A közmunkarendszer és a fiatalkori munkanélküliség forró probléma manapság. Szerencsére vannak figyelemre méltó megoldások is, amelyek közül egyet az alábbiakban mutatunk be. E modellnek – amely kiutat kínál a fiatalok számára egy zsákutcás élethelyzetből – meghökkentő az egyszerűsége, mégis csak néhány ilyen van az országban. Vajon miért?
„Közmunkarendszer: így nem mehet tovább” címmel írt cikket Kiss Ambrus, amelyben kifejti, hogy a közmunkaprogramból fakadó egyenlőtlenségek felszámolásához elkerülhetetlen a közfoglalkoztatottak bérének emelése. Az Új Egyenlőség szerkesztője most élőszóban foglalja össze a közmunkaprogram legfontosabb jellemzőit és problémáit.
A közmunkáról mindenkinek van véleménye, de még a pártok sem mernek határozott alternatívát mondani helyette. Az olyan politikai mondások, hogy „a nem értékteremtő közmunka helyett majd a szociális szövetkezetek fogják megsegíteni”, nem túl erősek és hihetőek. De miért ilyen a rendszer, és mi mást kellene tenni ezzel szemben?
Pásztóy András írását, amely nemrégiben jelent meg az Új Egyenlőségben, örömmel és ürömmel olvastam. Az örömöt könnyebb megmagyarázni: végre valaki érdemben és felkészülten foglalkozik a magyar szakszervezetek egészének helyzetével. A csalódottságot már nehezebb érzékeltetni, mert ha mindenben igaza is van a szerzőnek, ami kikeveredik az írásából, mégsem a teljes igazság.