A kilencedik Európai Parlament megalakulása után a von der Leyen-bizottság felállása került a brüsszeli reflektorfénybe. A Bizottság indulása nem mondható zökkenőmentesnek, nemcsak az európai csúcsjelöltek rendszere dőlt meg néhány nap alatt, de jelenleg úgy tűnik, hogy 2019-ben már nem tudja érdemben elkezdeni a munkát.
Csak az elvárások fényében lehet értékelni, de azokat felidézni mindig kényes művelet. Nem is törekszünk az elmúlt öt év teljes szakpolitikai és politikai értékelésére, hanem cikkünk egy személyes betekintést és értékelést próbál nyújtani a 2014−19-es uniós ciklus folyamatairól zöld és szociális szempontból.
Azóta, hogy Magyarország uniós tag lett, az európai integrációhoz való viszonyulás átalakult. Az ellenzéki pártok pozitív identitáselemként és referenciapontként tekintenek az Európai Unióra, a kormányzati kampányokban azonban visszatérő elemmé vált az uniós intézmények vagy egyes vezető uniós politikusok kritikája.
Előbb Trump győzelme, majd a Brexit megszavazása hívta fel a figyelmet a hidegháború végével kialakult világpolitikai rendszer átalakulására. Vajon hol helyezkedhet el a változó rendszerben az Európai Unió, és milyen kihívások várnak rá a jövőben? Mit hoz ez Magyarország számára? E kérdéseket járja körbe Balázs Péter könyve.
Bár a Sargentini-jelentés elfogadása egyértelmű arculcsapás Orbán Viktor számára, mégis tökéletesen beleillik a politikai narratívájába: az európai politikai elit ellene, míg az emberek mellette állnak. De ezen az úton vajon válhat-e belőle meghatározó európai politikus?
Manapság Magyarországon egyszerre találkozni az Európai Unió éles kritikájával, ugyanakkor az európai integrációt érintő mindenféle kritika határozott elutasításával. Böröcz József könyve szerint lehet kritikát megfogalmazni az unióval szemben, de csak a jelenleg urtalkodótól lényegesen különböző keretrendszerben.
Az EU-ról szóló politikai vitákban az uniós intézmények személytelen, a polgároktól elidegenedett sőt velük szembenálló rendszerként jelennek meg. Bíró-Nagy András könyve az Európai Parlament képviselőinek hátterét, politikai motivációit mutatja be, mítoszokat cáfol és az EP szerepének újragondolására késztet.