Az Orbán-féle illiberális demokrácia létrejöttének megértéséhez elégtelen Orbán és a politikusi réteg viselkedésének elemzése, ahhoz nélkülözhetetlen a rendszerváltás utáni politikai gazdaságtani és osztályfolyamatok megértése is.

A jelenleg a Cambridge-i Egyetemen kutató volt LMP-s képviselő, Scheiring Gábor előadást tartott a Közgáz Társadalomelméleti Kollégiumában. A Párbeszéd képviselője ebben arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként jöhetett létre az illiberális magyar állam?

Először is cáfolta a közbeszédben elterjedt elképzeléseket:

  • A neoklasszikus közgazdaságtanra épülő liberális magyarázatok szerint a „piacgazdaság” bevezetésével semmi probléma nem volt, gazdasági-társadalmi előfeltételekre a demokrácia sikeres fennmaradásához nem volt szükség. A politikai elit teljesítményében kell keresnünk az okokat („korrupció”, „fiskális alkoholizmus”, stb.). Ilyen például Magyar Bálint „maffiaállam tézise”, mely szerint Orbán Viktor és köre szabályszerű maffiát működtet, amely rátelepszik a magyar állam forrásaira. Scheiring szerint ez a magyarázat nem kielégítő. Nem magyarázza meg egyrészt, hogy miért nyeri meg Orbán Viktor egyik választást a másik után, miért rá és nem kritikusaira szavaznak tömegesen a magyar választók. És nem magyarázza meg azt sem, hogy miért működik együtt vele az oligarchák és tőkések hosszú sora, akár az egykori SZDSZ-es pártelnök Koka Jánosig bezárólag, aki ráadásul Magyar pártfogoltja volt.
  • A kultúralista magyarázat szerint a magyarok értékrendszerükben „ilyenek”, ezt érdemlik. („Európai értékek”, „paternalizmus”, stb.) Ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy korábban miért nem volt 2/3-a Orbán Viktornak, miért dominálta hosszú időn keresztül a liberális-baloldali koalíció? Szintén nem ad ez magyarázatot arra, hogy választhattak az amerikaiak meg egy Trumpot?
  • Az intézményi magyarázat szerint kulcsfontosságú szerepe van a demokrácia intézményeinek (alkotmányosság, EU integráció, stb.). Magyarország azonban a liberális demokrácia szempontjából az irodalomban kifejezetten a jól intézményesült országokhoz tartozott.

Schering ezzel szemben a „relácionista politikai gazdaságtani” magyarázatot javasolja. William Dunhoff hatalmi szerkezet elemzésére támaszkodik.

  • Ez a megközelítés szemben a klasszikus marxizmussal, a világrendszer elmélettel, nem tartja a globális szerkezetét teljesen determináltnak. Például az ázsiai Kis Tigrisek példája mutatja be, hogy ha nehéz is, de lehetséges a sikeres felzárkózás.

Scheiring szerint az illiberalizmus kialakulásában az osztályszerkezetnek van meghatározó szerepe. A gazdasági rendszerváltásnak a mérések szerint a magyar társadalomban volt a legtöbb vesztese, itt ábrándultak ki a legtöbben a „piacgazdaságból”, vagy legalább is annak abból a vadkeleti változatából, amely Kelet-Európában létrejött.

2006-ban a Fidesz kikapott, 2014-ben pedig úgy kapott 2/3-ot, hogy 2006-ban több szavazatot kapott, mint 2014-ben! Az illiberalizmus létrejöttének megfejtése tehát nem a jobboldalon, hanem a baloldalon kell keresni. A magyar baloldal ugyanis nem viselkedett baloldaliként, hanem teljesen neoliberális politikát vitt. Ennek eredményeképpen a választók fokozatosan elpártoltak tőle. Scheiring saját kutatásai, adatbázisa alapján míg a magyar jobboldal gazdaságpolitikai irányítását főként egyetemi emberek vitték (Cséfalvay, Chikán, stb.), addig a magyar „baloldal” gazdaságpolitikát megdöbbentően nagy arányban a bankszektorból és multinacionális cégek vezetéséből jött emberek vitték (Bokros, Medgyessy, stb.).

A nemzetközi összehasonlító Alford-index azt méri, hogy egy baloldali pártnak mekkora a támogatottsága a munkásosztály körében. A magyar adat elképesztő erősen azt tükrözi vissza, hogy a magyar politikai baloldal támogatottsága a magyar munkásosztály körében megdöbbentően alacsony volt a neoliberális  elmúlt másfél évtizedében!

Ehhez jön az is, hogy a magyar nemzeti tőkés osztály nem vált a demokrácia védelmezőjévé. Szemben azokkal a kilencvenes évekbeli nézetekkel, mely szerint gyors privatizációra van szükség, hogy a demokráciát védelmező felső középosztály létrejöhessen, a magyar tőkés osztály egyáltalán nem bizonyult az erodálódó demokrácia védelmezőjévé. Vagy együttműködött az illiberális állammal, vagy passzív maradt azzal szemben. A közbeszéd főáramához képest a magyar tőkés osztály a valóságban egyáltalán nem Orbán Viktor kormányzása alatt jött létre (mint Simicska Lajos, vagy Mészáros Lőrinc), hanem sokkal hamarabb, attól függetlenül.

Scheiring Gábor teljes előadása itt megtekinthető:

Címfotó: Vajda József, Népszava

Jó cikk volt? Azt gondolod, hogy több ilyenre lenne szükség? Küldj nekünk pénzt, akár 1000 forintot is, hogy működhessünk és írhassunk még ilyeneket! Itt teheted meg. Köszönjük!
TÁMOGATOM

Kapcsolódó írások


Ehhez a cikkhez az Új Egyenlőség Facebook oldalán fűzhet véleményt.