Az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung Budapest az őszi szezonban közbeszélgetés-sorozatot indított a magyarországi egyenlőtlenségekről: azok osztály-, nemi, etnikai, földrajzi, digitális vonatkozásairól. Az első rendezvény szeptember 22-én az osztályegyenlőtlenségekkel foglalkozott.
Hogyan képzeljük el a magyar társadalom osztályszerkezetét? Terhes babapiskótaként? Piramisként vagy körteként? Az összetett és elvont jelenségek megértését megkönnyíti, ha már ismert dolgokhoz hasonlítjuk. A metaforák egy határig mozgósítják a képzelőerőt.
A magyar társadalom a XXI. század első évtizedében zártabb volt, mint az Európai Unió többi tagállamának társadalma. Mit jelent ez az egyén szempontjából? Milyen tényezők határozzák meg azt, hogy könnyű-e egy társadalomban felemelkedni vagy lecsúszni? Erről szól az Új Egyenlőség podcast adása.
Nyugat-Európában elterjedt a kritikai társadalomelméleti vitákban az „osztály” fogalma. Magyarországon a szovjet rendszer örökségeképpen sokáig ezt a kifejezést kínosnak találtuk, csak az utóbbi években döbbentünk rá, hogy szükség van rá.
A Rajk László szakkollégium és a 24.hu vitaestjén az egyenlőtlenség és annak lehetséges orvoslásáról két közgazdász-szociológus szakértő, Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője és Tóth István György a Tárki vezérigazgatója fejtette ki nézeteit.
Milyen esélyei vannak ma Magyarországon egy szegény családba születő gyermeknek arra, hogy a társadalmi ranglétrán felkapaszkodjon? A rendszerváltás óta eltelt több mint huszonöt évben vajon romlottak vagy javultak az esélyei? Mit tudhatunk meg e kérdésekről a magyarországi mobilitáskutatások alapján?