Mitől igazságtalan a bérrendszer? Talán leginkább attól, amit sokak tapasztalnak, hogy hiába dolgoznak, anyagi értelemben nem jutnak előbbre, nem látnak jövőképet. Az alábbi elemzés a számok segítségével mutatja meg, hogy miért is van ez, majd megoldási lehetőségeket is felvet.
Jelentős a béregyenlőtlenség az országban. Tudjuk! Nem találkozik a valóságérzékelésünk a statisztikával. Tudjuk! De azt tudtuk-e vajon, hogy a munkajövedelmeket nézve a legjobban kereső öt százalék annyit kap, mint a legrosszabbul kereső negyven százalék együtt? Aligha.
A magyar átlagbér az OECD országok körében a második legalacsonyabb. Valóban csak ilyen keveset érdemelne teljesítménye alapján a magyar munkás, vagy más okok vannak a háttérben? A Társadalomelméleti Kollégium és az Új Egyenlőség közbeszélgetésén a magyarországi bértárgyalásokat és bérhelyzetet jártuk körül.
A félelemfaktorokat a mindennapi, a jövőtől és a kiszolgáltatottságtól való félelmek szerint csoportosítottuk. A kutatás a dolgozók szélesen értelmezett körét érintette. Aki úgy tartotta magáról, hogy dolgozik, és ezért fizetést kap, még ha ez valójában valamilyen kényszervállalkozó lét is, akkor is bevontuk a vizsgált célcsoportba. Az is kiderült, hogy melyik a legerősebb félelem.
A megtermelt hozzáadott értékből a bérből és fizetésből élők egyre kevesebbet kapnak, különösen Kelet-Közép Európában. Az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkára szerint a megszorítások következtében a középosztály meggyengült, ami az Európa-ellenes populisták malmára hajtja a vizet.
A stagnáló munkabérek hosszú évei után Magyarországon ma jelentős a bérnövekedés. Számos jele van azonban annak, hogy ez túl kevés és túl későn jött ahhoz, hogy érdemben javítsa a munkavállalók vásárlóerejét, megerősítse a jólétet szolgáló biztonsági hálót, és csökkentse a kivándorlási kedvet.
Reális elképzelés-e a bérunió? Fennmaradhat-e Kelet-Európában az alacsony bérekre épülő modell? Mind a kettőre nemleges a válasz. Akkor viszont hogy lesz?
Sokat beszélünk bérharcról, ám ahhoz, hogy jobban megértsük, miről is van szó pontosan, érdemes konkrét eseteket megvizsgálni. A Tesco-sztrájk és a kiskereskedelemben lezajlott bértárgyalások megmutatták, hogy milyen szerepük lehet a szakszervezeteknek a béremelésben.
Galgóczi Béla, a brüsszeli Európai Szakszervezeti Kutatóintézet munkatársa friss tanulmányában bemutatja, hogy a kelet-európai bérek növekedésének rengeteg tere van még, és szükség is van azok emelésére!
„Közmunkarendszer: így nem mehet tovább” címmel írt cikket Kiss Ambrus, amelyben kifejti, hogy a közmunkaprogramból fakadó egyenlőtlenségek felszámolásához elkerülhetetlen a közfoglalkoztatottak bérének emelése. Az Új Egyenlőség szerkesztője most élőszóban foglalja össze a közmunkaprogram legfontosabb jellemzőit és problémáit.