Kétrészes elemzésünkben bemutatjuk, hogy a 2010 utáni világban kik a baloldali egyetemisták és főiskolások Magyarországon, és milyen tulajdonságok jellemzik őket. Az első részben azt vizsgáljuk, hogy milyen háttérből érkeznek, mennyire érdeklődnek a politika iránt, és milyen aktívak közéleti kérdésekben a különböző pártok támogatói egymáshoz képest.
Kétrészes elemzésünkben bemutatjuk, hogy a 2010 utáni világban kik a baloldali egyetemisták és főiskolások Magyarországon, és milyen tulajdonságok jellemzik őket. A második részből kiderül, hogyan helyezkednek el attitűd- és értékvilágbeli kérdésekben, illetve hogy az értékrendet tekintve milyen változások történtek az egyes pártok szavazótáborában.
Tisztességes ember, még ha másokkal közös céljaiért össze is fog és „civilként” közösen cselekszik, „politikával” nem foglalkozik. A „civil” és a „politika” közötti határvonal ugyanis nem csupán eszköztárakat választ el egymástól, hanem az erkölcs, a jószándék és az önzetlenség birodalmát az erkölcsi romlottság, a cinizmus és a gátlástalan önérdekkövetés birodalmától.
A populizmus úgy rengette meg a fennálló világrendet, hogy még abban sincsen egyetértés, pontosan mit is értünk alatta, vagy tényleg szükségszerűen veszélyt jelent-e a progresszív értékekre. A baloldal és progresszív pártok egy része radikálisan szembe helyezkedett vele, másik része beemelte a politikájába. Milyen további reakciókra számíthatunk?
A nemzetközi szintéren már a 2000-es években megjelent az igény, hogy a korrumpálódott politikát a „globális civil társadalom” alakítsa át, és új hangsúlyokat találjon a nemzetközi gazdasági elosztásban. Magyarországon nagyjából az utóbbi két és fél évben merült fel, hogy majd a civilek lehetnének a politikai újrakezdés motorjai.