Dorosz Dávid pontos és aktuális kötete összefoglalja korunk globális ökológiai, klíma- és társadalmi katasztrófáiból következő politikai válságait. Ha a progresszívek és a rendszerkritikusok nem tisztázzák, hogy mit gondolnak a kapitalizmus természetéről, máris elbukják annak lehetőségét, hogy reagáljanak e halmozódó válságokra.
Ha a klímaváltozás közvetlen okait keressük, akkor elsősorban a kapitalista gazdaság és természet viszonyát kell megvizsgálnunk. Ehhez nyújt nagyon fontos támpontokat a magyarul egyelőre kevéssé ismert Jason W. Moore munkássága, akinek legfontosabb gondolatait röviden összefoglaljuk ebben a cikkben.
A Fordulat folyóirat 25. lapszáma szerint nem az emberiség hevíti a bolygót, hanem a fosszilis energiával fűtött, örök növekedésre törekvő kapitalista gazdaság. De vajon az ellenállás milyen formái következnek ebből a felismerésből? És mit mond a kötet Magyarország szerepéről ebben a folyamatban?
Napjainkban fokozott az érdeklődés Marx A tőkéje iránt. Erre megjelenésének 150. évfordulója, Piketty könyve, és a 2008-as válság is ráerősített. Sokan fordulnak olyan elméletek (világrendszer-elemzés, a társadalmi reprodukció elmélete) felé is, amelyek szintén feltételezik A tőke ismeretét.
Negyedszázaddal ezelőtt a szovjet rendszer többek kötött azért bukott meg, mert nem honorálta megfelelően a kreativitást és az erőfeszítést. A rendszerváltás egyik nagy állítása volt, hogy piacgazdaságban erre való a profit. Negyedszázad elteltével, a vagyonok globális koncentrációjának korában már nem mindenki biztos benne, hogy a profit valóban az erőfeszítést honorálja.
Pierre Bourdieu tőkeelméletének központjában az a felismerés áll, hogy a tőke nem csak gazdasági természetű lehet. Segítségével olyan cselekedetek is megragadhatóvá válnak, amelyek gazdasági értelemben pazarlónak vagy irracionálisnak tűnnek. A különböző tőkefajták egymásra átválthatók, az átváltás azonban gyakran költséges, és olykor nehézségekbe ütközik.