Berger Viktor (2018): Térré szőtt társadalmiság: A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. Budapest: L’Harmattan – Könyvpont.

„[A]z »emberi lét« alapvető mozzanata a térbeliség dimenziója” – írja Berger Viktor, a Pécsi Tudományegyetem Szociológia Tanszékének oktatója, a Replika folyóirat szerkesztője könyvének bevezetőjében, amely a szociológia elméleteiben nyomozza a tér mint a társadalmi folyamatok értelmezésére használható fogalom alakváltozásait.

Czirfusz Márton

A térbeliség korábban a matematika, a fizika és a filozófia bizonyos ágaiban volt kiemelt elemzési szempont, a térbeliség vizsgálatának elsődleges letéteményeseként pedig a földrajz és a 20. század második felében a térrel foglalkozó társadalomtudományokat integrálni szándékozó regionális tudomány lépett fel. A nyugati társadalom- és bölcsészettudományokban az elmúlt évtizedekben úgynevezett térbeli vagy téri fordulat zajlott le:

a különböző tudományterületek „hagyományos” kérdésfeltevéseiben előtérbe került a térrel való foglalatosság.

A „térbeliség” és a „társadalmiság” viszonyát a társadalom- és térelméletek az egyes tudományokban folyamatosan újraértelmezték. A földrajztudományban például a 19. század második felében virágzó földrajzi determinista szemlélet a természeti viszonyok (a domborzat, a klíma stb.) társadalmi jelenségeket és társadalmi csoportok jellegzetességeit egyértelműen meghatározó mivoltát hangsúlyozta. Később, a 20. század második felében az euklideszi koordinátarendszerben mérhető földrajzi távolságok hatását próbálták meg társadalmi jelenségekre kimutatni (pl. miként változik a városi szegénység a városközponttól kifelé haladva), illetve megjelent az az érvelés is, miszerint az infokommunikációs forradalom miatt a földrajzi térben mért távolságnak semmilyen jelentősége sincs a társadalmi jelenségek magyarázatában. Mindeközben a szociológiában változó hangsúlyokkal jelentek meg a társadalom cselekvésének térbeli „leképeződését” elemző kutatások, amelyek általánosságban is igyekeztek megfogalmazni, hogy a tér hogyan hat a társadalmi folyamatokra.

Berger Viktorral egyetértek abban, hogy a leegyszerűsítő, egyirányú okságokat feltételező álláspontok helyett azok a megközelítések a célravezetők, amelyek a térbeliség és a társadalmiság kölcsönkapcsolatait hangsúlyozzák.

A kötet a szociológiai térelméletek értelmező bemutatása, szociológusok és „szociológiai szellemiségű” tudósok térfogalmait és térkoncepcióit rekonstruálja. A 19-20. század fordulóján kezdi a szociológiai térelméletek időrendi bemutatását, egy-egy fejezetben általában egy-egy személlyel foglalkozik. Elsődleges forrásokat elemezve és újraértelmezve foglalja össze a szerzők térfelfogását, azok esetleges időbeli változását, belső ellentmondásait, a térszemléletükkel kapcsolatos kritikákat, de a kritikák kritikáit is.

Az egyes szerzők munkásságában fontos fogalmak és a tér kapcsolatára szintén kitüntetett figyelmet fordít (pl. Émile Durkheimnél a társadalmi morfológia és a tér, Michel Foucault-nál a hatalom és a tér fogalmi viszonyára). A kötet alapvetően elméleti munka, rendkívül világos és didaktikus (a szó legpozitívabb értelmében véve „tankönyvszerű”) összefoglalásokat ad, amelyeket példákkal tesz szemléletessé. A kötet erénye, hogy a szociológia klasszikusai (pl. Georg Simmel, Émile Durkheim, Pierre Bourdieu, Michel Foucault) mellett a hazai társadalomtudományokban nem vagy kevéssé ismert szerzők térfelfogásait (pl. Rob Shields, Martina Löw) is részletesen ismerteti.

Abszolutista és relacionális térszemléletek

Berger Viktor a szociológiai térelméletek feldolgozásakor az abszolutista–relacionális térszemlélet kettősségét használja alapvető rendező elvként, amelynek segítségével a fizika, a filozófia vagy a regionális tudomány is elkülöníti az alapvető térszemléleteket.

Az abszolutista térfelfogás a térre mint „tartályra” tekint, amelyben a dolgok léteznek és a társadalmi folyamatok zajlanak. Ez a térfelfogás a hétköznapokban fontos rendező elv: például egy állam törvényei a határai által meghatározott térre mint tartályra vonatkoznak, ez a megközelítés a társadalmi cselekvések vagy jelenségek térbeli eloszlásának, térbeli mintázatainak azonosításakor is hasznos lehet. A relacionális térszemlélet a teret mint viszonyokat fogja fel: a tér létező dolgok vagy társadalmak és tagjaik közötti viszonyban jön létre és termelődik újra. A kötet szerzője – ezzel a megközelítéssel magam is egyetértek – a relacionális térszemlélet használata mellett érvel.

A relacionális térfelfogásokon belül a szociológiában megkülönböztethetünk cselekvéselméleti és strukturális térkoncepciókat. Előbbiek szerint a terek társadalmi termékek, amelyeket a cselekvők hoznak létre tevékenységeikkel, e terek egyúttal befolyásolják is a társadalmi cselekvéseket, visszahatnak azokra. A strukturális relacionális térfelfogás számára a (térbeli) struktúra mint viszonyokból álló rendszer az elsődleges, amelynek következményei a megfigyelhető társadalmi jelenségek és cselekvések. Berger Viktor a kötet összefoglalásában példákat is hoz arra, hogy melyik megközelítés milyen kérdésfeltevés esetén használható:

„A struktúraelméleti akkor, ha elsősorban a javak, emberek, élőlények elrendeződései érdekesek: egymáshoz viszonyított pozíciójuk, áramlásuk és mozgásuk […] Kik milyen típusú emberek közelében szoktak élni? Milyen eloszlási minták rajzolhatók így fel? […] Ha a terek létrehozására, használatára, átfunkcionalizálására, a szubjektív értelemadási folyamatokra fókuszál a vizsgálódás, akkor kézenfekvő a cselekvéselméleti nézőpont. Tipikus kérdések: Milyen teret alkot önmaga számára valamely társadalmi csoport? […] Hogyan sajátítják el a nagyvárosi tereket a lakosok, a felhasználók?”

A könyv az általa feldolgozott szociológusok térfelfogásait elhelyezi az abszolutista–relacionális (utóbbin belül pedig a cselekvéselméleti és strukturális) szempont mentén, hangsúlyozva, hogy természetesen „vegytisztán” egyik vagy másik típusú térelméletek nem léteznek. Külön foglalkozik azzal, hogy térelméletek mennyire szisztematikusak: a legtöbb szerző térelméletét Berger Viktor kidolgozatlannak ítéli meg a saját maga által felállított magas mérce szerint. Hozzá legközelebb Martina Löw térszociológiai felfogása áll, mert

„rendszerezett formában jelenik meg nála az a gondolat, miszerint a tereket szervező cselekvések térbeli struktúrákat alkotnak, s ezek visszahatnak a cselekvőkre. Térbeli struktúrák és cselekvések kölcsönösen építik fel egymást. Ezzel a szemlélettel az egyes egyének és a csoportok térkonstitúcióit is lehet vizsgálni.”

A kötet összességében nagyon alapos áttekintését adja a szociológiai térelméleteknek a 19. század végétől a 21. század elejéig. Számomra a feldolgozásból ugyanakkor hiányzott a társadalmi kontextus részletesebb bemutatása: azaz, hogy az egyes szerzők adott helyeken dolgozva és adott korszak társadalmában élve miért azt a térszemléletet vallották, amelyet a könyvben olvashatunk.

Bár a szerző – az előszó alapján – tudatosan írt keveset a társadalmi közegről, a bemutatott térelméletek emiatt „általános érvényűbbnek” látszanak, mint amilyenek valójában. Igaz az is, hogy ha a kötetre tankönyvként tekintünk, akkor azt, hogy híres szociológusok milyen társadalmi közegben munkálkodtak, más munkákból feltehetően már ismerik az olvasók. Emellett – közös szerzői érintettségünket nem eltitkolva – a térelméletek társadalmi kontextusáról egy szintén 2018 végén megjelent, a Faragó László szerkesztette Kortárs térelméletek kelet-közép-európai kontextusban című kötetből is lehet tájékozódni.

Így például lehetett volna arról írni, hogy Henri Lefebvre térszemlélete hogyan vezethető le a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének párizsi közegéből, Anthony Giddens térszemlélete miként kapcsolódott a hetvenes évek brit válságához, ennek marxista földrajzi elemzéseihez és a területi egyenlőtlenségek növekedésére adott fejlesztéspolitikai válaszreakciókhoz. E hiányosságok ugyanakkor részben abból adódnak, hogy a magyar társadalomföldrajz mindmáig adós a földrajztudomány térszemléletének e könyvhöz hasonló, a kortárs irányzatokat és társadalmi közegüket bemutató elméleti összefoglalásával.

Egy elméleti kötet gyakorlati haszna

Felmerül a kérdés, hogy a baloldali társadalomelméletek és politikák számára mi lehet Berger Viktor elméleti kötetének a haszna. A szerző szerint a fogalom- és elmélettörténeti vizsgálat „elősegítheti a szociológia kordiagnosztikus potenciáljának kibontását” – ez a megállapítás fontos, természetesen más társadalomtudományokra is kiterjeszthető és nem korlátozódik a térfogalom pontos használatára.

A társadalmi egyenlőtlenségekre érzékeny szociológiai vizsgálatok egyszerűen nem kerülhetik meg azt a kérdést, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek térbeli egyenlőtlenségeket (egészen pontosan egymást kölcsönösen termelő és folyamatosan újratermelő társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket) is jelentenek.

Vagyis a társadalmi egyenlőtlenségeknek nem pusztán „térbeli kivetülései” vannak, hanem az a tény, hogy cselekvéseink a társadalmi tér mellett a fizikai térben is rögzített viszonyrendszerben történnek, alapvetően meghatározza azt, hogy milyen egyenlőtlenségrendszerek léteznek.

A térelméletek progresszív módon való felhasználása többé-kevésbé valamennyi fejezetet továbbgondolva elképzelhető; ehelyütt a Martina Löw térelméleténél említett példából általánosítok. A terek, térbeli struktúrák ismerete a löwi térelmélet alapján lehetőséget nyújthat számunkra ellenterek megkonstruálására vagy ennek elősegítésére:

ha tudjuk, hogy egy térbeli struktúra, az azok által lehetővé tett viselkedésmódok hogyan jönnek létre, akkor elgondolhatunk és létrehozhatunk olyan társadalmi-térbeli viszonyokat, amelyek egy számunkra elfogadhatóbb, igazságosabb rendszert jelenítenek meg.

Bár Löw nyomán Berger Viktor is hangsúlyozza, hogy sokkal több példát találunk arra, amikor a társadalmi-térbeli viszonyok újratermelődnek, de elképzelhető lehet a társadalmi erőforrások olyan társadalmi-térbeli elosztása is, amelynél a cselekvések nem termelik újra az egyenlőtlen struktúrákat. Az ilyen kérdésekről való gondolkodáshoz hasznos elméleti kiindulópontot kínál a Térré szőtt társadalmiság című kötet.

Címfotó: Max Flinterman, CC

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.