Az amerikai válság a „fertőző hatás” miatt Európára is továbbterjedt. Szintén kipukkantak az ingatlanár buborékok Írországtól Spanyolországon át Görögországig, amelyeket a rosszul megalkotott eurózóna okozta. Az eurozóna nem optimális valutaövezet, azaz igazából nem is szabadott volna ebben a formában létrehozni.
Alig tíz éve bontakozott ki a gazdaságtörténet egyik legnagyobb összeomlása. A közgazdászok a 2008-ban kezdődő globális pénzügyi és gazdasági válságot − a tudományos publikációkban már meghonosodó elnevezéssel − Nagy Recessziónak hívják.
Ha a marxiánusoknak igazuk van, akkor a kapitalizmus nem egyszerűen csak válságról válságra bukdácsol, hanem önmaga felszámolása felé tart. A profitabilitás ugyanis eltűnőben van. Profit nélkül pedig nincs vállalkozó, nincsenek beruházások.
A 2007 utáni válságot a magánadósság okozta. Hyman Minsky válságelmélete a bankrendszer és a magánadósság szerepét hangsúlyozza a válságok kialakulásában. Szerinte egy olyan modellt kell alkotni, amelyben a válság a rendszernek egy lehetséges belső állapota, azaz magának a rendszernek a működéséből következik.
A keynesiánusok szerint a neoliberalizmus évtizedeiben koncentrálódott vagyonok és jövedelmek újraelosztása, és ezen keresztül esélyteremtő állami újraelosztás szükségeltetik ahhoz, hogy a válságon tényleg túl legyünk, és a kapitalizmus fenntartható legyen.
Sorozatunk második részében a piacpárti közgazdasági válságmagyarázatokat foglaljuk össze, azaz mit mondanak a neoklasszikus, az osztrák iskolából származó, a keynesiánus, a marxiánus, stb. válságelméletek? Mit tudunk a 2008 utáni válságok (USA, Eurozóna) természetéről? Honnan jöhet a következő válság?
Cikksorozatban tekintjük át a válságok történetét, a különböző közgazdasági iskolák (neoklasszikus, osztrák, keynesiánus, marxiánus stb.) válságelméleteit, a 2008 utáni válságok (USA, eurózóna) természetét. Arra is választ keresünk, hogy honnan jöhet a következő válság?