Antal Attila legújabb könyvében azt a kérdést veti fel, hogy „van-e hová visszatérnünk a kivételes állapotból?”. A végül tagadólag megválaszolt teoretikus kérdéshez a szerző a biopolitika és a kivételes állapot kapcsolatán keresztül közelít, de elsősorban napjaink és a jövő számára fontos, konkrét politikai kérdéseket tesz fel.
Mi a neoliberális gazdaságpolitika? Milyen okok miatt uralkodott és uralkodik Magyarországon és a világban? Hogyan lehet meghaladni? Hogyan lehet a gazdaságot demokratizálni? E kérdések körül forgott októberi közbeszélgetésünk Róna Péter és Scheiring Gábor részvételével.
A piaci fundamentalisták pontosan tudják, hogy olyan kapitalizmust mentegetnek, melyben saját elveikkel szemben már alig van verseny. A létező kapitalizmust monopóliumok és oligopóliumok által megvásárolt állam jellemzi. A piaci fundamentalisták ezért nem őszinték, és valójában osztályprivilégiumaikat védelmezik.
Mi okozza a populisták előretörését? Valóban a neoliberális korszakra adott válasszal, ellenhatással van dolgunk? Ha igen, valóban a technokrata elitek uralma és a neoliberális hegemónia vívta ki a nép nevében hatalmat követelők felemelkedését? Szerkesztőnk írásának második fele.
Tényleg egy új, populista korszakba léptünk? Ha igen, mi magyarázza a populista pártok és politikusok újabb hullámának megjelenését? Talán a neoliberális korszakra adott válasszal, ellenhatással van dolgunk? A populizmus a probléma, vagy tekintsük inkább csak tünetnek? Szerkesztőnk írásának első fele.
A Klubrádió Reggeli személy című műsorában Rózsa Péter egy könyvajánló apropóján Pogátsa Zoltánt kérdezte az Orbán-rezsimről, annak gazdaság- és társadalomfilozófiai jellegéről.
A magyar közönség előtt egyelőre kevéssé ismert Fábry Ádám, aki az argentínai Cordobai Egyetemen tanít. Nemrégiben azonban friss könyvel állt elő, amely újszerű értelmezést ad a magyar rendszerváltásról.
A női hajléktalanság egyszerre mutatja meg a magyar állami újraelosztási politika négy dimenzióját és azok működésképtelenségét: a familializmuson és privatizáción alapuló lakáspolitikáét, a jóléti paternalizmuson alapuló újraelosztási rendszerét és a prekariátuson alapuló gazdasági/jóléti politikáét.
„Ami igazán nehéz, az nem az új elképzelések befogadása, hanem a régiektől való megszabadulás.” − mondja Bregman. Könyve népszerűségében nem csak a tömegek fokozódó elégedetlenségét és kritikára való nyitását láthatjuk, hanem annak a jelentőségét is, ahogyan megtalál egy szemléletformáló hangvételt.
Hogyan lehet a NER-ről beszélni úgy, hogy túllépjünk a Magyar Narancs-glosszák és a Fiala János-sziporkák színvonalán? Ha elvetjük, hogy minden, amit ismerünk, csakis emberi gonoszság és irigység eredménye, messzebbre juthatunk.