Az északi modellnél kulcskérdés, hogy a közpénzeket számon kérhető módon költsék el. De fordítva is igaz: a jóléti állam megléte nagyban segíti a korrupció leküzdését. Nem véletlen, hogy a skandinávok a legkevésbé korruptak. A 2007-ben létrehozott K-monitor korrupcióellenes civilszervezet az átláthatóságért dolgozik. Az Új Egyenlőség stúdiójában Léderer Sándorral, a szervezet alapítójával és ügyvezető igazgatójával beszélgetett Pogátsa Zoltán főszerkesztő.

  • A korrupciós listákon a skandináv országok, Hollandia, Kanada és Szingapúr vannak az élen, ezekben az országokban a legalacsonyabb a korrupció, a lista végén Szomália, Észak Korea, Afganisztán állnak. Magyarország a középmezőnyben van (50. helyen, ezzel három hellyel csúszott lejjebb az előző felméréshez képest, és a régióban már csak Romániát és Bulgáriát tudta megelőzni).
  • Noha korrupció mindig volt, amíg az előző rendszerben a termékek és szolgáltatások hiánya okozta a „kis korrupciót” (pl. orvosnál hálapénz), addig ma már a nagyvállalatok lobbizása a fő probléma. Nem biztos, hogy több a korrupció, de manapság sokkal több csatornán, sokkal több információt szerezhetünk a korrupciós ügyekről.
  • Ugyan van egy fajta tisztulás, főleg a kis korrupciós ügyekben vagy hétköznapi áfafizetéseknél (ezeken a területeken voltak eredményes intézkedései a kormánynak), azért még hosszú fejlődési út áll az ország előtt. Különösen igaz ez a nagy korrupciót, a politika finanszírozásához kapcsolódó korrupciós ügyeket tekintve. A probléma az, hogy teljesen átláthatatlan a rendszer: a pártok sokkal többet költenek, mint amennyit hivatalosan kapnak a költségvetésből, és nem lehet tudni, honnan származnak az ezeket a többletkiadásokat fedező pénzek.
  • Jelenleg nem átlátható, nem publikus adat, hogy ki mennyit adományoz a különböző pártoknak. Ez egyrészről érthető, hiszen az adományozóknak joguk van a személyes adataik védelméhez, másrészről viszont jelentős összegeknél már problémás, hiszen nem tisztességes előnyökhöz juthatnak a közbeszerzéseknél, a szabályozásban.
  • A vagyonos támogatók aztán visszakapnak az államtól, hiszen soha nem érdek nélkül adnak, és így haveri kapitalizmus születik, vagy egyenesen foglyul ejtett állam.
  • Magyarországon fájdalmasan szembetűnő probléma, hogy itt nincsenek következményei a korrupciónak. A kelet-európai régióban minden országban legalább egy miniszterszintű köztisztviselőt börtönbüntetésre ítéltek már korrupciós ügy miatt. Kivéve Magyarországon! Nem valószínű, hogy amiatt, hogy itt ne lett volna ilyen szintű korrupciós ügy, hanem inkább azért, mert itthon ezeket „meg lehet úszni”. Az egyes politikai oldalak bevédik a saját oldali korrupt politikusokat, sőt ez sokszor oldalak között is megy hallgatólagosan. Ennek nagyon negatív következményei vannak az állampolgárok moráljára, a közhangulatra és arra, hogy mennyire bíznak meg az emberek az intézményekben.
  • Ugyanakkor meg kell találni az egészséges egyensúlyt, ártalmas túlkapások a korrupció elleni fellépésekben is lehetnek. Jó példa erre a romániai DNA (Román Korrupcióellenes Ügyészség), amely bár vitathatatlanul látványos eredményeket ért el a korrupcióellenes harcban, kontroll nélküli politikai indíttatású túlkapásait sokan bírálják, mert azok adott esetben alaptalanul hitelteleníthetnek el embereket, rontják a bizalmat, és gátolják a döntéshozási folyamatokat.
  • A megoldás a korrupcióra elsősorban az egyenlően jó minőségű közszolgáltatásokban és az erős középosztályban rejlik. A jóléti államokban megengedhetik maguknak az emberek, hogy aktivizmussal foglalkozzanak, a közügyekre odafigyeljenek, ehhez azonban erős, biztos egzisztenciával rendelkező középosztály kell, amelynek van ideje és energiája a közügyekre. Emellett elengedhetetlen a területileg egyenlő minőségű közszolgáltatások biztosítása is, hiszen akkor az emberek a hétköznapokban nem kényszerülnek kis korrupcióra (ha mindenhol egyforma színvonalú az egészségügyi ellátás, akkor nem szükséges lefizetni a szomszéd városban lévő orvost), így viszont sokkal kevésbé lesz általános elfogadott a nagy korrupció jelensége is.
  • E két társadalmi paraméter mellett a hathatós korrupcióellenes programhoz szükséges egy jól felépített intézményrendszer is: a legfőbb ügyésztől nem közvetlenül függő ügyészségi szintek; vagyonosodást vizsgáló hatóságok; transzparens és elektronikusan kutatható közbeszerzési adatbázis; és jól megfinanszírozott, egészséges, plurális média, amely mindig kritikus az éppen hatalmon levőkkel szemben. Az oknyomozó újságírás lételeme a társadalomnak, hiszen az látszik, hogy a kirobbanó nagy korrupciós ügyek felderítésének a túlnyomó részét, ha nem is az összeset, újságírók kezdeményezték és nem az ellenőrző szervek. Ezért hihetetlenül fontos, hogy legyen független (függetlenül finanszírozott) sajtója az országnak.
  • Továbbá fontos lenne, hogy olyan törvény szülessen, amely támogatja, védi és kompenzálja a korrupciós ügyek feltáróit – jelenleg Magyarországon nagyon alacsony a bejelentési hajlandóság, mert az emberek vagy azt látják, hogy úgysem lesz következménye a figyelemfelhívásnak, vagy félnek a személyes retorziótól.
  • Mindenkinek helyben, a saját környezetében kellene utánanéznie, szóvá tennie, ha korrupciót tapasztal. Mindenki a saját életében legyen egy kicsit korrupcióellenes aktivista is, és tegyen egy átláthatóbb társadalomért!

(Az összefoglalót készítette: Benczi Melinda)


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.