Aki mélyebben meg akarja érteni a mai magyar társadalom osztályszerkezetét, egyenlőtlenségeit és a magyar állam erre gyakorolt hatását, feltétlenül olvassa el Vastagh Zoltán Társadalmi struktúra és állami redisztribúció című könyvét, amelyet e helyt Éber Márk Áron ismertet.
A világszintű egyenlőtlenség alakulása magyarázatot kínál számos politikai fejleményre is. Az egy főre eső jövedelem viszonylagos emelkedése a gazdasági alapja az emelkedő ázsiai középosztály növekvő vásárlóerejének, a fokozódó amerikai és európai népi elégedetlenségnek, de a legesleggazdagabbak gőgös pénzuralmának is.
„Fiatal pár keres terapeutát; kerület nem fontos, csak, hogy viszonylag olcsó legyen”, Nincs olyan pszichológus, aki ne hallott volna ehhez hasonló kérdést. De vajon azt a kérdést hallotta-e, vagy épp a hozzá járók, hogy mi a köze van a pszichológiának az állami újraelosztáshoz.
Az igazságosság értéke a baloldal egyik sarokköve. Arról, hogy mit tartunk igazságosnak, és hogyan kerülhetnénk közelebb egy igazságos világhoz, eltérnek az álláspontok. A viták a nők és férfiak egyenlőségéért folyó küzdelemben is megjelennek. Nancy Fraser amerikai filozófus szerint a „perspektivikus dualizmus” lehet a megoldás.
Az állami újraelosztás nagysága önmagában nem magyarázza meg sem a gazdasági növekedés, sem a társadalmi igazságosság mértékét. Az egyes modelleket elsősorban nem gazdasági teljesítményük, hanem társadalmi hatásaik különböztetik meg egymástól. Hogyan értékelhető a „magyar modell” és hol változtathatnának rajta a szociáldemokraták?