A világszintű egyenlőtlenség alakulása magyarázatot kínál számos politikai fejleményre is. Az egy főre eső jövedelem viszonylagos emelkedése a gazdasági alapja az emelkedő ázsiai középosztály növekvő vásárlóerejének, a fokozódó amerikai és európai népi elégedetlenségnek, de a legesleggazdagabbak gőgös pénzuralmának is.
„Fiatal pár keres terapeutát; kerület nem fontos, csak, hogy viszonylag olcsó legyen”, Nincs olyan pszichológus, aki ne hallott volna ehhez hasonló kérdést. De vajon azt a kérdést hallotta-e, vagy épp a hozzá járók, hogy mi a köze van a pszichológiának az állami újraelosztáshoz.
Elemző vagy lobbista? Kinek miért adott tanácsot? Kit tart árulónak? Milyen országot képzel el Pogátsa Zoltán? – többek között ezeket a kérdéseket tette fel a Hír TV Alinda című műsorában Veiszer Alinda műsorvezető az Új Egyenlőség főszerkesztőjének.
A hazai közéletben kevés téma van, melyben egyetértés van, de a közoktatás borzalmas helyzete minden bizonnyal ezek közé tartozik. Ha szóba kerül az iskola egyenlősítő jellege, sokan kikérik maguknak: az iskola csak ne tegye egyenlővé a gyermekeket, nem az a célja. Valóban nem feladata az iskolának az igazságosság?
Egy éve ezen a napon halt meg Mark Fisher, az utóbbi két évtized egyik legmeghatározóbb kultúrkritikusa. Életműve elsősorban azért figyelemreméltó, mert írásaiból nemcsak a kétezres évek popkultúrájának átfogó elmélete rajzolódik ki, de napjaink kapitalizmusának megértéséhez is sok fontos adalékkal szolgál.
Az igazságosság értéke a baloldal egyik sarokköve. Arról, hogy mit tartunk igazságosnak, és hogyan kerülhetnénk közelebb egy igazságos világhoz, eltérnek az álláspontok. A viták a nők és férfiak egyenlőségéért folyó küzdelemben is megjelennek. Nancy Fraser amerikai filozófus szerint a „perspektivikus dualizmus” lehet a megoldás.
A szociális beruházás logikáját érvényre juttató redisztribúció az esélyeket is újrarendezheti, aminek a társadalom valamennyi tagja nyertese lehet. Az újraelosztás újragondolása bővítheti az állampolgáriság és a szabadság fogalmának kiterjesztését. Létezik-e a „sorsválasztás szabadsága” igazságos újraelosztás nélkül?
A szociális demokrácia államának társadalmi-morális kötelezettsége és feladata, hogy esélyt biztosítson polgárai számára társadalmi, anyagi helyzetüktől és lakóhelyüktől függetlenül egészségük megőrzéséhez, betegségük esetén pedig a meggyógyulásukhoz. Az egészség megőrzése és helyreállítása Magyarországon senki számára nem lehet anyagi kérdés!
A magyarok nem akarnak erős vezetőt, nem az államra számítanak, nem akarnak “Oroszországot”. Alapvetően a megélhetés és az egészség érdekli őket, és csak a családjukra hagyatkozthatnak. Az Új Egyenlőség stúdiójában Boros Tamást, a Policy Solutions stratégiai igazgatóját kérdezte Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője a témában.
Az állami újraelosztás nagysága önmagában nem magyarázza meg sem a gazdasági növekedés, sem a társadalmi igazságosság mértékét. Az egyes modelleket elsősorban nem gazdasági teljesítményük, hanem társadalmi hatásaik különböztetik meg egymástól. Hogyan értékelhető a „magyar modell” és hol változtathatnának rajta a szociáldemokraták?