Mark Fisher személyes hangvételű írása egyszerre áll ki az osztályalapú társadalomelemzés és politizálás mellett, és bírálja az identitáspolitika angolszász egyetemi világban megjelent, torz formáit. Ez utóbbit nevezi „vámpírkastélynak”. Két részben közölt írásában e vámpírkastélyból kereste a kiutat.
Mark Fisher személyes hangvételű írása egyszerre áll ki az osztályalapú társadalomelemzés és politizálás mellett, és bírálja az identitáspolitika angolszász egyetemi világban megjelent, torz formáit. Ez utóbbit „vámpírkastélynak” nevezi. Két részben közölt írásában e vámpírkastélyból kereste a kiutat.
Pierre Bourdieu a 20. század utolsó harmadának legnagyobb hatású szociológusa volt. Fáber Ágoston róla szóló könyve melegen ajánlott minden szociológusnak, önmaga beágyazottságára reflektálni kívánó társadalomtudósnak és társadalmi felelősségérzettől áthatott értelmiséginek.
„[A]z »emberi lét« alapvető mozzanata a térbeliség dimenziója” – írja Berger Viktor könyvének bevezetőjében, amely a szociológia elméleteiben nyomozza a tér mint a társadalmi folyamatok értelmezésére használható fogalom alakváltozásait.
Hiába gyógyít meg valakit a pszichológia, ha az őt körülvevő társadalom miatt ismét lelkibeteg lesz, megint szenvedni fog. A társadalmi környezet, a struktúrák megváltoztatása nélkül nem tudjuk csökkenteni az emberi szenvedést. Sik Domonkos szociológus volt stúdiónk vendége, aki két könyvet is írt erről.
A magyarok nagy részének jelenlegi manipulálhatósága annak a korábbi harminc évnek a következménye, amikor a felső középosztály hagyta őket végletesen leszakadni! Dr. Gilly Gyula közgazdásszal idén megjelent könyvének apropóján Pogátsa Zoltán főszerkesztő beszélgetett.
A baloldali értékek mentén létrejövő elméletek és közpolitikák szempontjából mindig is fontos kérdés volt, hogy hogyan előzhető és szüntethető meg az emberi szenvedés mind egyéni, mind társadalmi szinten. Sik Domokos két könyve együtt alkot egy egészet, s kínál e kérdésekre válaszokat.
Nozick szerint az adottságaink mi magunk vagyunk, azok pontosan a lényegünket adják. El kell fogadjuk, hogy az élet igazságtalan, és aki kedvezőbb adottságokat örököl, az megérdemli a magasabb életszínvonalat…Ezen a ponton mindenki döntse tehát el: érez-e empátiát azok iránt, akik szerencsétlen sorsba születtek?