb jobboldali, állatvédő, független kezdeményezések szerény szavazatnyereséget könyvelhettek el.

Összességében a választók megerősítették a szocialistákba vetett bizalmukat, és súlyosan megbüntették a 2015-ig kormányzó jobbközép pártot. 2015-ben nyilván még sokan elhitték, hogy a megszorításoknak nincs alternatívája, ezért jobb meggyőződés nélkül a PDS-re szavaztak. Az azóta eltelt két esztendő viszont bebizonyította, hogy a megszorítások nélkül sikeresebben lehet kormányozni az országot, s ezért visszamenőleg is a PDS-en álltak bosszút. A kommunista szavazók egy része pedig nyilván úgy látta, hogy a szocialisták a vártnál baloldalibb politikát folytatnak, s ezért méltóak az ő bizalmukra is. Az időközi közvélemény kutatásnak is beillő voksolás jó esélyt mutat arra, hogy a baloldali koalíció a 2019-ben esedékes parlamenti választásokat is megnyerje. Különösen, ha a legnagyobb ellenzéki párt összecsuklása miatt a jobboldali pártok elsősorban az egymás közti helyosztóra koncentrálnak.

António Costa, portugál miniszterelnök. Jól menedzselt siker
Fotó: Frank-Jurgen Richter, CC

Az önkormányzati választások után még a Financial Times is kénytelen volt elismerni, hogy a portugál szocialisták gazdaságpolitikája alapvetően sikeres. A cikk hűvös tárgyilagossággal megemlíti, hogy a Costa-kormány megalakulásakor egyesek kételkedtek a megszorító politikával való szakítás sikerében. Azt persze nem teszi hozzá, hogy ezek a „kételkedők” pontosan a Financial Times kínálta gazdasági recepteket elfogadó elemzők, politikusok és újságírók közül kerültek ki. A 2015. októberi parlamenti választásokat értékelve például a Nézőpont Intézet elemzése úgy látta, hogy Portugáliában „a technokrata-pragmatista nyugati jobboldali politika ugyan nem elégíti ki a választók igényeit, de valódi alternatíva híján egyelőre leginkább csak a kiüresedett baloldallal találja szemben magát”.

A portugál szocialistáknak pontosan a sokáig kiüresedő baloldalt sikerült új tartalommal megtölteniük. Ehhez a négyosztatú – szocialista, kommunista, újbalos, zöld–baloldal kellően széles és ugyanakkor rugalmas szövetséget biztosított.

Természetesen a legsikeresebb kormányzásnak is vannak árnyoldalai. A baloldali szövetségesek és a szakszervezetek úgy látják, hogy a gazdasági sikerből éppen azok nem profitálnak, akik a korábbi megszorítások elszenvedői voltak. Az új kormány első másfél évében alig voltak sztrájkok, de idén a közalkalmazottak már 24 órás munkabeszüntetést tartottak, és hasonlóra készülnek a tanárok is. Nyugat-Európában Görögország után Portugáliában a legalacsonyabbak a fizetések, a nettó átlagkereset 846 euró, durván 250 ezer forint. Vagyis messze elmarad a fejlett nyugati országok színvonalától. A Baloldali Blokk a bérharcban a szakszervezetek mellé állt, és támogatja az őszre tervezett sztrájkokat. Mivel nincsenek miniszterei a kormányban és csak kívülről támogatja a kabinetet, ezt könnyen meg is teheti.

Mindezzel együtt ma kétségkívül António Costa pártja vezeti Európa legsikeresebb baloldali kormányát. Kétévnyi kormányzás és az önkormányzati választások megnyerése után már ezt a nemzetközi pénzügyi és befektetői körök is elismerik. Ehhez képest szomorú visszaolvasni a hazai „balliberális” médiumoknak, megmondó embereknek azokat a cikkeit, amelyek 2015 őszén a portugál jobboldal győzelméért szorítottak, és pénzügyi katasztrófát jósoltak a baloldali koalíció esetére. Ha a magyar baloldal valaha győzni akar, akkor először is hinnie kell egy baloldali gazdaságpolitika lehetőségében és szükségességében, és örökre el kell felejtenie az efféle álszakértők tanácsait. A „portugál csodának” ez a titka.

Címfotó: pxhere.com, CC

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.