„Civilizált Nyugat” – „Barbár Kelet”. Ez az ellentétpár mindannyiunknak ismerősen csenghet, hiszen a „kelet–nyugat” beszédmód áthatja a hazai és a nemzetközi politikai gondolkodást. Melegh Attila viszont kritika alá veszi ezt az diskurzust, és könyve igen megfontolandó tanulságokkal szolgál számunkra.
Vajon minden ország maga tehet saját gazdasági fejlettségéről, függetlenül a világgazdasággal való kapcsolatától? A Helyzet Műhely ezt a felfogást kérdőjelezte meg, és keresi a válaszokat például arra is, hogy miért lett kudarc a rendszerváltás. Gerőcs Tamás és Pogátsa Zoltán beszélgetése.
Gál Zoltán, az MTA pécsi Közgazdasági és Regionális Kutatások Központjának főmunkatársa, a Kaposvári Egyetem tanszékvezető tanára volt stúdiónk vendége. A külföldi működő tőkére alapuló gazdasági modell sikertelenségének történelmi és gazdasági okairól, következményeiről és esetleges alternatíváiról kérdezte Pogátsa Zoltán.
Kelet vagy Nyugat? – szól a politikai kommunikáció leegyszerűsítő kérdése. Ezen az úton – például az alacsony bérek miatti bűnbakkereséssel manipulált választók zúgolódását kihasználva – akár el is juthatunk eddig a választásig, noha most egyetlen párt sem gondolkodik az EU-ból való kilépésen. Szerkesztőnk gondolatkísérlete a Huxitról.
A romák felemelkedéséhez a jóléti államnak éppen azok újraelosztási mechanizmusai (a megfelelő oktatás és szociálpolitikai szolgáltatások, a közösségi közlekedés lehetőségei, a lakástámogatás) hiányoznak a mai napig, amelyeket a rendszerváltás utáni társadalompolitikai átalakítás megszüntetett, privatizált és igazságtalanul átrendezett.
Giovanni Arrighi (A fejlődés illúziója) szerint ha hosszabb, négy-öt évtizedes időszakokat vizsgálunk, a tartós felemelkedés és a tartós lecsúszás egyaránt meglehetősen ritkának bizonyul a világgazdaság egészét tekintve. Minden, amit tehetünk, hogy reálisan felmérjük helyzetünk, és keressük egy igazságosabb és egyenlőbb társadalom kialakulásának esélyeit.
1989 nyugatos elitjei és értelmiségi főszereplői minden korábbinál lelkesebben táplálták a hitet, hogy a magyarság történelmi fordulóponthoz érkezett: itt az alkalom, hogy „visszatérjünk Európába”, „felemelkedjünk a Nyugathoz”, felzárkózzunk a világ fejlettebb térségeihez. Ha „túlszárnyalni” azért nem is fogjuk, miként azt Hruscsov ígérte, de most legalább „utolérhetjük” a gazdag országokat.