Noha az élethosszig tartó és az életet átfogó tanulás korszakát éljük, de a munkavállalásban még mindig a legfontosabbnak tűnik a végzettség. Érdemes az iskolázottság adatait a munkaerő-piaci mutatókkal összevetni. Egyértelműnek tűnik, hogy a magyar oktatás szputnyiksokkja, a 2016-os PISA felmérések után komolyabb beavatkozások és reformok szükségesek.
Nincs társadalmi egyenlőség, ha a mobilitás (nem csak társadalmi értelemben) privilégiumokhoz kötött. Például, ha nincsen jól működő közösségi közlekedés, akkor csak az autótulajdonosok tudnak könnyebben munkába járni. Vajon a munkavállalók szempontból mennyit számít a közösségi közlekedés helyzete? A BKV példája megmutatja.
Szeretnél képben lenni? Ehhez jól meg kell válogatnod, honnan szerzed be híreidet, messziről ki kell szagolnod a kormánypropagandát, a stratégiai célból terjesztett álhíreket. A legelismertebb hírforrásokra támaszkodva kivonhatod magad a manipuláció befolyása alól, igaz? Nos, van egy rossz hírem.
A jelenleg a Cambridge-i Egyetemen kutató volt LMP-s képviselő, Scheiring Gábor előadást tartott a Közgáz Társadalomelméleti Kollégiumában. Ebben arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan jöhetett létre az illiberális magyar állam? Scheiring szerint az illiberalizmus kialakulásában az osztályszerkezetnek van meghatározó szerepe.
Oszkó Péter, Veres Máté, Miklós Zsófia és Pogátsa Zoltán fejtették ki az Új Egyenlőség közbeszélgetésén, hogy szerintük “miért nem adóznak a multik”. A teljes videó az Új Egyenlőség weboldalán vagy YouTube csatornáján tekinthető meg. Az alábbi rövid részletből azonban választ kapunk egy fontos kérdésre: miért nem lett sikeres a magyar gazdaságfejlesztési modell.
Szakszervezeti tisztségviselőnek, mások érdekeit védőnek lenni szakma. Gyakran találkozni olyanokkal, akik elfeledkeznek erről, és ösztönből dolgoznak. Nyugat-Európában, vagy az USA-ban már tudják, hogy szakszervezetissé képeznie kell magát az embernek. Bill Barry: Megválasztottak – Mi lesz most? című nemrégiben megjelent könyve ebbe a világba ad bepillantást.
A multikról volt szó közbeszélgetésünkön. Miklós Zsófia a DemNet kutatását mutatta be a multik és a kelet-európai államok üzleti viszonyáról, Veres Máté, a GKI munkatársa a nyugati és a magyar adószerkezetet hasonlította össze, és a beszélgetésbe bekapcsolódott Oszkó Péter volt pénzügyminiszer és Pogátsa Zoltán főszerkesztő is.
Hogyan formálja a lelkeket a hatalom? Mivé kíván nevelni bennünket az a társas-társadalmi világ, amelyben megszületünk és felnövekszünk? A dél-koreai származású német filozófus, Byung-Chul Han, remek könyvében e kérdésekre kínál válaszokat. Munkájának műfaja az esszé, kötete is esszék füzére, gondolatai mégis koherens egésszé kapcsolódnak össze.
Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője és Tóth István György a Tárki vezérigazgatója vitatkoztak a Rajk László szakkollégiumban a Botka László által meghirdetett „Fizessenek a gazdagok!” politikai szlogenről. A teljes politikai térben hová helyezhető ez el, mi ennek a jelentősége?
A létminimum alatt élők helyzetét 1990 óta vizsgálják, de az állam két éve beszüntette e kutatást. A Policy Agenda ezért 2016 óta „átvette a stafétabotot”, és immár második éve publikálja a társadalom állapotáról szóló adatokat. Ez az írás nem csak a számokról, hanem a kérdéskör értelméről és az adatok mögötti folyamatokról is szól.